Székelyföld, jutalomtúra 2006

-Beszámoló- -Mellékletek-

2006. július 13. Hargita, Lucs környéke

Az eddig megszokottak szerint 8-kor indult a busz Csíkszereda felé, hogy onnan elérjük a kiindulási pontunkat, Tolvajos tetőt. Ma ismét a Hargita főgerince a cél.

Tervezett program: Tolvajos tető - Karos puszta - Tekerő pusztája - Édesvíz pusztája - Hirtelen puszta - Lucs tőzegláp - Szentimrei Büdösfürdő - Bánya patak völgye - Csíkszentimre

Túratáv: 22km
Szint: 500m

A Csíkszeredát Székelyudvarhellyel összekötő mûút kiváló minöségû. 2 órán belül elértük a Tolvajos tetőt. Napsütéses idő fogadott Bennünket. 18-an vállalkoztak a mai túrára. Mai napon sok variáció volt a nap hasznos eltöltésére. Tizenöten a Büdös hegy részletesebb felfedezésére mentek. Heten Bálványosfürdőn maradtak feredőzni és mofettázni. Hárman Csíkszeredát járták be.

Egy kis kezdeti bizonytalanság után gyorsan megtaláltuk a főgerinc kék jelzését, és elindultunk felfelé. Nagy füves területeken haladt az útunk. Időnként visszatekintve a Tolvajos tető másik oldalán Hargitafürdő kaolin bányáját láthattuk, valamint a Csicsói Hargita átjátszó tornyait. Mindenütt sok virágot lehetett látni a természetfotósok nagy örömére. Időnként öreg lúcos erdőben is vezett az ösvényünk. A túra kiírásból láttuk előre, hogy a mai napon többször is fogunk találkozni legelésző csordákkal, és a velejáró pásztorkutya csapattal. Ez bejött! Háromszor is volt szerencsénk végig hallgatni a kutyák csaholását, nézni a vicsorgó pofájukat. A már bevált szisztéma szerint együtt maradt ilyenkor a csapat, türelmesen kivártuk amíg a gazdájuk hol jó szóval, hol a botjának használatbavételével vissza nem parancsolta a kutyáit. Dél körül egy kis pásztorszállásnál a csapat megpihent, megebédelt.

Egy félórai pihenés után a csapat összeszedelőzködött, elindult továbbfolytatni az útját. Közben dörögni, villámlani kezdett, el is eredt az eső. Egy fa alatt gyorsan előszedtük esőköpenyeinket és folytattuk utunkat. Nemsokára megpillantottuk a Lucs tőzeglápot. 1000m felett alakult ki a láp, egy régi káter feltöltődésével. A növényzete hasonló az első túranapon megismert Nagy-Mohos tőzegláppal. Közelebbről nem tudtuk megismerni, talán a lápot jobban ismerő helyi vezető tudott volna érdekességeket mutatni a lápról.

Nemsokára köves útra tértünk, amely kapcsolatot teremt Csíkszentkirály és a Baróti medence között. Erről az útról lehet a Büdösfürdőt elérni. Időközben az eső is alábbhagyott, beértünk a lakott részre. Ezt persze az orrunkkal is rögtön megéreztük. A kénhidrogén jellegzetes szaga mindenhol érződött. Mivel az eredeti tervünkhöz képest késésben voltunk, úgy döntöötünk, hogy nem megyünk fel a Bakratás tetőig, hanem rövidítünk, és a Bánya patak forrásainál lyukadunk ki. Ehhez útbaigazítást is kaptunk az egyik helyi lakostól. Valóban jó instrukciókat kaptunk, 20 perc alatt leértünk Bánya patakhoz. Igaz, pár helyen nagyon meredek, az esőtől csúszós volt az út. Felnéztünk a völgyfő irányába, és azt tapasztaltuk, hogy az út patakmederré változott, ahol most is nagymennyiségû víz hömpölygött lefelé. Valószínüleg úgy jártunk volna ismét, mint a Madarasi Hargitáról lejövet alkalmával. Jelzést egyetlen egyet sem találtunk, de mivel bíztosak voltunk magunkban, elindultunk lefelé a patakot kisérve. Több mint 5km-t gyalogoltunk a patak mellett, majd a patak elhagyása után kiértünk a füves területre. Több falut is láttunk magunk előtt, csak találgatni tudtuk, melyik lesz a mi célállomásunk. A szokásos hosszú poroszkálás után elértük a falu szélső házát. Még mentünk vagy 4km-t, kereszteztük az Oltot. A templomnál megláttuk az autóbuszunkat. Készítettünk még egy-két képet a templomról, aztán elindultunk vissza a szálláshelyünkre. Másfél óra alatt haza is értünk. Vacsora, medveles az eddigiek szerint.

Ugrás az elsőre

(A fényképeket Muskovics András készítette)