Székelyföld, jutalomtúra 2006

-Beszámoló- -Mellékletek-

2006. július 10. Hargita, Mitács puszta

A szokásos reggel 6-kori ébresztő volt. Hétkor reggeli, nyolckor indult a busz Tusnádfürdőre. A cél: ismerkedés Dél-Hargitával.

Tervezett program: Tusnádfürdő - Nagy-Piliske - Jáhoros puszta - Mitács puszta - Újtusnád
Túratáv: 18km
Szint: 800m

Szép idő mutatkozott. A hosszú túrára 23-an indultunk el. A többiek megismerkedhettek Tusnádfürdő nevezetességeivel, felmászhattak a Sólyomkőre, ahonnan pazar kilátás van a településre, a Tusnádi szorosra. Egy kis séta után megtekinthettük a Csukás tó környékét, melyet szépen rendbehoztak. A maszek világnak is meg van valahol a haszna. Nemsokára egy patak mellett vezetett fel a kék kereszt jelzésû útunk. A patak mellett rengeteg Teleki virág éppen virágzásban volt, a nappali lepkék legnagyobb örömére. A kis patak néhol teljesen elmosta az útat, hihetetlen ereje tud lenni ezeknek a magashegyi vízfolyásoknak. Mielőtt elértük volna a Hargita főgerincét, komoly kapaszkodót kellett leküzdeni a hatalmas bükkfák alatt.

Meglepően kellemetlen, szeles idő fogadott Bennünket a főgerinc elérésekor. Csak annyit pihentünk, amíg az utolsó emberünk is felért és szusszantott egyet. A főgerincen való sétálás kellemesnek mondható. Lankás a főgerinc e szakasza, erdő és legelő váltakozva fogadja a nem túl nagyszámú túristát. Itt ismerkedtünk meg először a nyájat őrző kutyafalkák szokásaival. Hamar megtanultuk, hogy a legelő állatok közelében jobb a társaságnak közösen áthaladni. Ha a pásztorkutyák már körbevették az idegeneket és vadul acsarkodnak, meg kell állni, meg kell várni amíg a gazdájuk vissza nem hívja őket. A kutyák viselkedése tulajdonképpen érthető, csak közösen tudják elzavarni az okvetetlenkedő medvét, márpedig a Hargitában szép számmal fordulnak elő ezek a félelmetes állatok. Továbbra is váltakozva hol az erdőben, hol a lucfenyők között vezetett a jelzésünk. Az idő is mind kellemesebb lett. Mitács puszta előtt fehér zászpa mezőt kereszteztünk. Sok kosbort is lehetett látni itt, van aki kiélte a fotózási tudományát. Mitács puszta legelőjén elheveredett a társaság. Ejtőztünk vagy ¾ órát az erdőszélén. Van akit elnyomott az ózondús levegő, van aki a táplálkozást választotta.

Ismét a gyaloglásé lett a főszerep, hamar megtaláltuk a lefelé vezető jelzést. Egy patakvölgyben ereszkedtünk le a főgerincről. Ezen a szakaszon is láthattunk kosborokat. Az erdő elhagyásakor meglepődtünk, milyen messze van még a mai cél. Mivel a Hargita átlag több mint 20km szélességû hegység, hosszú időbe telik a főgerinc elérése a falvakból, és természetesen a lejövetel is hosszú. De hát ezt a távolságot is leküzdöttük, és azt vettük észre, hogy az Olt hídját tapossuk. A hídról dél irányba tekintve a Csomád hegy körvonala köszöntött Bennünket.

Újtusnádon gyorsan megtaláltuk a buszunkat, egy jó óra múlva elértük a szálláshelyünket. A szokásos finom vacsoránkat a gyors zuhanyzás után elfogyasztottuk, és mindenki nyugovóra térhetett.

Ugrás az elsőre

(A fényképeket Muskovics András készítette)