Székelyföld, jutalomtúra 2006

-Beszámoló- -Mellékletek-

2006. július 11. Központi-Hargita

A reggeli menetrendnek megfelelően 6 órakor volt ébresztő. 7-kor reggeli, 8-kor indult a busz Hargitafürdőre. A mai cél: ismerkedés a Központi-Hargitával.

Tervezett program: Hargitafürdő-Csicsói Hargita - Madéfalvi Hargita - Madarasi Hargita menedékház - Madarasi Hargita - Szökő patak völgye - Csíkmadaras

Túratáv: 28km
Szint: 800m

Ma is jó időre volt kilátás . A hosszú túrára, mely a jutalomtúra legnehezzebikének igérkezett, 17-en jelentkeztek. A kimélőbb túrán résztvevők Hargitafürdőről Piricske érintésével Csíkcsicsóig meneteltek. Ez is volt vagy 15km, és egy kis szint is tartozott hozzá.

Hargitafürdőn is meglátszik az új idők szele. A régi szállodákat, moteleket itt is kezdik felújítani. Sok embert itt sem lehetett látni ettől függetlenül. Elindultunk a sífelvonó mellett, hogy a szinteket kezdjük legyûrni. Az ösvény folyamatosan felfelé haladt a lúcosban. Egy jó órai kapaszkodás után azt vettük észre, hogy a Csicsói Hargitát elhagytuk a jellegzetes átjátszó tornyaival együtt. A főgerincen elkezdődött a füves tisztások sorozata. Az egyiken, az 500m szint leküzdése után rövid pihenőt tartottunk. A tisztáson rengeteg virágot lehetett látni, mintha most lenne a legszínesebb a Hargita. A főgerinc könnyen járható, amint azt az előző napon is tapasztalhattuk. A lúcosok váltogatták egymást a füves tisztásokkal. Persze itt is találkoztunk, ebben a magasságban az ember tevékenységével, elég sok részen termelik ki az erdőt Csak bízni lehet benne, a természet rendbe hozza az emberi beavatkozás által okozott károkat. A főgerincen többször megpihentünk, tartottuk magunkat az előzetesen kikalkulált menetidőhöz. A Rákosi Hargitát balról elkerültük, és innentől kezdve füves térségen keresztül vezetett az útunk.

Előttünk kibukkant a Madarasi Hargita, de mi lementünk a Madarasi Hargita menedékházhoz. Itt is komoly építkezések folynak. Nem csoda, hiszen személygépkocsival (aki nem sajnálja az autóját) most is fel lehet jönni a majd 1800m magas menedékházig. Akik nagyon szomjasak voltak, ihattak egy sört. Találkoztunk itt Csíkszeredai diákokkal, kik egy hetes kerékpártúrájukat megszakítva a mai napot a gyalogos túrizmusra áldozták fel. Félórai pihenő után a csapat neki indult 'meghódítani' a Hargita legmagasabb pontját, a Madarasi Hargitát. Nem túl sok szint volt hátra, mintegy 100m. A füves, lapos tetőn kopjafák tömege fogadott Bennünket. Magyar városok, otthoni szervezeteknek is volt kopjafája az Erdélyiek mellett. A kopjafák 'rogyadoztak' a piros-fehér-zöld szalagoktól. Sokkal jobban megmaradt a székelyekben a magyar történelmünk, és ez a külsőségekben is megmutatkozik. A látvány hatására az ember ilyenkor kissé magábaszáll, és elgondolkodik azon, igazából ki is a magyar, az aki magyarul beszél, vagy az aki ezt át is érzi. Rövid beszélgetésekből azért hamar kiderült, hogy az ittenieknek nagyon rosszul esett a nemrégi népszavazás, kissé megtagadottaknak érzik magukat. Hozzáteszem, Velünk, és nyilvánvalóan a hozzájuk látogatókkal ezt soha nem éreztetik, és örûlnek hogy mind nagyobb számban keressük fel Õket. Talán a jövőjük is függ ettől, hiszen az adottságaik alapján akár egy mini Svájc is lehetne a térségből.

E kis eszmefuttatás és a félórai pihenő után folytathatjuk az utunkat. Illetve csak folytattuk volna, ha a kék háromszög jelzés létezne a valóságban. A nemrég kiadott térképen szerepel a jelzés, teljesen logikusan a Szökő patak völgyében vezet le Csíkmadarasra. Akárhogy is kerestük a tetőről levezető utat, az ösvény mindig felszívódott a borókásban. Mivel a tetőről jól látszódott az általunk hőn áhított völgy, visszamentünk majdnem a Rákosi Hargitáig, és iránymenetet vettünk a lúcoson keresztül. Néha elkaptunk egy fiatalosabb részt is, ahol igen lassan haladhattunk csak. A szimatunk nem csalt meg minket, félórai tekergés után ráakadtunk a patakunkra. Vagy 6km-t mentünk lefelé a patak mellett, az út is mind jobb lett, persze az erdei utakhoz viszonyítva. Igen kellemes volt a lemenetel, a csobogó patak mellett szép virágokat lehetett látni, illetve fotózni. Az erdőből kiérve láttuk, hogy még vagy 5km hátra van. Elporoszkáltunk egy másfél órát, amíg elértük Csíkmadarast. Itt cserbenhagyott a szimatunk. Nem találtuk meg a buszunkat. Mivel a főút mellett nem tudott parkolni, bement egy mellékutcába. Persze mi a falu másik felén kerestük. Mivel igen fáradtak voltunk ahhoz hogy visszagyalogoljunk a falu másik részébe, elővettük a mobil telefonunkat, a mai idők sokat szidott, de sokszor igen hasznos készülékét, és áthívtuk a buszt.

Mindenki alaposan elfáradt, a rövidebb túrán résztvevőket is beleértve. Õk már a buszon tartózkodtak. Másfél óra buszozás után elértünk a szálláshelyünkre. Gyors zuhanyozás, utána vacsora. A fáradtabbak nyugovóra tértek, a pihentebbek a medvelest választották. A szálláshelyünk mellett, ketrecben 2 medvét tartanak kis koruk óta, itt nevelték fel őket, de az igazi látvány a szürkületben a vad medve megpillantása. Majdnem menetrendszerint 9 és 11 órakor jelentek meg egy kis élelem reményében a medvék, a ház körül vonyító kutyák ellenérzése mellett. 9-kor általában a kisebbik, 11-kor az idősebb medve jelent meg. Valószínû ehhez egy kis szoktatás is kellett, az ételmaradékok kiszórása tette ilyen pontossá a macikat. Ha nem volt ételmaradék, akkor a kukák szétdobálásal kerestek maguknak ételt a vadak. Mindezt 10-15m-ről lehetett végignézni!

Ugrás az elsőre

(A fényképeket Muskovics András készítette)