Székelyföld, jutalomtúra 2006

-Beszámoló- -Mellékletek-

2006. július 12. Gyilkos-tó, Békás-szoros

A menetrend a szokásos: 6-kor ébresztő, 7-kor reggeli, 8-kor indult a busz Gyergyószentmiklós irányába. A mai cél: ismerkedés Erdély egyik legnagyobb, egyben a legkönnyebben megközelíthető látványosságával, a Gyilkos-tóval és a Békás-szorossal.

Tervezett program: Séta a Békás-szorosban
Túratáv: 10km
Szint: 200m

Ez a nap igazából pihenőnapnak lett szánva, a tegnapi kimerítő nap után. Mindenki eljött ismerkedne a Békás-szoros szépségeivel. Mintegy három órás buszozás után felértünk a Pongrácz tetőre. A szerpentinező útról csodás a panoráma Gyergyószentmiklós irányába. Az utat nagy ütemben javítják, új aszfaltburkolatot kap az Erdélyt és Modvát összekötő főút. A tetőről majd olyan meredek, szerpentinező az út mint felfelé volt.

A Gyilkos-tó melletti parkolóban álltunk meg buszunkkal. 10-15 perc erejéig pillantást vetettünk a tóra, mondván visszajövetelkor majd körbesétáljuk. Maga a tó 1837-ben keletkezett. A Gyilkos-kő oldala lecsúszott és elgátolta a Békás patakot. Persze annak idején és még utána is jóval látványosabb volt a tó a lábon álló fenyőkkel, később is jóval magasabbak voltak a fák csonkjai, mint jelenleg. Persze a tónak meg van számlálva a hátralevő ideje, hiába építettek ülepítőt a tó elé. A feltöltődés miatt az életét 60-80 évre becsülik. A nyolc-tíz évvel ezelőtti állapothoz képest feltûnő a környék rendezettsége, még új szállodát is építettek a régi épületeket is kezdik rendbehozni.

Elkezdtük a sétánkat lefelé a Békás patak mellett. Szerencsére az úton elviselhető volt a forgalom. A sziklák mind magasabbak, amint jobbra-balra tekinget feje fölé az ember. A patak sietve halad lefelé, a mederben látható sziklák láttán fel sem merül a fejekben, hogy komolyabb vízmennyiség esetén játszi könnyedséggel gördülnek tova a víz ereje által. Nemsokára elértük az alagutat. Egymás mellett van a régi és az új. Az új alagút sima, vasbeton fala nem egészen illik a Békás-szoros szikláihoz, de az emberi tevékenységhez az alagútkészítés is hozzátartozik. Szerencsére meghagyták mellette a régit is gyalogos átkelőnek. Az alagúton átérve rögtön megálltunk. Mintha a pokol tornácán állnánk, lenézve a szerpentineket láthattuk magunk előtt, fejünk felett pedig az Oltárkő szirtje magasodott, kereszttel megjelölt csúcsával. Az átkosban természetesen a kereszt helyett vörös csillag 'díszítette' a csúcsot. Itt mindenki kötelezően próbál minél több fényképet készíteni a panorámáról, de valójában nehéz is betelni a látvánnyal. Itt elő kellett venni az esőköpenyeinket, egy ideje már dörgött, amiból gyorsan keletkezett egy kis zivatar. Mint a Rejtő Jenő elveszett idegenlégiója, úgy masíroztunk lefelé egyen esőköpenyeinkben. Mire a szoros végére értünk, az eső is elcsendesedett. Egy kis pihenő után elindultunk visszafelé a Gyilkos-tóhoz. Most már tööbbet láthattunk a fejünk felett levő sziklákból is. Egyesek emléktárgyat vásároltak a megszaporodott bazároknál. Közte havasi gyopár is volt, amely nagyon megfogyatkozott az eredeti termőhelyén, és természetesen itt is régóta szigorúan védett. Bennem bújkált a kisördög, csak megkérdeztem az egyik fiatal gyerektől, honnan való a gyopár. Azt a választ kaptam amit vártam: a kertjükből, mivel nagyban termesztik. Hát igen, ha az ember naív lenne, talán el is hinné. Felfelé menet már jobb képeket lehetett készíteni, annak ellenére, hogy az idő nem derültki, csak nem esett az eső. A szerpentinekhez közeledve meglepetten vettem észre a falumbeli gyerekeket. Egy buszravaló tanulósereg egy pár felnőttel éppen lefelé tartott a Békás-szorosban. Rövid üdvözlés után mindenki folytatta az útját. Hát ilyen kicsi a világ! Szinte hihetetlen, milyen helyeken képes az ember ismerősökkel találkozni. Mire felértünk a Gyilkos-tóhoz, ismét eleredt az eső, úgyhogy a körbesétálásból semmi sem lett. A kitartóbbak azért az eső ellenére is lementek a partra, hogy egy-két képet készíthessenek a tóról. Az idő gyorsan eltelt, indultunk vissza Bálványosra.

Gyergyószentmiklós Főterét csak az autóbuszból láthattuk, pedig az eredeti terv szerint egy órai városnézés be volt tervezve. Kissé késésben is voltunk, meg szemerkélt az eső is, úgyhogy folytattuk az utunkat. Viszont megálltunk Madéfalván, emlékezni a székely SICULICIDIUM-ra. 200 székelyt öltek meg itt 1764.01.07-én a császáriak, mivel nem akartak betagozódni az újonnan szerveződő határőrségbe. Csíksomlyón, a híres búcsújáró templomnál álltunk még meg egy félórára. Impozáns méretû a barokk templom, nagyon szép a belső berendezése is. A csodatevő Mária szobrot mindenki közelről megnézheti, több mint 2m magasságú. Valószínüleg még Hunyadi János ajándékozhatta a csíki székelyeknek, illetve a ferencesrendi kolostornak a törökök fölötti győzelme miatt, mivel a győzelmét Mária közbenjárásának tulajdonította. A templom előtt még egy kellemes meglepetés ért Bennünket, itt találkoztunk az ismert dévai Csaba ferences atyával. Az autóbuszba gyorsan be kellett szállnunk, mivel sötét fellegek közeledtek nagy sebességgel, pillanatokon belül megeredt a zápor, villámlások, dörgések közepette. Hazafele menet az Alcsíki medence felett teljesívû szivárványban gyönyörködhezzünk, néha dupla szivárványt is lehetett látni. A vacsorázás időben megtörtént. Egyesek ágyba, mások menetrendszerûen medvelesre mentek.

Ugrás az elsőre

(A fényképeket Muskovics András készítette)