Szlovákia, Nyugati-Tátra - jutalomtúra 2012
-Beszámoló- -Mellékletek-
2012. július 6. Nyugati-Tátra, Baranec
Ismételten kiváló túra idõt jeleztek a mai napra. Elérkeztünk a jutalomtúránk utolsó napjához. Mai napra, a chata-nak nevet adó Baranec 2184m magas csúcsának elérése a cél. Az alábbi két túra szerepelt a részletes kiírásban:
Útvonal: ®iar, Tøinecké ¾eleziarne (875m,
) - Stará stávka () - Holý vrch (1715m, ) - Baranec (2184m, ) -Smrek (2089m, ) - ®iarské sedlo (1919m, ) - Záhradky (
) - Jamnièka dolina (
) - Kemping Raèkova dolina (900m, ) Túratáv: 23km
Emelkedõ: 1500m
Menetidõ: 10 óra
Minõsítõ pontszám: 80+30+15+1=126 pont (magashegyi)
Alternatív útvonal: ®iar, Tøinecké ¾eleziarne (875m,
) - Stará stávka () - Holý vrch (1715m, ) - pod Holy vrchom (950m, ) - chata Baranec (1000m, 
) Túratáv: 12km
Emelkedõ: 600m
Menetidõ: 5 óra
Minõsítõ pontszám: 40+12+6+1=59 pont (magashegyi)
Még elõzõ este megbeszéltük, hogy tovább bõvítjük a lehetõségeket. A két változat kiegészült egy harmadikkal, miszerint aki szeretne, az feljön a Baranecre, majd a zöld jelzésen, a Kis-Baranecen keresztül lejön a Raèkova kempinghez, a hosszú túra végpontjára. Elõzõ este vendéglátóink áttelefonáltak a ®iarska chata-ba, jól ismerték az ottaniakat, az elhagyott telefon miatt. Vacsora után jött a hír, Ondra leadta a telefont! A ®iarska chata fõnöke volt olyan kedves, hogy ma reggel lehozta a völgy bejáratához a telefont! Igazán nagyon kedves volt Ondrától, a ®iarska chata tulajdonosától, a házigazdánktól, hogy megkerült az elhagyott telefon. Magyarul egyikük se tud, nincs esély rá, hogy elolvassák ezt a beszámolót, de ezúton is megköszönöm a segítõkészségüket. Évi mindjárt jobb kedvvel indult neki a Baranecnek.
720-kor már gyalogolni kezdtünk a sárga jelzésen, felfelé az erdõben. A csúcsig 3,5 óra szintidõt írtak ki a tájékoztató táblára. Az ösvényünk igen hamar meredekké vált, szerpentinezve jutottunk mind magasabbra. Azt hittük, sohasem lesz vége a szerpentineknek, a lucosnak! 1,5 óra alatt felértünk az 1715m magas Holý vrch-ra. Innen már kilátásunk is volt, fõleg déli irányba a Liptói-medencére. Egész jól kivehetõ volt Liptószentmiklós, a Liptói-víztározó. 20 perc alatt még jó páran felértek, de nem vártunk meg mindenkit, tovább indultunk. jobbra, elõttünk a Kis-Baranec, balra a Banikovtól kiinduló oldalgerincet láttuk mind jobban. Elég sokat kanyarogtunk a gyalogfenyõk között, míg kiértünk a füves gerincre. A Baranechez mind jobban közelítettünk, még vagy 300m szintet kellett leküzdenünk. Kereszteztünk egy hatalmas, virágzó kígyógyökerû keserûfû mezõt. A csapatunk nagyon szétszóródott, mindenki az egyéni tempójának megfelelõen haladt felfelé. 11 óra elõtt már 20-an fent voltunk a csúcson!
Több mint egy órát töltöttünk el heverészéssel, ebédeléssel, nézelõdéssel, fényképek készítésével. Pompás panorámánk, kiváló idõnk volt! Rengeteg kép készült a környék völgyeirõl, gerinceirõl. Beazonosítottuk a megjárt csúcsokat, nyergeket, völgyeket, melyeket bejártuk az elmúlt napokban. A Baranec gerincet teljes egészében beláttuk, a Plaèlivé-tõl a megtett szakaszig. Tisztán látszott a Banikov környéki fõgerinc. Keleti irányban a déli oldalgerincek, a Jakubina, Bystra volt látható, igen homályosan a Magas-Tátrát is láttuk. Az 1991-es jutalomtúra során is a Nyugati-Tátrában jártunk. Az akkori társaságból hárman ismét meghódítottuk a Baranecet. Természetesen a vasbeton oszlopnál csúcsfotó is készült ezekkel a tagokkal. Mint utólag kiderült, 28 fõ jött fel a Baranecre! Az egyórás pihenõ után tízen tovább indultuk, hogy végig menjünk a nagy túra útvonalán.
Meredeken mentünk lefelé a köves, kanyargó, sziklás ösvényen a Baranec és a Smrek közötti nyeregbe. Negyed óra alatt leértünk, elvesztettünk kb. 250m szintet, majd újra kapaszkodni kellett kb. 100-t, hogy felérjünk a Smrek 2089m magas csúcsra. Félóra alatt ismét csúcson voltunk. Innen is szétnéztünk a környékre, szép panorámában volt részünk. Egész közel kerültünk a fõgerinchez. Az Ostrý Rohaè-on sok ember volt, a fõgerincen gyalogoltak. Alattunk a ®iarské-nyereg, ahová igyekeztünk. Az egyik pontról a ®iarska chata is kivehetõ volt. Negyed óra elteltével már ott voltunk. Leheveredtünk pár percre az eligazító tábla körül. Laci barátunk kitalálta, hogy fürödni szeretne az egyik tóban, meg mihamarabb sört inni, ezért Õ egyedül elindult a ®iarska chata felé, onnan a már ismert útvonalon elgyalogol a szálláshelyünkre. Késõbb kiderült, nem volt bölcs döntés a részérõl. 10 perc múlva elindultunk lefelé a kanyargó, meredek füves ösvényen, a zöld jelzésen. Az elsõ teraszon gyorsan túljutottunk, miközben egy kisebb tó és egy nagyobb hófolt mellett haladtunk el. Fél óra alatt már a lucfenyves következett. 1410-kor értük el a kék és a zöld jelzésû ösvény találkozását. 1430-kor egy szép vízesést láttunk jobbra a hegyoldalban. 1540-kor a Jamnièka- és a Raèkova-völgy találkozásánál voltunk. Innen már csak 25 percet kellett gyalogolnunk, hogy elérjük a kempingnél várakozó autóbuszunkat. Meglepõdtek a középtúrásaink, hogy már itt vagyunk. Õk nem sokkal elõttünk értek le.
5 órára visszaértünk a szálláshelyünkre. Egyesek elkezdték összepakolni a holmijukat, hiszen másnap hazautazunk. Elõkerült Laci barátunk is, de nem a legjobb állapotban. A ®iarska chata-ban a sör után bérelt egy rollert, pechjére. Lejövetel közben, a völgy vége felé elkapta egy zápor, elcsúszott az aszfalton, eléggé megütötte magát. Nem lett törés belõle, de elég alapos húzódása lett, a jobb vállát fájlalta. Otthon aztán megvizsgálták, 3 hétre gúzsba kötötték. A vacsora ünnepélyesre sikeredett vendéglátóink jóvoltából. Bográcsban fõztek sûrû gulyást, repeta is bõven volt. Kiváló szlovák bort is csapra vertek. Ilyen jó vendéglátásban még nem volt részünk, ez az egész elmúlt hétre elmondható! Köszönet Nekik! Elõzõ nap rendeltünk Náluk egy oldalszalonnát, hogy a vacsora után szalonnasütés mellett megtartjuk a búcsúestet. Az idõjárás közbeszólt, egy zivatar megzavarta a terveinket. Az esõ ellenére páran azért kitartottak, megsütötték a szalonnájukat a tûzrakóhelyen. Sajnos 10-15 ember nem fért el a tetõ alatt.
|
|
|