Szlovákia, Nyugati-Tátra - jutalomtúra 2012
-Beszámoló- -Mellékletek-
2012. július 5. Nyugati-Tátra, Banikov
Reggelre visszatért a nyári meleg idõ, nagyon szép napsütéses idõ mutatkozott. A tegnapi esõ miatt, az egész Liptói medence úgy nézett ki, mintha egy hatalmas folyó lenne alattunk, a párának köszönhetõen. A túrasorozatunk talán legnehezebb túrája következett. A társaság még nem pihente ki a megelõzõ túrák fáradalmait, ennek következtében mindössze öten vállalták a hosszú túrát. Többiek a ®iarska-völgyben gyalogolhattak el a ®iarska chata-ig, onnan vagy a Jalovské-nyeregbe, vagy a ®iarska-nyeregbe mehettek tovább, majd vissza ugyanazon az úton. Tulajdonképpen a kistúráknak nehézségi foka bõven meghaladta a hazai túrák szintjét. A túrák így alakultak:
Útvonal: Jalovec (700m,
) - Jalovská dolina () - Parichvost dolina (
, 
) - Banikovské sedlo (2045m, ) - Banikov (2178m, 
) - Jalovské sedlo (1856m, ) - ®iarska chata (1300m, ) - ®iarska dolina () - ®iar, Tøinecké ¾eleziarne (875m, ) Túratáv: 22km
Emelkedõ: 1600m
Menetidõ: 9 óra
Minõsítõ pontszám: 72+32+14,3+1=119 pont (magashegyi)
Alternatív útvonal: ®iar, Tøinecké ¾eleziarne (875m,
) - ®iarska dolina () - ®iarska chata (1300m, ) - Jalovské sedlo (1856m, ) - ®iarska chata (1300m, ) - ®iar, Tøinecké ¾eleziarne (875m, ) Túratáv: 19km
Emelkedõ: 1000m
Menetidõ: 5 óra
Minõsítõ pontszám: 40+20+10+1=71 pont (magashegyi)
A reggeli ébresztõ, a pakolás, a reggelizés úgy megy már, mint a karikacsapás. Hétkor már a buszon voltunk. Nem kellett sokat buszoznunk, a nyugatra levõ Jalovská-völgy bejáratától 1 km-re tudott a buszunk eljutni, egy kicsit messzebbre, mint ahogy terveztük. Az öt fõ hamar elhagyta a buszt, búcsút intett a fenn maradtaknak. Üdülõházak mellett negyedóra alatt elértük a Magisztrála kezdetét, ahol keresztezi a sárga jelzést. Mi a sárga jelzésen elindultunk a Jalovská-völgyön felfelé. Jobbára a Jalovský-patakot követtük, néha egészen felette vezetett az ösvény. A meleg miatt, a szûk völgy párában volt, kicsit misztikus volt a gyaloglás. Sok virág volt a patak mentén. Másfél órai gyaloglás után értük el a jelzések szétválását. Mi a kék és zöld jelzést követtük félóráig, majd a jobb oldali kéken haladtunk tovább, a Závraty felé, még mindig a lucosban. A patakon kívül nem sokat láttunk immár két órája a völgymenet miatt. Még egy félóra kellett, hogy elérjük a törpefenyves övezetet. Innen még 2 óra szintidõt jelzett a tájékoztató tábla a Banikovig. A lucosban egy kárpáti kék csigát láttunk, megörökítettük a lomhán mozgó állatot. Foltos ujjas kosborok is voltak ezen a szakaszon. Késõbb kárpáti harangrojtot is fényképezhettünk. Kiérve a fenyvesbõl, mindjárt több lett a látnivaló. A Jalovský-patak bõvizû volt, sok apró vízesésen, zuhogón keresztül igyekezett lefelé.
Annak ellenére, hogy csak öten voltunk, szétszóródott a kis csapat. Évi elõl, Laci hátul, mi meg köztük gyûrtük az elõttünk levõ szintet. Jól láttuk az élen menõt és a mögöttünk levõ társunkat. A törpefenyõ csoportok mind kisebbek lettek. Balról sziklás oldalgerinc kísérte az utunkat. Az ösvény mind sziklásabb és meredekebb lett. A Banikovské-nyerget nem láttuk, takarásban volt egy kisebb gerinctõl. Visszatekintve szép látványban volt részünk, láttuk a völgybõl felvezetõ utunkat. Rózsás kövirózsát, kárpáti harangrojtot is láttunk, illetve fényképeztünk felfelé menet. A szerpentineken végül is feljutottunk a 2045m magas nyeregbe, szintidõn belül. Az izzasztó feljövetel után lepihentünk, összevártuk a kis csapatunkat. Szép kilátás volt a nyeregbõl, az idõ igazán kellemes volt. Alattunk a Spálená-völgy volt, melyet az elsõ túranapon láttunk, onnan is felvezet jelzett út a Banikov nyeregbe. Közelünkben a fõgerincen, a Pachola 2187m magas csúcsa volt látható. Másik irányban a Baranec gerincét láttuk. A pihenõ után elindultunk a csúcs felé. A gerinc sziklás volt, nem haladtunk valami gyorsan, de a hátralevõ 135m magas szintet aránylag hamar letudtuk. A 2178m magas, igazából a kettõs csúcsú Banikovon félórát töltöttünk el. A panoráma igazán pompás volt, a Nyugati-Tátra összes déli mellékgerince látható volt a rajtuk levõ csúcsokkal együtt. Távolban még a Magas-Tátra csúcsait is láttuk, igaz elég homályosan. Nyugati irányban a Pachola, a Spálené, a Salatin csúcsai látszódtak. Közelünkben a ®iarska-völgy és a Baranec gerince látszott teljes egészében. A fényképezõgép zoomját kihasználva, a Baranec beton oszlopát is láttuk.
A pihenõ után tovább mentünk. A sziklás gerincen elõbb lefelé, majd újból felfelé a Prislop 2142m magas csúcsra. Innen is tökéletes panorámában volt részünk, hasonlóan a Banikovhoz. Negyedórát nézelõdtünk, majd elindultunk a Jalovské-nyeregbe. A gerincrõl továbbra is szép kilátás volt a keletre esõ oldalgerincekre. A sziklás terepet elhagyva kényelmesebbé vált az ösvény, bár elég meredeken kellett lemenni az 1854m magasan fekvõ Jalovské-nyeregbe. A nyeregben, nagy meglepetésünkre három középtúrással találkoztunk. Nem nagyon értettük, mit keresnek még mindig fenn a nyeregben. Persze jó volt az idõ, kellemes volt az1856m magas nyeregben pihenni, nézelõdni. Még az órájukra se néztek rá. Elindítottuk Õket lefelé, mi leültünk öt percre. Zsolti hozzájuk csatlakozott. A maradék négy ember hamar beérte, illetve elhagyta a most már négyes csapatot. Meredek ösvényen, gyalogfenyõk között kanyarodva 40 perc alatt leértünk az 1300m magasan levõ ®iarska chata-hoz. Láttuk menet közben a ©arafiový vízesést, és egy hó alagutat. A menedékház mellett levõ Nyugat-Tátrai Szimbolikus temetõt is megnéztük. Hasonló célból épült, mint a Poprádi-tónál levõ Szimbolikus temetõ, a hegy áldozataira emlékezteti az erre járókat. Leültünk sörözni a menedékházban, megvártuk a mögöttünk levõket. Közben kiderült, Évi lányom elhagyta a drága, "okos" telefonját. Hosszas gondolkodás után arra jutott, hogy csak a Prislop csúcson hagyhatta, utoljára ott használta. Visszamenni érte a bizonytalanság, a 850m szint, majd 21/2 órás út miatt reménytelen volt. Megpróbáltuk kicsengetni a telefont, hátha valaki felveszi, de ez nem jött össze. Késõbb angol üzenetet küldtünk a telefonra.
Félóra múltán befutottak a mögöttünk levõk, mi elindultunk lefelé. Nem az aszfalton, hanem a kék jelzésen mentünk lefelé a ®iarska-völgyben. Az aszfalt utat rollerosok használják, a rollert a menedékháznál lehet bérelni. Rollerral negyed óra alatt leér az ember a völgy elejére. Mi is gyorsan haladtunk, egy óra alatt leértünk. A völgy vége felé egy Bánya Múzeumot létesítettek az egykori ezüstbányából. Mi nem mentünk be, pedig mint késõbb kiderült, lett volna idõnk rá. A buszhoz leérve lepakoltunk, vártuk a hátsó négyest. 11/4 órát kellet várakozni rájuk, míg elõkerültek. A busz ötször megfordulhatott volna ennyi idõ alatt, hiszen a chata Baranec kb. 3km-re van a völgy bejáratától! Végül mi is bõven a vacsora elõtt hazaértünk. Ma is nagyszerû idõnk volt, a Nyugati-Tátra a legszebb oldalát mutatja nekünk. Vacsora közben, a lányom üzenetet kapott, egy Ondra nevû cseh férfi megtalálta a telefonját, estére leviszi a ®iarska chata-ba! Hihetetlen szerencséje volt a lányomnak! Persze a szerencséhez normális megtaláló is kell! A vacsora ismételten finom volt, az est hátralevõ része sörözéssel, beszélgetésekkel telt el.
|
|
|