Kárpát-kanyar, Erdély - jutalomtúra 2010
-Beszámoló- -Mellékletek-
2010. július 17. Hazautazás
Reggel egy órával korábban keltünk, korábban reggeliztünk meg. Hat órára bepakoltunk a buszba, érzékeny búcsút vettünk vendéglátóinktól. Minden elismerés megilleti Őket, a szíves vendéglátásért. Nagy integetések közepette legurultunk a Fő útra, majd a Nusiéknál levő 11 emberünk is bepakolt. Itt is megtörtént az elbúcsúzás. Brassóban a MOL kútnál üzemanyagot vételeztünk, majd elindultunk Segesváron keresztül Marosvásárhely felé, ugyanazon az úton, melyen idefelé is jöttünk. Torda-Kolozsvár között felavattuk a nemrég átadott autópályát. El kell mondani, igen jó minőségűre építették meg az amerikaiak. A Maros völgye után következett a Sebes-Körös völgye. Körösfőn megálltunk majd egy órára, szabadulni a maradék román pénzünktől. Királyhágón meg sem álltunk. Nagyváradon hatalmas zivatarba futottunk bele, a város pont úgy nézett ki mint Brassó a felhőszakadás után. A csatornák itt sem győzték elnyelni a rengeteg vizet, 20cm-es vízfolyások voltak az utakon, a körforgalmakban. A határon két busz volt előttünk, az egyik lengyel busszal többet totojáztak a kelleténél. Mi már gyorsan átmentünk, csak Michael útlevelét kellett ismételten adminisztrálni.
Berettyóújfalu MOL kútjánál hosszabban időztünk, elintéztük a dolgainkat, a sofőrnek is szüksége volt a megállásra, az előírások miatt. Az öt percre levő áruházban megvettük az ajándékokat. Debrecen után az M3-as autópályán mentünk Budapestre. Útközben röviden kiértékeltem az elmúlt egy hetet. A házigazdáink méltatása egyöntetű helyeslést váltott ki a buszon ülőkből. Erdély újabb arcát ismertük meg, a négy hegységgel is nagy szerencsénk volt, a baljós előrejelzések ellenére sikerült bepillantást nyernünk a Kárpát-forduló világába. Nem beszélve arról, hogy a hétfalusi csángókat is megismerhettük. A fejekben elraktározott élmények, a hazahozott fényképek alapján lesz mire emlékeznünk a későbbiek során. Minden résztvevő kapott jutalmul egy csokoládét a teljesítményéért. Nem voltunk ebben az évben sokan, könnyebb volt átlátni a társaságot, senkivel sem volt gond. Sofőrünket, Károlyt egy vörös borral jutalmaztuk meg, a jó túrához megfelelő sofőr is szükséges, Károly igazán megfelelt ennek a feltételnek.
Hatvanban is megálltunk félórára. Hogy egy kis üröm is legyen az örömünkben, Gödöllő magasságában kaptunk egy hátsó durrdefektet. Learaszoltunk az autópályáról, majd egy órát vártunk a felmentő buszra. Még így is tíz órára hazaértünk. Erről Károly nem tehetett. Augusztusban folytatjuk idei programunkat. A Pest megyei Piros útvonalon fogunk gyalogolni a Gödöllői-dombságban, egy héttel korábban a tervezetthez képest.
|
|
|
Muskovics András
szakosztályvezető