Kárpát-kanyar, Erdély - jutalomtúra 2010
-Beszámoló- -Mellékletek-
2010. július 16. Csukás-hegység
Mai napon is alaposan megváltoztattuk az eredeti tervünket. Sokan Brassót szerették volna megnézni, ha már Erdély délkeleti részében vagyunk, nekik városnézés került megszervezésre, szakavatott helyi idegenvezetővel. Hatan elmentünk duplázni a Csukás hegységbe, a második túranap útvonalán a fel a fő csúcsig, majd onnan a Tészla mezőn át, a Babarunca menedékházig jöttünk le. Estére csángó estet szerveztek nekünk, este hétig már a vacsorán is túl kellett esnünk. Végül is az alábbi útvonalat jártuk be:
Útvonal: Bretocsa-hágó (1263m,
) - Bretocsa-havas (1827m, ) - Tigáj-nyereg (1745m, ) - Csukás (1954m, ) - Tigáj-nyereg (1745m, ) - Tészla-nyereg (
) - Tészla mező (1500m, ) - Babarunca menedékház (900m, , ) Túratáv: 20km
Emelkedő: 1050m
Nyolckor már a Bretocsa-hágó parkolójában voltunk, a nap sütött, szép idő mutatkozott. Most legalább láttuk Brassó és Prahova megye határát jelző táblát! A pirossal jelzett köves úton pár perc alatt elhagytuk a lucfenyvest, enyhén emelkedtünk. Kiértünk a füves mezőre, elhaladtunk az esztena mellett. Az állatokat már kihajtották a legelőre. Szerpentinezve haladtunk az átjátszó állomás felé. A Bretocsa szikláit is jó ideje láttuk a legelő felett, nem úgy, mint kedden. Visszatekintve, szép látványban volt részünk, a karám körüli legelőt, a kanyargó köves utat, távolabb a Grohotis és a Baj-hegység füves gerincét láttuk. Tiszta volt az idő, elég távoli gerincek is látszódtak, minél feljebb jutottunk, annál jobban. A Bretocsa szikláinál elidőztünk vagy 10 percet, hogy napsütésben is láthassuk a nevezetes alakzatokat. Közvetlenül a sziklák alatt vezet az ösvény. Rövid, meredek szakasz után jutottunk el a főgerincre. Kényelmesen gyalogoltunk az ösvényen, jobbra, balra szép volt a kilátás. A Bretocsa csúcs alatt mentünk el, jobbra innen ágazik ki a Kis-Tigáj gerince. A Tigáj-nyeregben megpihentünk. Innen már látszódott a Nagy-Tigáj Sziklavára, a Csukás csúcs. Északkeletre a híres Góliát és a Vörös-torony alakzatok láthatóak közel a nyereghez. Távolabb a Tészla-tető jellegzetes kupolája volt feltűnő, amerre majd hazafelé megyünk. Pihenő után meredekebbé vált az ösvényünk, majd ismét enyhébb lett. Csupán a csúcs előtt kellett ismét kapaszkodnunk.
Ismét szintidőn belül értünk fel az 1954m magas Csukás csúcsra. Egy pásztor üldögélt magányosan kis fekete kutyájával a csúcson, a birkanyája alatta legelészett a meredek hegyoldalban. Kissé morcosan vizsgált bennünket a fiatal állat, még meg is ugatta társaságunkat. A gazdája nem beszélt magyarul, de azért megértettük, hogy négy hónapos, magyar származású a kutyája, mely leginkább pulihoz hasonlított. Kalapja karimájába három szál havasi gyopár volt betűzve, vélhetően ez hagyomány lehet a pásztoroknál, nem hiszem, hogy megmagyarázható lenne neki a virág védettsége. Egyébként igen barátságos volt, kicsit furcsán nézett ki mezítlábasan a csúcson, mobiltelefonnal a zsebében. Hiába, modern időket élünk! Még azt is megértettünk, hogy bodzavámi az illető. Amíg a többiek leheveredtek a fűre, Zsolttal leszaladtunk, hogy szép időben is megtekintsük a leghíresebb alakzatot, a Pletykáló Vénasszonyokat. Készítettünk pár fényképet, "ellenőriztük" a havasi gyopár állományt, majd visszamentünk a csúcsra. Kissé befelhősödött észak felé, a levegő is párás lett. Visszamentünk a Tigáj-nyeregbe, majd a Góliát sziklánál elindultunk lefelé a Tészla-mező felé a piros keresztjelzésen. Meredek ösvényen értünk be a lucfenyők közé, majd egy jó km után elértük 1347m magasan levő Tészla-nyerget, mely hemzsegett az acsalaputól. Újabb 1km megtétele után majd 50m szintet emelkedve megérkeztünk a Tészla-mező szélére, a Duduj-kő sziklájánál. A legelőn továbbra is enyhén felfelé gyalogoltunk, a jobb kézre levő esztena kutyái már messziről észrevettek bennünket. Hangos csaholással tisztes távolságban körbevettek bennünket, majd egy kis idő után abbahagyták az ijesztgetésünket, szép lassan elhagytuk a körzetüket. A tisztáson nem igen volt jelzés, majdnem hogy toronyiránt vágtunk át a füves területen. Jó érzékkel ott lyukadtunk ki, ahol a jelzésünk ismét erdőben folytatódott tovább. 1km után balra fordultuk, jelzést váltottunk, a piroson értünk le a Babarunca menedékházhoz. 30m-re voltunk a főúttól, mikor felbukkant az autóbuszunk! Ez volt a szervezés csúcsa! Rögtön felszálltunk, hazamentünk rendbe tenni magunkat, megvacsorázni és készülni a csángó estre, melyet már búcsúestnek is tekintettük egyúttal.
A városnézők is elégedetten jöttek haza, Õk is sokat láttak és tudtak meg Brassóról, köszönhetően a szakszerű idegenvezetésnek. Brassó jelenleg Erdély harmadik legnagyobb városa. A történelmi városmag megmaradt, szépen helyreállították. Leghíresebb épülete a Fekete-templom, melyet 1383 és 1424 között építtettek. Az egykori Magyarország legnagyobb temploma volt, eredetileg Nagyboldogasszonynak szentelték. Déli kapuja felett Mátyás és Beatrix címere látható. A reformáció óta evangélikus templom, mellette látható a nagy reformátornak, Honterus Jánosnak a szobra. A Fő tér másik híres épület a Régi Városháza, mely gótikus eredetű, 1420-ban már említik, a XVIII. században barokkos motívumokkal kiegészítik. Jelenleg Brassó Történeti Múzeuma. Persze e két nevezetes épületen kívül rengeteg látnivaló van a központban, a Cenk hegyen, hova felvonóval is el lehet jutni, Brassópojánán, mely a brassóiak kedvenc üdülőközpontja. Érdemes felmenni az internetre, Brassóról sok leírást, képet lehet találni a világhálón.
Vacsora után hatkor összejöttünk, bepillantást nyertünk a hétfalusi csángók történelmébe, a népművészetükbe. Lehetett szőttest, szépen hímzett fehér inget is vásárolni. Megmutattak nekünk egy eredeti bútorokkal, edényekkel, eszközökkel berendezett csángó konyhát. Ezután egy másik házhoz mentünk, itt a belépő pálinka és palacsinta volt. Most mutatták meg igazán a régi népviseletüket, a főkötő jelentőségét, az elkészítését. Négytagú zenekaruk kíséretében bemutatták a néptáncukat. A bemutató után éneklés, tánc következett. Legvégül a Megy a vonat Kanizsára c. nótára elindult a vonatozás. Befejező momentumként a kifáradt vonatozókat megtöltötték pálinkával. Már jócskán sötét volt, mire befejeződött a csángókkal történt ismerkedés, a búcsúest. Haza kellett már mennünk, összekészíteni csomagjainkat, másnap reggel irány Magyarország.
|
|
|