Kárpát-kanyar, Erdély - jutalomtúra 2010
-Beszámoló- -Mellékletek-
2010. július 15. Királykő
A Kárpát-kanyar legismertebb hegysége a Királykő. Bár az egyik legkisebb kiterjedésű a Kárpátok hegyei közül, a szépsége és nehézsége miatt sokan keresik fel már idők óta. A főgerinc észak-déli irányú, a Kis-Királykő rövid gerince rá merőleges. A Királykő látnivalókban rendkívül gazdag. Kristályos palára települt a mészkő, később az óriási hegységképző erők meredeken, szinte függőleges helyzetbe gyűrték fel az üledékes kőzeteket. A főgerincen egymást követik a 2000m magasságot meghaladó csúcsok. A teljes gerinc fűrészfogaknak néz ki, keleti és nyugati irányba igen meredek szakadékvölgyek indulnak el a főgerincről. Ezen völgyek felső része sokszor több száz méteres függőleges falakkal szakadnak le az erdőhatárig. 1990-en alapították meg a Királykő Nemzeti Parkot. Rendkívülien gazdag a flórája és a faunája. A Királykőről leírt szegfű csak itt található, endemikus növény. Kb. 300 zerge él a hegyen, találkozni lehet medvével, hiúzzal is. Ezeknek, és a látványos sziklaalakzatainak, szurdokainak köszönheti a védetté nyilvánítását. A sziklafalainak köszönhetően nagyon sokan gyakorolják itt a hegymászás fortélyait. A Zernyesti-szorosban táblák elhelyezésére is sor került, ezeken mutatják be a különböző nehézségű sziklamászó útvonalakat. Nem veszélytelen sport, pár helyen kereszt emlékeztet az áldozatokra. Terv szerint két túra közül lehetett választani. Ezek az alábbiak voltak:
Útvonal: Zernyest, Gura Rãului menedékház (740m,
) - Zernyesti-szoros () - Curmãtura menedékház (1470m, ) - Forrás-völgyi-nyereg (1950m, ) - Vf. Ascuþit csúcs (2150m, 
) - Curmãtura menedékház (1470m, 
) - Zãnoaga-rét (1250m, 
) - Zernyest, Gura Rãului menedékház (740m, ) Túratáv: 24km
Emelkedő: 1450m
Idő: 10 óra
Alternatív útvonal: Zernyest, Gura Rãului menedékház (740m,
) - Zernyesti-szoros () - Curmãtura menedékház (1470m, ) - Zãnoaga-rét (1250m, ) - Zernyest, Gura Rãului menedékház (740m, ) Túratáv: 14km
Emelkedő: 730m
Idő: 7 óra
A második variáció megmaradt, az első könnyítésre került. A Forrás-völgyi-nyeregből nem az Aºcuþit csúcsra mentünk fel, hanem a főgerincen az ellenkező irányba, a Királykő tornyán keresztül lementünk a Hasadék-nyeregbe, majd onnan vissza a Curmãtura menedékházhoz. A további szakaszt a kiírásnak megfelelően tettük meg. Reggel mindenki felszállt az autóbuszra, sőt Sándor barátunk is csatlakozott hozzánk. Azt hiszem, ha még egy hétig itt turistáskodunk, teljesen elrontjuk. Brassón keresztül Zernyestbe buszoztunk a Gura Rãului menedékházhoz. Innen indult mindenki a mai túrára, a busz végig itt tartózkodott. Összeszedelőzködött a csapat, majd elindultunk a Zernyesti-szorosba. Pár társunk csak a szorost járta be, majd visszajött a buszhoz. A kék jelzésen, kristálytiszta patak mellett, autóval is járható köves úton gyalogoltunk. Először egy felhagyott kőbányát láthattunk balkézre, majd jobbra egy bővizű forrást. Itt van egy nagyobb kőfolyás, meg innen indul a sárga jelzés a Curmãtura menedékházhoz, melyen a lejövetelünket terveztük. Ezután hamar beértünk a sziklák közé. Tulajdonképpen egy kisebb Tordai-hasadékot kell elképzelni a látvány kedvéért. Baloldalon sziklamászó utak voltak jelezve a függőleges mészkő falakon. Komótosan bandukoltunk felfelé, volt bőven néznivaló a fejünk feletti sziklafalakra. Másfél óra után, egy éles kanyart vett a köves út, ebből a kanyarból indul el felfelé a kékkel jelzett ösvény. Bevártuk a lassabban jövőket, majd elkezdtünk kapaszkodni felfelé a meredek ösvényen.
Izzasztó volt a kapaszkodó, majd egy óráig tartott, míg leküzdöttük a menedékházig levő szintet. A fenyves után kiértünk egy rétre, a változatosság kedvéért előbb lementünk egy kisebb völgybe, majd felmentünk a Curmãtura menedékházhoz. Meglepően kevesen tartózkodtak a ház környékén. Letelepedtünk az asztalokhoz, megebédeltünk, vártuk a többieket. Közben a házikutyát is megetettük, örömmel várt minket, tudja, mindenkitől kap egy kis elemózsiát előbb vagy utóbb. Közben egy kellemetlen hírt is kaptunk, a mögöttünk jövők közül Michael társunkat egy vadabb kutya megharapta. Hazamenet Brassóban kellett orvosi ellátást biztosítani számára, ami meglehetősen probléma mentesen történt meg. A tetanuszt megkapta, mivel reménytelen dolog volt kideríteni az elkövető kutya veszettség elleni beoltásának megtörténtét. 1986-ban már jártam a hegyen, akkor 20 kilós hátizsákkal sikerült bejárnom a pest megyei turistákkal a hegyet, élénken élt bennem ennek a nagyszerűsége, nehézsége. A többieknek is felhívtam a figyelmét a nehezen járható jelzett utakra, volt annyi önismeret a társakban, hogy nem kellett direkt módon lebeszélni Őket a következő szakaszról. Nyolcan indultunk el a főgerincre nyugat felé, a kék jelzésen.
Előbb ritkább, majd mind sűrűbb fenyvesben kellett haladnunk. A jelzések jók voltak, nehéz eltéveszteni az ösvényt. Mielőtt kiértünk volna a lucfenyvesből, egyik társunk visszafordult, maradtunk heten. Ezután még nehezebb szakasz következett, az ösvény kisebb-nagyobb sziklalépcsőkön vezetett mind magasabbra. Hol sziklás, hol erdős részek váltogatják egymást, miközben több kisebb völgyet kell keresztezni. Egyik társunk visszafordult, heten folytattuk a mászást. Egy kis viperát is láttunk, még 30cm hosszúságú sem volt. Amint észrevett, eliszkolt az ösvény melletti növényzet közé. Majdnem kétórai kapaszkodás kellett, hogy felérjünk a nyeregbe. Köves, sziklás szakaszokon át, völgyeket váltva kellett felfelé kapaszkodni. Sokszor el nem tudta képzelni az ember, hol fogunk felfelé haladni, melyik kémény lesz a következő. Meg kell jegyezni, nagyon precíz az út jelölése, könnyű volt a tájékozódás. Felértünk a Forrás-völgyi-nyeregbe, itt tartottunk negyedórai pihenőt, nézelődtünk a völgyekre. Csodálatos volt a panoráma, letekintve a völgyekre! Éreztük, nem, fér bele az Ascuþit csúcs meghódítása, ezért az ellenkező irányban indultunk el a főgerincen.
A főgerinc ezen szakasza sem járható kényelmesen. Via Ferrata szintű turistautak vannak a Királykő hegységben. Az éles gerincen törpefenyők között vezetett az ösvény. A jó időnek köszönhetőnek, jobbra és balra nagyon szép panorámánk volt az alattunk levő völgyekre. Sziklákon, törpefenyők között vezet a piros ponttal jelzett gerincösvény. Félórán belül elértük az 1923m magas Királykő tornyát. Az útjelző tábla mellett egy kis fémkereszt emlékeztet a hegy veszélyességére. A kék keresztjelzés 250m-re, egy jelzőoszlopnál csatlakozik az ösvényünkhöz. Továbbra is a piros ponttal jelzett úton haladtunk lefelé a gerincről. Az út igen meredek volt, néhol szakadékos, többször keskeny sziklapárkányokon kellett átkelni. A veszélyesebb szakaszokon láncok segítik a turistát. Nem szédülősöknek való terep! Közben rengeteg virágban lehetett gyönyörködni. A sziklafal alját elérve kőmezőn kellett átvágnunk. Következett a lucos, majd hamarosan elértük a Kis-Királykőt és a Nagy-Királykőt összekötő hegyélt. Egy kis emelkedővel értünk a Hasadék-nyeregbe. Itt több turista útvonal találkozik. 20 perc alatt leereszkedtünk a Curmãtura menedékházhoz.
Tíz perc pihenő után elindultunk lefelé, a sárga jelzésen. A Zãnoaga-réten birkacsordával futottunk össze, a nyájőrző kutyák furcsa módon elég barátságosak voltak, még meg sem ugattak minket. A rét után ismét fenyves következett, majd 500m szintet veszítettünk el, mire leértünk a Zernyesti-szorosba. A bővizű Botorog forrásnál értük el a köves utat. 20 perc alatt a busznál voltunk. Hazafelé menet Brassóban megálltunk félórára, Michaelt ellátták egy tetanusz befecskendezéssel. Ettől az incidenstől eltekintve nagyon szép napot könyvelhettünk el, a negyedik hegység is szépen mutatkozott be!
|
|
|