Kárpát-kanyar, Erdély - jutalomtúra 2010
-Beszámoló- -Mellékletek-
2010. július 13. Csukás hegység
A jól sikerült tegnapi nap után következett a Csukás-hegység. Ez a hegység elsősorban meglepő formagazdagságával tűnik ki a Kárpát-kanyar többi hegysége közül. Viszonylag csekély magasságú, a legmagasabb csúcs az 1954m tszf. Csukás. Mészkőből és a kavics konglomerátumokból keletkezett sziklaalakzatai teszik igazán híressé. Sziklatűk, oszlopok, kőgombák kápráztatják el a hegységet felkereső turistákat. A változatos formák kb. 700m vastag konglomerátum rétegben alakultak ki. Kőzettani felépítése nagyban hasonlít a Bucsecsre, illetve a Csalhóra. A felső régióban nem találunk vízfolyást, forrást, mivel a kavics konglomerátumnak jó a vízáteresztő képessége. Az alakzatokat helyi legendák alapján nevezték el, kővé dermedt embereket, arcokat, madarakat, különféle állatokat ismerhetünk fel bennük. Leghíresebbek közülük a Bretocsa Szfinxe, a Pletykáló Vénasszonyok, a galamb, a Csukás ikrei, az Ördög keze, a Góliát torony, a Sziklavár. Ismételten hét órakor indultunk el Bácsfaluból. Kis kitérővel felvettük a Nusinál lakó 11 emberünket, majd Négyfalun keresztül elindultunk a Bretocsa-hágó felé. Kiváló minőségű volt az út! Valószínűleg ezt a hágót használják a tömösi helyett, ha az bedugul. Ma erről nem beszélhettünk, bár a kamion forgalom elég jelentős volt. Szép szerpentineken érkeztünk fel a Bretocsa-hágóba, mely 1263m tszf. magasságban vezet át a hegységen, a déli oldalra. Kb. egy órát kellett ülnünk az autóbuszban. A hosszabb túrát választók, a hágó parkolójában szálltak le a buszról, a betervezett útvonalat megfordítottuk. Így nyertünk kb. 350m szintet.
A mára tervezett túrák egyébként az alábbiak voltak:
) - Zãganu-gerinc () - Zãganu-csúcs (1817m, ) - Gropºoarele-csúcs (1883m, ) - Keresztút (1805, ) - Gropºoarele-nyereg (1663m, ) - Piroska-nyereg (1567m, ) - Csukás menedékház (1595m, ) - Nagy-Tigáj (1844m, ) - Csukás (1954m, 
) - Tigáj-nyereg (1745m, ) - Bretocsa-havas (1827m, ) - Bretocsa-hágó (1263m, ) Túratáv: 22km
Emelkedő: 1400m
Idő: 10 óra
Alternatív útvonal: Cheia (880m,
) - Cheiþa-szoros (, 
, 
) - Beri-híd (1050m, ) - Csukás menedékház (1595m, ) - Muntele Roºu menedékház (1280m, 
) - Cheia (880m, ) Túratáv: 15km
Emelkedő: 720m
Idő: 7 óra
Már a hágó előtt is felhőben jártunk, a hágóban sem láttunk 20 méterre. Brassó, Prahova megye határán voltunk. 16-an vágtunk neki a hosszútúrának. Előbb fenyvesben jól megépített köves úton, a piros jelzésen mentünk. Hamarosan egy nagy füves mezőn kezdtük el a komolyabb kapaszkodást. Bal kézre egy esztenát láttunk felsejleni a párában. Néha szabályosan az orrunk hegyét sem láttuk. Két szerpentin után egy átjátszó állomás állta el az utunkat. Most már érthető volt a jó minőségű köves út. A megépítéséhez, a karbantartása miatt épülhetett meg régebben. Éles kanyart vettünk a toronynál, most már egy keskeny ösvényen kapaszkodtunk mind feljebb a magas, vizes fűben. A Bretocsa szikláiból alig láttunk valamit a felhő miatt. Itt van a híres Bretocsa-kapu, a Bretocsa Szfinxe, a Galamb nevű sziklaalakzat. Negyed óra elteltével felértünk a gerincre. Ettől kezdve kényelmesen gyalogoltunk felfelé. Igaz, néhol borókabokrok között halad az ösvény, derékig vizesek lettünk a bokrokon levő vízcseppektől. Az 1827m magas Bretocsa csúcsot úgy kerüljük meg, hogy nem is sejtjük mi van a fejünk felett. A Tigáj-nyerget is csak úgy érzékeltük, hogy jelzőoszlop alapján beazonosítottuk a helyszínt. A piros keresztjelzés is itt halad el, továbbá innen indul el a piros háromszögjelzés Babarunca menedékházhoz. A nyeregből előbb meredekebben, majd enyhébben emelkedünk tovább. A csúcs előtt ismét meredekebbé vált az út.
Három órán belül értünk fel az 1954m magas Csukás csúcsra. Jól beöltöztünk, a felhő végett párás, hideg volt a levegő. Semmit sem láttunk a csúcsról, bár mintha világosodott volna valamennyire, a felhőtakaró is vékonyodott. 20 perc után a társaság nagyobbik része tovább indult a menedékház felé. Páran ottmaradtunk, reménykedtünk a kék ég megpillantásában. Néha megpillantottunk egy kis kék foltot, aztán mi is meguntuk a várakozást, elindultunk a többiek után. Az ösvény melletti Pletykáló Vénasszonyok sziklacsoportot felismertük. Ezen a környéken több mint 10db havasi gyopárt láttunk. A virágok úgy néztek ki a víztől, mintha meg lennének fagyva. Mind biztatóbb lett az idő, néha már a völgyekbe is beláttunk. Meredek, köves szakasz következett, majd beértünk egy kis nyeregbe, ide csatlakozik be a piros keresztjelzés. Előttünk már sütött a nap, így pillantottuk meg a Csukás menedékházat, a fölötte látható Vörös-havast! Az elhagyott sziklák is mind jobban látszódtak, ahogy a felhőből kikerülnek. A Csukás csúcs még 2 órán keresztül felhőtakaróban volt! Negyedóra alatt jutottunk le a menedékházhoz. Nagy építkezés folyt a háznál, semmit sem lehetett vásárolni, sok állat is legelészett a környékén, így felmentünk a Piroska nyergében, 1567m tszf. magasságban, egy útvonal jelző oszlop körül leheveredtünk félórára. Ide több jelzés fut be. Mind kellemesebb lett az idő, visszatekintve mind szebbek voltak a Sziklavár alakzatai.
A piros keresztjelzésen indultunk tovább a Gropºoarele-nyereg felé. A nyereg 1663m magasan van. Előbb fenyők között, majd füves területen vezetett az ösvény. Elértük a Keresztútat, mely 1805m tszf. magasságban van. Ide vezet fel a piros háromszögjelzés a Muntele Roºu menedékháztól. Kényelmes, füves ösvényen haladtunk tovább. Két furcsa acélhenger van a gerincen, talán esőbeállónak helyezték el valamikor. A Gropºoarele-csúcson, mely 1883m magasságú, a Vörös-havas legmagasabb pontja, elidőztünk 10 percet. Lekötött minket a csodás panoráma. Az egész környéket beláttuk innen. A pihenő után ösvényünk lefelé vette az irányt. A Sasok szikláját balra nézve fedezhettük fel, a gerinc alatti hegyfokon. Következett egy sodronykötéllel biztosított sziklapárkány, majd következett a Réz-híd, mely vörös színű zúzmókról kapta a nevét. Az ösvény balról kerüli meg a Zãganu-csúcsot, mely 1817m magas. Leérve a Zãganu-csúcs alatti nyeregbe, irányt váltva a Zãganu-csúcs alatti esztené felé ereszkedünk. Nagyon sokféle virág, harangvirágok, fehér szegfű, zászpák és főleg rengeteg gyopárt láttunk ezen a szakaszon. A havasi gyopár népes populációjának nagyon örültünk, vagy a hegyeket járó emberek javultak meg, vagy nagyon kevesen járják a Vörös-havast! Az ösvény közepén is virágzott a gyopár, nem taposták le, nem tépték le!
Az esztena felé szelídülni kezdett az ösvény, egy-két kutya ugatásától eltekintve nyugodtan haladtunk el a karám és a kis házikó mellett. Innen láttuk az utolsó sziklákat, rövidesen beértünk a fenyvesbe. Itt kellemetlen meglepetés ért bennünket, a földutat teljesen felszántották a birkák, kellemetlen, csúszós úton kellett lefelé haladnunk a meredek szakaszon. De ezt is leküzdöttük, leértünk a Zãganu-patakhoz. Nem tudtuk, hogy felfelé, vagy lefelé induljunk el az út mentén, megtalálni a buszunkat. Erre jó többek között a mobil telefon, pláne ha térerő is van. A tanácskozás után buszunk alulról Cheia felől érkezett meg, gyors beszállás következett, mert igen nagy volt a forgalom, nem túl szerencsés helyen várakoztunk a buszra. A rövidtúrások mindnyájan fenn voltak, elindultunk hazafelé. Összegezve a napot, a délelőttől eltekintve nagyon kellemes túrában volt részünk, szépen mutatkozott be a Csukás-hegység. A rövid túrát teljesítők sem panaszkodtak.
|
|
|