2010. július 14. Bucsecs
Mai napra a Bucsecs hegység bemutatása lett a cél. A hegység központi magját a 2505m-es Omul-csúcs képezi, amely körül sugarasan terülnek el az oldalgerincek. A hegy főgerince patkó alakot formál, déli irányban nyitott a Ialomiþa-völgy által. A hegység domborzatát gleccserek formálták a jégkorszak idején, tengerszem azonban nem található a területén. A hegység főtömegét a kavicskő konglomerátum adja, majdnem 2000m a vastagsága. Ez a kőzetféleség megtalálható a Csukásban, a Nagykő-havason, a Csalhóban. Változatos összetételű a cementálódott konglomerátum, a felépítő elemek lehetnek mészkő, homokkő, kvarc, kristályos pala, és gránit kavicsok. Egykori tenger partján képződött ez a kőzetféleség. A nagy erősségű szelek, a víz, a fagy különböző mértékben koptatta, erodálta a felszínen levő kőzetet, ennek következtében látványos alakzatok jöttek létre, gombák, oszlopok, stb. Legnevezetesebbek a Szfinx és a Babele, melyek a Bucsecs-fennsíkon találhatóak. A hegységet Nemzeti Parkká nyilvánították, szigorúan védett területeket jelöltek ki. A hegység megközelíthetősége kiváló, a fennsíkra több kabinos felvonóval is fel lehet jutni. A hegység természeti állapota mind jobban romlik, természetvédelmi őrök hiánya, a nem megfelelően felügyelt turista tömegek, a túlzott legeltetés, fakitermelés következtében.
A mai napra ez volt a tervünk:
Mivel a társaság nagyobbik része eléggé elfáradt az előző kétnapi túrától, na meg vasárnap elhasználtuk a pihenőnapunkat, a betervezetthez képest könnyű túrát irányoztunk elő. Úgy döntöttünk, lefelé is a kabinos felvonót vesszük igénybe. Osztatlan sikert aratott a változtatás. A már megszokott 7 órakor indultunk el a tömösi szoros felé az E60-as műúton. Házigazdánk, Sándor ismét kiügyeskedett egy szabadnapot magának, velünk tartott, rég járt a Bucsecsben. Szép idő mutatkozott, kellemes látvány volt a Bucsecs keleti vonulata a kék éggel. Teljesen tisztán látszott a 2284 m magas Caraimam csúcsra épített hatalmas vasszerkezetű kereszt. 1928-ban állították fel, az I. világháborúban meghalt román katonák emlékére, 28m magas, 7m széles, éjjel ki van világítva. 1 órán belül megérkeztünk Buºteni-be. A felvonó állomás közelében találtunk parkolót, a jegyeinkért se kellett sokat várakoznunk. Addig is lehetett alkudozni kristályokért, csiszolt kövekért az épület mellett. Az árus folyékonyan beszélte a magyar nyelvet, több évet tartózkodott Magyarországon. A köveket, kristályokat Nagybánya környékéről szerzi be.
Két csoportban jutottunk el a felvonó 2200m magasan levő felső állomására. A drótkötélpálya kb. 4,5km hosszú, 1235m-es szintkülönbséget győz le. Itt található a 84 személy befogadására alkalmas Babele menedékház, télen-nyáron üzemel, komfortosnak tekinthető, van víz, villany és étterem is benne. Ugyanide vezet fel a Ialomiþa-völgyből, egy másik felvonó, 1982-ben helyezték üzembe. Kicsit hűvösebb volt fenn az idő, a szellő is fújt, de azért lehetett nem kellett beöltözni. Több lehetőség közül választhattak a feljövők, legtöbben az Omul-csúcshoz jöttek el. Volt olyan társunk, aki a környéken maradt, volt aki elment a Caraimam csúcsra. A menedékház mellett van a Babele (Vénasszonyok) négyes csoportja, melyet már kerítéssel próbálnak óvni a turisták tömegétől. Felesleges bakancsokkal segíteni az eróziós folyamatokat! A sárga jelzésen indultunk el. A fennsík kopasz, mintha a holdon járnánk, szélesek az ösvények, nagy az erózió. Némely szakasz olyan, mintha tengerparton sétálnánk a finom kavicson. Indulás után nem sokkal látható egy a szép Kőgomba, majd a hatalmas Szfinx. Utólag megállapítható, a jó időnek és a csodás látványnak köszönhetően rengeteg fénykép készült erről a túráról. Az út során sokfajta virágot fedezhettünk fel, nagyon gazdag a hegység növénytakarója. A magasság miatti zord időjárási viszonyokhoz alkalmazkodtak a növények, mind alacsony termetű.
A célt, az Omul-csúcsot jóformán az indulás óta mindig láttuk, kivéve, amikor felhőbe burkolózott. A Coºtila 2490m magas csúcsán felépített katonai megfigyelőállomás tornya is egy tájékozódási pont a főgerincen levőknek. A kb. félúton levő ©ugãriilor-nyeregben megálltunk tíz percre. Innen már szépen belátható a Szarvas-gleccservölgy (Valea Cerbului). Az alsó úton folytattuk a gyaloglást, nyáron jól járható, de télen eléggé veszélyes a meredeksége miatt. Újabb nyereg következett, a Cerdacul Obãrºiei. Innen még szebb rálátásunk volt Valea Cerbului völgyre, a mindent uraló Coºtila csúcsra. A völgyből, az Omul-csúcsra felvezető szerpentinező ösvény is tökéletesen látszódott. Negyedóra alatt kényelmesen elértük Bucsecs legmagasabb pontját, a 2505m magas Omul-csúcsot. Kissé zordabb lett az idő, hol felhőben, hol napsütésben nézelődtünk a menedékház környékén. A menedékházat 1888-ban alapította az Erdélyi Kárpát Egyesület, 35 férőhelyes. Szinte egybeépítették a jellegzetes sziklával. Szép időben tökéletes körpanoráma van közelre, távolra. Nekünk nem volt ekkora szerencsénk, de azért időnként beláttunk az északi és a nyugati völgyekbe. Pillanatok alatt változott az idő! Nekünk nem volt ekkora szerencsénk, de azért időnként beláttunk az északi és a nyugati völgyekbe. Pillanatok alatt változott az idő! Társunk nem bírta ki, hogy fölénk kerüljön, felmászott a csúcs sziklára. Lefelé azonban nem volt ilyen egyszerű a dolog, utána kellett menni, hogy a felső részről le tudjon jönni, az aláhajlás miatt nehéz volt helyet találnia a lábának.
Félóra elteltével elkezdtünk visszafelé menni. Most a felső utat választottuk, így legalább egy hómezőt is megnéztünk közelebbről. Sándor önfeledten, mint egy gyerek, produkált egy fenéken történő lecsúszást. Kellemesen sütött a nap, igazán szerencsénk volt az időjárással a mai napon. Visszafelé is készültek a fényképek, a már délelőtt megismert tájról a virágokról. Egy kerékpárossal is találkoztunk a fennsíkon, hátán sílécekkel igyekezett valamelyik északi oldali hómezőre. A Szfinx, a Kőgomba, a Vénasszonyok a megvilágítás megváltozása miatt kicsit más képüket mutatták. A felvonó felső állomásánál nem vártuk be egymást, folyamatosan mentünk le. Háromnegyed óra elteltével mindenki előkerült a busznál, így hazaindulhattunk. Egy óra alatt otthon voltunk, mindenki rendbe tehette magát, megvacsorázhatott. Este ismét egy betyáros eső front jött be, de félóra elteltével kiderült. Sikerült a Bucsecs világába belelátnunk, kegyes volt hozzánk az idő. Az eredeti kemény tervhez képest pihenőnapot tartottunk, mégis feljutottunk Erdély negyedik legmagasabb csúcsára.
|
© 2006-2024 természetbarátok.hu