Kárpát-kanyar, Erdély - jutalomtúra 2010
-Beszámoló- -Mellékletek-
2010. július 11. Sinaia, Peles kastély, Törcsvár
Még mielőtt szétszéledt a társaság, megállapodtunk az autóbusz elindulásának időpontjában. Hét órakor gyűltünk össze az autóbusznál. Még Magyarországon megnéztük Brassó környékének időjárás előrejelzését, bizony eléggé aggasztónak tűnt az elkövetkező időszak. Éjjel is sok eső esett, még reggel sem hagyta abba. A helyiek is panaszkodtak, több mint egy hónapja csak esik, esik a rengeteg eső. Gyors döntés következett, a tervtől eltérően nem túráztunk a mai napon, hanem a Tömösi-szoroson át elbuszozunk Sinaia üdülőváros központjába, meglátogatni a híres Peles kastélyt. Majdnem mindenki megérkezett a megbeszélt időpontra, 10 perc késéssel indultunk el a megbeszélt időponthoz képest. A legmesszebb lakókért, 11-en társunkért busszal mentünk el Nusiékhoz. Szerpentineken, jó minőségű úton értük el a Tömösi-hágó legmagasabb pontját, 1033 tszf. magasságot, majd Predealon át megérkeztünk Sinaiaba. A Tömösi-szoros mindig is az egyik legfontosabb átkelési hely volt a Déli-Kárpátokon, vasúti összekötést is már régóta biztosít Erdély és Prahova megye között. Nehezen találtunk parkolóhelyet a buszunknak. Többszöri nekifutás után a vasútállomáson kötöttünk ki, egy kis séta nem ártott meg a társaságnak, hogy eljussunk a Peles kastélyig.
A Hohenzoller családból származó I. Károly román király vásárolta meg a kastély területét, majd ezt követően építette meg a kastélyt 1875 és 1883 között, nyári rezidenciának. A kastélynak 160 szobája van, romantikus elemekkel, eklektikus stílusban épült, a dél-németországi kastélyok jutnak az ember eszébe a látványtól. A szobák, termek belső berendezései különböző stílusban kerültek megépítésre, többek között reneszánsz, barokk, rokokó és spanyol stílus elemeit fedezhetjük fel látogatásunk során. Rengeteg műtárgy látható, szobrok, bútorok, faliszőnyegek, ötvösmunkák, középkori festmények, meisseni porcelánok. Nagyon gazdag az európai és a keleti fegyverekből álló gyűjteménye, kb. 400db fegyver látható a termekben. A Peles volt Európa első teljesen árammal megvilágított kastélya, egy helyi áramfejlesztő telep építésének köszönhetően. A területen több épület is található, a kis Peles kastély, a Testőrség Háza, a Vadászház és más egyéb épületek. A Vadászház készült el először, a királyi család ebben lakott 1883-ig, a nagy kastély elkészültéig. 2008-ban az örökös I. Mihály király visszakapta a román államtól a jogtalanul elvett tulajdonát. Döntése szerint a kastély múzeumként fog szolgálni, a kis Peles kastélyt a királyi család fogja használni, a Vadászházat a román állam használja, magasrendű vendégek fogadására.
Egy órai buszozás után felsétáltunk a kastélyhoz. Egyénenként megvettük a jegyeinket. Nem volt olcsó, nyugdíjasoknak és, tanulóknak van kedvezmény. Egyik társunk beszéli a román nyelvet, ennek köszönhetően sikerült magyarul beszélő idegenvezetőt szereznünk. Visszaemlékezve, kb. másfél óráig tartott a kastély bejárása. Nem csalatkoztunk a kastély látnivalóiban, tényleg Európa egyik legszebb XIX. századi építménye. Az idegenvezetőnk sok részletes információt adott át a királyi családról, a kastélyról. Szerencsénk volt hogy ilyen korán jöttünk, a kijövetel után láttuk, mennyien állnak sorba a bejutásért! Persze azt elfelejtettük, hogy vasárnap van, na meg az időjárás miatt is sokan a kulturális kikapcsolódást helyezik előtérbe. Mire kijöttünk a kastélyból, az idő is kezdett jobbra fordulni, néha még a kék eget is láttuk. Benéztünk visszafelé menet az ortodox templom és kolostor udvarába, valószínűleg ez is a komplexumhoz tartozhatott, majd 12 óra körül elindultunk Törcsvár felé, az állítólagos Drakula kastély meglátogatására. Predealnál a 73A számozású úton, a Bucsecs északi előterében, szép szerpentines úton, Barcarozsnyón át értünk be Törcsvárra. Itt sem volt egyszerű feladat parkolót találni buszunknak, rengetegen voltak a kastély környékén, valóságos népünnepélynek tűnt a rengeteg sétáló, tébláboló ember.
Nagy Lajos királyunk építtette meg ezt a belsőtornyos várunkat a brassói szászokkal 1377-ben, az akkor igen fontos átkelőhely védelmére a Törcsvári-szorosban, a havasalföldi román vajdák betörései ellen. Törcsvár neve Hunyadi János 1448-ban kelt oklevelében tűnik fel ismét. 1498-ban Ulászló király Brassónak adta zálogba a várat, de kikötötte, hogy várnagya mindenkor magyar legyen. A brassóiak 1568-ban elérték, hogy Törcsvár véglegesen az övék legyen. A XVIII. század végén már csak egy porkoláb és 12 városi darabont tartózkodott benne. IV. Károly király 1916-ban a várat feleségének, Zita királynőnek ajándékozta. 1918-ban, miután Romániához csatolták, Mária román királynő birtoka lett, aki romantikus kiegészítésekkel restauráltatta. Ez időben román királyi nyaralóhely volt. A környék egyik kiemelkedő nevezetessége. Törcsváron nagy a Drakula kultusz, pedig a helyszínnek annyi köze van Drakulához, a tulajdonképpeni Vlad Tepes havasalföldi vajdához, hogy néhány napot itt töltött vendégségben. A vár egyébként igen hangulatos kis lovagvár.
Csapatunk nagyobbik része belépőjegyet váltott, hogy belülről is megnézze a várkastélyt, mely egy idő óta múzeumként funkcionál. Kisméretű szobákat láthatunk a várkastélyban, régi bútorokkal berendezettek, kissé giccsesnek tűnik a látvány. Mivel már kétszer is láttam a várkastélyt, inkább elmentem fényképezni. Régi emlékeim alapján tovább mentem a hágó irányába, innen igazán festői a várkastély látványa. A régi erődfal, az ágyúállások ma is láthatók. Egy kegyhely is található itt a sziklafalban, Mária királynő szívét temették ide. A kastély látogatása után hazafelé indultunk. Még a barcarozsnyói vár megtekintése fért volna bele a mai programunkba, de az időjárás közbeszólt. Hatalmas zivatar jött, a parasztvárat is alig láttuk a buszból. Brassóban, az egyébként példásan kiépített körforgalmakban 20-30cm magasságú víz fogadott minket. A pillanatok alatt lehullott nagy mennyiségű csapadékot képtelen volt befogadni a csatornarendszer. Mire hazaértünk, az eső is elállt. A mai napon elhasználtuk a betervezett pihenőnapunkat, csak remélhettük, hogy másnap már normálisabb időben túrázhatunk végre. A másnapi beszámolók alapján természetesen a vacsora ismét bőséges volt, mindenki elégedetten hajthatta alvásra a fejét.
|
|
|