A pénteki napunk nem éppen jól kezdődött. Reggel arra ébredtünk, hogy esik az eső, erősen borús volt az ég. Az előrejelzések szerint viszont napközben eláll az eső, szünetelni fog, emiatt egy órával eltoltuk a reggeli indulást. Hogy addig is legyen elfoglaltságunk, elmentünk meglátogatni a Novai múzeumot. Egy lelkes itteni népművelőre akadtunk, aki végig vezetett bennünket a kiállításon, még egy rövid filmet is levetített. Mire végeztünk a múzeum látogatással, elállt az eső. Irány a kiindulási pontunk, Lenti vasútállomása! Mára ez volt a betervezett útvonal:
Útvonal: Lenti – Lendvadercs – Nagy-Tenke – Vinarium kilátótorony – Lendva – Csente (Centiba) – Pince – Tornyiszentmiklós – Lovászi – Szécsisziget – Csömödér – Iklódbördőce – LentiLenti vasútállomásánál mindössze hatan gyűltünk össze! A reggeli eső alaposan beijesztette az embereket. Néhányan kocsival mentek el Lendvára várost nézni, de volt, aki Lenti fürdőjét választotta, és olyan is volt, aki otthon maradt kipihenni az eddigi fáradalmakat. Aki viszont kerékpározni szeretett volna, és volt optimizmusa a nap hátralevő részére, az velem tartott. Indulás után nem sokkal már kerékpárúton tekertünk az erdőben. Hangulatos volt ez a szakasz, de a fákról folyamatosan potyogtak az esőcseppek. Nem sokkal már a Lendvadedesi-tó mellett haladtunk el, A települést elérve a haranglábnál elfordultunk. Kiérve a faluból, ismét egy erdei szakasz következett. Eléggé kaptatós úton kellett felmennünk, így nem csoda, hogy majd mindenki tolta a kerékpárját. Szerencsénkre szilárd burkolatú volt az út, mert ha még a sárral is meg kellett volna küzdeni, lehet, hogy feladtuk volna.
Miután felértünk, a 332 m magas Nagy-Tenke hegy felé kanyarodtunk. Présházak között haladtunk, nemsokára elértük a szlovén határt. Továbbra is présházak között kanyargott az út. Az időjárás kissé hűvös és párás volt, de legalább nem esett. A kilátást nagymértékben zavarta pára, így mikor a Vinarium kilátótoronyhoz értünk, csak az utolsó pillanatban vettük észre az érdekes kialakítású építményt. A torony mellett megálltunk, majd körbenéztünk. A Lendva-hegyen épült Vinarium-kilátótorony kör alakú 54 méter magas, földszinttel és kilenc emelettel rendelkezik. Oskar Virag építészmérnök tervezte. Acél szerkezetű, vasbeton földszinttel, a tetején egy üvegezett kilátót alakítottak ki, ahonnan egyszerre látjuk be a négy ország, Szlovénia, Magyarország, Horvátország és Ausztria területét. A toronyba nem is mentünk fel, értelmetlen lett volna, csak alul jártuk körbe. 2015.09.02-án nyitották meg a nagyközönség számára. A kilátót elhagyva egy hosszabb ereszkedés után Lendva vára mellett értünk be a városba.
A város fölé magasodó dombon őrködik a lendvai vár, amelynek a történelem folyamán jelentős szerepe volt. Ezen a helyen a feltételezések szerint már a X. században állt egy erődítmény. Az 1240-es évek után, a tatárjárást követően építették fel a lendvai várkastélyt. Történelme során számos veszedelmet, háborúskodást élt át. Török kézre soha sem került, a legnagyobb ostroma 1603-ban volt. A vár 1300 fős katonasága sikeresen megvédte a törökök ellen. A várkastély 1712-ben kapta meg mai "L" alakját, Esterházy Pál I. Lipót császár tiszteletére építette így át. Az idők folyamán az épületet különböző célokra használták, volt munka- és lakóhely is, egy időszakban pedig a polgári iskolának adott otthont. Az 1973-ban megnyitott múzeum a környék történetét mutatja be a kezdetektől fogva, külön hangsúlyozva a törökök elleni szerepét. Emellett a Muravidék néprajzát is megismerhetjük. Zala György (1858–1937) szobrászművésznek és Gálics István (1944–1997) grafikusnak külön emlékszobát rendeztek be. Ez utóbbiban a művész lepke- és rovargyűjteménye is helyet kapott. Nagy városnézést nem terveztem, így csak a Makovecz Imre által tervezett Művelődési Háznál álltunk meg. Az épület helyet ad a Kultúrotthonnak (Művelődési Háznak), valamint a Színház- és Hangversenyteremnek. 2004-ben készült el Makovecz Imre tervei alapján. Építését Lendva községe, a Szlovén Köztársaság és Magyarország finanszírozta. Területe 1400 m², terme 444 vendég számára biztosít ülőhelyet. A földszintet és az előcsarnoki galériát Király Ferenc lendvai szobrászművész alkotásai gazdagítják. Évente kb. 100 különféle rendezvény is zajlik az épület falai közt.
Ezután letekertünk a bevásárló központba, itt találkoztunk a csapat azon tagjaival, akik személygépkocsival jöttek el Lendvára. Nem sokat időztünk itt, igyekeztünk hazafelé. A főútra térve hamar elhagytuk a várost. Csente, Völgyifalu, Pince érintésével már a magyar határon voltunk. Tornyiszentmiklósnál Lovászi felé fordultunk, itt álltunk meg egy pihenőre, megebédeltünk egy boltnál. Hosszabb szünetet itt sem tartottunk, mivel egyre közeledett az előre jelzet esőfront. Indulás után Kerkateskánd következett, utána Szécsiszigetnél álltunk meg az Andrássy-Szapáry kastélynál mely turistaszállóként üzemel. Most épp egy rendezvényre készülődtek, nagy sátor felállításában ügyködtek. Indulás után már ismert útra tértünk Csömödérig. Innen Iklódbördöce felé kanyarodtunk, itt már látszottak a felénk közeledő fellegek, emiatt nagyobb sebességre kapcsoltunk. Sajnos Lentiszombathelyen már jónak láttuk elővenni esőkabátjainkat. Még villámlani is elkezdett! Itt lett volna lehetőségünk fedett helyre húzódni, de mivel a végcél csak 3-4 km-re volt, úgy döntöttünk, hogy inkább tovább tekerünk.
Mire Mumorra értünk már rendesen esett, emiatt Lentit elérve már meg sem álltunk a várnál, mindenki igyekezett a vasútállomásra. Ugyan rendesen eláztunk az esőkabátok ellenére, de sikerült a mai napra tervezett távot teljesítenünk. Mindenki úgy nyilatkozott, hogy kár lett volna kihagyni ezt a napot. Mindent elrendeztünk, felraktuk a bicikliket az autókra és átöltöztünk. Csodák csodájára addigra a nap is kisütött, így csak egy kicsit kellett volna türelmesebbnek lennünk, akkor viszonylag szárazon megúsztuk volna a mai esőt.
|
© 2006-2024 természetbarátok.hu