Továbbra is kedvezõ idõjárási viszonyokat jeleztek az elõrejelzések. A harmadik túránk a Magas-Tátrába vezetett. A Mlynická és a Furkota-völgyeket szándékoztunk megjárni a Magas-Tátra egyik legmagasabb hágójának beiktatásával. A reggelizés a már megszokottak szerint történt, majd 7 órakor elindult autóbuszunk a Csorba-tó felé. Igazából egy útvonal került megtervezésre, aki elfáradt, vagy nem akart átkelni a Lorenz-hágón, az visszafordulhatott a Csorba-tónál várakozó autóbuszhoz. Az eredeti túrakiírás az alábbi volt:
1.var. Lorenz-hágó (2300m)Három társunk kivételével mindenki túrázott a mai napon. 820-kor indult el menetünk a Csorba-tó alatti parkolóból a sárga jelzést követve. Mivel a tó 1350m magasan terül el, a lucfenyves övön ¾ óra alatt át jutottunk. Sok cirbolyafenyõ látható ebben a völgyben, még a gyalogfenyõk között is láttunk pár példányt. A Mlynicka-völgy, melynek alján kanyargott az ösvényünk kb. 6km hosszúságú. Jellegzetes, teraszos gleccservölgy, nevét a Malom-patakról kapta. Fõbb látványosságai a Fátyol-vízesés, valamint az itt látható 9 tengerszem. 950-kor már az 1740m magasan található Fátyol-vízesésnél jártunk. Szlovákia legnagyobb vízesésének tartják. 25m magas, a permetezõ víz lépcsõzetesen esik le a sziklákon. A neve onnan ered, hogy a víz egy része megtörik a felsõ sziklákon és apró sugarakban, fátyolként borul a vízesésre. Természetesen megálltunk a vízesés alatt gyönyörködni a természet csodájában. A lezúduló víz mennyisége egyébként júliusban a legnagyobb a sokévi megfigyelések alapján. Elkészültek a fényképek, majd a vízesést balról megkerülve felkapaszkodtunk az elsõ teraszra. Egyeseknek inukba szállt a bátorsága, mikor észrevették, hogy a sima, meredek sziklákon kötélbiztosítással lehet felmászni. Egy kis segítséggel azért mindenki legyûrte ezt a pát métert.
A vízesés felett található Skok-tónál megpihentünk. Jobbra felettünk a Bástya-Sátán Pátria gerincen levõ csúcsok, balra pedig a Solisko gerincen levõk kísértek bennünket. A Skok-tó után ösvényünk mind sziklásabb lett, kõfolyásokat kellett kereszteznünk. Ma is láttunk zergét, két emberünknek sikerült ismét jó fényképet készíteni errõl a magashegyi állatról. Alig lehetett látni, hogy merre vezet az utunk. Elhaladtunk a Volie-tavacskák, az Alsó-Kozie-tó mellett. Mielõtt elértük volna Capie-tó (magyarul Szentiványi-tó) teraszát, az egyik nagy sziklán emléktábla emlékeztetett az 1979-es helikopter katasztrófa hét áldozatáról. Sziklákon, a moréna gáton meredeken kellett kapaszkodnunk, hogy 1130-ra felérjünk a Capie-tó teraszára. A tó 2072m tszf. magasságban van. Hosszabban idõztünk el a tó mellett. Bevártuk a lassabban jövõket, hogy kialakuljon az a csapat, mely tovább fog gyalogolni, hogy átkeljen a Lorenz-hágón a szomszédos Furkota-völgybe. Fejünk felett 2300-2400m magasságú csúcsok zárták a látóhatárt, a Hátsó-Bástya, a Hlinská-torony, a Csorba-csúcs, a Hrubý, a Furkota-csúcs, a Nagy-Szoliszko.
Pontban 12 órakor elindultunk a hágó irányába. 26-an vállalták a szomszéd völgybe való átjutást, a 2314m magasságban levõ hágón keresztül! Mint egy kígyó, úgy tekergett csapatunk felfelé a sziklás szerpentineken. A mai napnak ez volt a kihívása. Alig indultunk el felfelé, alattunk feltûnt az Okrúhle-tó, a Mlynicka-völgy legmagasabban levõ tengerszeme. Még mindig elég sok hó volt a tó felszínén! Mikor megálltunk kifújni magunkat, visszanéztünk a megtett útra. Nagyon szép panoráma van a völgyre, a környezõ gerincekre, csúcsokra, tavakra. Kb. ? órai mászás után értünk a hágó alá, ahonnan már láncok segítették a tovább haladást. Egymást segítve hamar túljutottunk az éles nyergen. Sokat nem bámészkodhattunk a hágóból, rajtunk kívül mások is ezt az útvonalat választották túrájuk célpontjaként. Azért még egyszer visszapillantottunk a Mlynicka-völgyre, majd ismét láncok segítségével megkezdtük a leereszkedést a Furkota-völgybe. Alattunk a Felsõ-Wahlenberg-tó kéklett. 20 perc alatt értünk le 2167m magasan fekvõ tóhoz. Ezzel a magasságával a Magas-Tátra második legmagasabban fekvõ állandó vizû tava. Az év 300 napjában jég borítja! A Nagy-Szoliszko (2413m), a Furkota-csúcs (2404m), az Ostrá (2351m) csúcsok magasodnak a katlan fölé. 20 percet tartózkodtunk itt, nézelõdéssel, ebédeléssel töltöttük el az idõt.
A tavat balról kerültük meg, sziklákon halad itt a sárga jelzésû ösvény. A moréna gáton vagy 100 méteres szintet letudva értünk el az Alsó-Wahlenberg-tó mellé. Ezt a tavat már csak 180 napig takarja hó és jégpáncél! Jobbról az Ostrá, balról a Solisko gerinc kísért minket. Az alsó tó után ismét lemásztunk egy moréna gáton. Hamarosan elértük a törpefenyõk birodalmát. Nem volt sietõs a dolgunk, leheveredtünk, nézegettük a környéket. 1500-kor folytattuk a lemenetelt. Az 1710m magasan levõ ©kutnastá Poµana-nál kék jelzés indul a Solisko menedékház felé. Mi maradtunk a sárga jelzésen, mely becsatlakozik a pirossal jelzett Tátrai Magisztrálába, azon éri el a Csorba-tavat. 1615-kor értük el a Magisztrálát. A 2004 évi borzalmas vihar pusztítását még jó pár évtizeden keresztül látni lehet majd, szomorúan néznek ki a kopasz területek. A rendkívüli fásítási program hatását alig lehet érzékelni! A Csorba-tó partjához 1640-kor érkeztünk meg. Rendkívül szép volt az idõ, csodás volt a panoráma, nagyon szép felvételeket tudtunk készíteni a tóról, a mögötte levõ hegyekrõl. Lementünk a parkolóba, a büfében megittunk egy sört, majd 1740-kor elindultunk szálláshelyünkre, a chata Baranecbe.
Igazán jól sikerült a mai túránk, és sokan közülünk feljutottak olyan magasra, amilyenen még nem voltak. A vacsora, szokásosan finom volt. Következõ napra is kedvezõ elõrejelzéseket láttunk az idõjárással kapcsolatban az interneten, de a három nehéz túra után már mindenképp be kell szúrni egy pihenõnapot.
|
© 2006-2024 természetbarátok.hu