Szlovákia, Nyugati-Tátra - jutalomtúra 2013
-Beszámoló- -Mellékletek-
2013. július 6. Kiutazás
Ebben az évben visszatértünk Szlovákiába a chata Baranecbe, tavalyi szálláshelyünkre. Úgy gondoltuk van még bõven felfedezni való a Nyugati-Tátrában és a környékén. A turista társaknak is kellemes emlékei voltak a vendéglátóinkkal, az elhelyezéssel kapcsolatban, hiszen több mint 50-en jelentkeztek elõzetesen. Ennyi férõhely sem a faházakban sem a buszon nincs, így kénytelen voltam pár jelentkezést visszautasítani. Végül is 49-en utaztunk el az egyhetes jutalomtúrára.
Maradt a szokásos hat órai indulás Százhalombattáról, mivel nincs túlságosan messze tõlünk Liptószentmiklós. Az odavezetõ útvonalat ismertük, tavaly is ezen az útvonalon közlekedtünk. A százhalombattai indulás után Tárnokon, Érden és Budapesten is csatlakoztak további turistatársak. Öten személygépkocsival jöttek, mivel nekik korábban abba kell hagyniuk a jutalomtúrát egyéb elfoglaltságaik miatt. A rétsági MOL üzemanyagtöltõ állomáson megálltunk félórára, az országhatárt Parassapusztán léptük át. Ipolyságon ismét megálltunk, hogy beszerezzük az útdíj fizetéséhez szükséges km számlálót. 1045-kor értünk be Zólyom városába. A vár mögötti parkolóban szálltunk ki a buszból, hogy megismerkedjünk a reneszánsz várral és magával a várossal.
Zólyom elsõ vára a Pusztavár, mely a XI-XII. században épült, vélhetõleg Bors vezér az építtetõje. A végtelen erdõségeket - mint azt országos viszonylatban máshol is - az Árpádházi uralkodók vadászterületként használták, felügyelõje az erdõispán volt. A zólyomi erdõispánok elsõ, napjainkig fennmaradt okleveles említése 1222-bõl való, amikor a Zólyomi (Balassa família felmenõi) nemzetség viselte ezt a királyi hivatalt. A város 1243-ban királyi jogokat kapott, Zólyom vármegye központja lett. A ma is teljes pompájában látható gótikus-reneszánsz várat Nagy Lajos király építtette. Az írásos források szerint 1357-tõl kezdve egyre gyakrabban tartózkodott itt az Anjou uralkodó. A királyi rezidencia 1364-ben készült el. Húsz éven keresztül a huszita Jan Giskra kezén volt a vár, Hunyadi János sem tudta tõle visszafoglalni. Hunyadi Mátyás király uralkodása alatt 1462-ben került vissza királyi birtokként. Mátyás király alakította át reneszánsz stílusban a várat. A török birodalom terjeszkedése idején megerõsítették a bányavárosok védelme érdekében. A török többször is ostromolta a várat, de bevenni sohasem sikerült az oszmán seregeknek. 1554-ben a várban született Balassi Bálint, pár évig itt is élt. 1605-ben Bocskai István, majd Bethlen Gábor foglalta el. 1620-ban majd egy évig itt õrizték a Szent Koronát miután Bethlen Gábort augusztus 25-én, a szomszédos Besztercebányán tartott országgyûlésen magyar királlyá választották. 1644-ben I. Rákóczi György serege foglalta el, a kuruc harcokban többször cserélt gazdát. 1703. november 15-én itt futamította meg Bercsényi Miklós kuruc serege Forgách Simon császári seregét. Hosszú ideig az Eszterházy család tulajdona, tõlük 1802-ben szerezte vissza a királyi kincstár. 1919.június 7-én a Magyar Tanácsköztársaság hadserege visszafoglalta Csehszlovák hadseregtõl. Az 1960-as években kezdték meg az évszázados falak restaurálását, melyben jelenleg történeti kiállítás és Mûvészeti Galéria látható.
Az utolsó magyar népszámláláskor, 1910-ben magyar többségû volt Zólyom. Jelenleg, gyakorlatilag 100%-ban szlovákok a lakosai. A város fõ terét nagyon szépen átépítették sétáló utcává, valamikor ezen keresztül bonyolódott le a közúti forgalom. A város nevezetességei is itt láthatóak. A Szent Erzsébet katolikus templom sekrestyéje a XIII. századból származik. Az evangélikus templom tornya az 1850-években készült el, a templom utolsó átépítésére neogótikus stílusban az 1920-as évek elsõ felében került sor. A városközpont jellegzetes építménye a reneszánsz boltívekkel díszített egykori városház épülete. Napjainkban a Zólyomi Erdészeti és Faipari Múzeum található benne. A város központjában több, a reneszánsz korában épült polgári házat is találunk. Igazán kellemes meglepetés volt Zólyom központja. Még fagylaltozásra, sörívásra, kávézásra is maradt elegendõ idõnk.
1245-kor folytattuk utunkat Donovaly felé. Besztercebánya után egy nagy felhõszakadásba kerültünk, a forgalom nagyon lelassult, de mire Donovalyba értünk, elállt az esõ. A parkolóba alig tudott beállni az autóbuszunk, a kuplungja meghibásodott, az egyik csõ elrepedt, elfojt az olaj. Szombat volt, az autószervizek zárva voltak, még otthonról sem sikerült segítséget szerezni. Félórai pihenõidõnk 2 óraira sikeredett. Autóbuszvezetõnk végül úgy döntött, hogy kuplung használata nélkül megpróbálja hármas sebességben eljuttatni csoportunkat a szálláshelyünkre. A parkolóból meredek úton lehet felhajtani a fõ útra, már ez is izgalmas feladat volt. Mindenki elhagyta a buszt, hogy az minél könnyebb legyen és sikerüljön a feljövetel. A bekötõ úton mindkét irányból leállítottuk a forgalmat, így a buszunk feljutott az útra. A leállított autók sofõrjei türelmesek voltak. Felszálltunk, majd elindultunk Rózsahegy felé. A lejtmenetnél még nem volt feltûnõ, hogy a buszunk csak 40 km-es sebességgel tud haladni. A sík területen már kocsisorokat szedtünk össze. Rózsahegy után, az autópályán is csak 40-el cammogtunk, villogó lámpával, jobbára a leálló sávban. A következõ nagy feladat Liptószentmiklós lámpás keresztezõdésein való áthaladás volt. Ha meg kell állnunk, akkor az önindítónk fogja bedobni a törülközõt! Ilyen keresztezõdésbõl kb. 7-8 is van! Gépkocsivezetõnk már messzirõl figyelte a lámpák színét, olyan sebességgel közelítette meg a keresztezõdést, hogy folyamatosan mozgásban legyen a busz. Megúsztuk Liptószentmiklós lámpáit! Most már optimistán tekintettünk a szállásunk elérésére. Liptószentmiklóst elhagyva csak két falun kellett áthaladnunk, hogy megérkezzünk a chata Baranechez. Sikerült! Nagy kõ esett le a szívûnkrõl, de szerintem a gépkocsivezetõérõl még nagyobb.
Vendéglátóink már vártak ránk, régi ismerõsként köszöntöttük egymást. A faházak, a szobák elosztása gyorsan megtörtént, mivel kijövetelünk elõtt már volt elég idõ egyeztetni az egy fedél alá kerülõk személyét. A vacsorát hét órára beszéltük meg, az addig rendelkezésre álló 1 óra alatt be tudtuk rendezni a szálláshelyünket. A vacsorában nem csalatkoztunk, finom és bõséges vacsorát szolgáltak fel a vendéglátóink. A csapolt sör is a tavalyi Èerná Hora márkájú volt, a tavalyi áron. Az elõrejelzések szerint vasárnap már javulni fog az idõjárás, meg lehet próbálni valamelyik csúcsra a feljutást. A nagy kérdés persze az, mikor lesz újra jó állapotban az autóbuszunk!
|
|
|