Szlovákia, Nyugati-Tátra - jutalomtúra 2013

-Beszámoló- -Mellékletek-


2013. július 6. Kiutazás

Ebben az évben visszatértünk Szlovákiába a chata Baranecbe, tavalyi szálláshelyünkre. Úgy gondoltuk van még bõven felfedezni való a Nyugati-Tátrában és a környékén. A turista társaknak is kellemes emlékei voltak a vendéglátóinkkal, az elhelyezéssel kapcsolatban, hiszen több mint 50-en jelentkeztek elõzetesen. Ennyi férõhely sem a faházakban sem a buszon nincs, így kénytelen voltam pár jelentkezést visszautasítani. Végül is 49-en utaztunk el az egyhetes jutalomtúrára.

Maradt a szokásos hat órai indulás Százhalombattáról, mivel nincs túlságosan messze tõlünk Liptószentmiklós. Az odavezetõ útvonalat ismertük, tavaly is ezen az útvonalon közlekedtünk. A százhalombattai indulás után Tárnokon, Érden és Budapesten is csatlakoztak további turistatársak. Öten személygépkocsival jöttek, mivel nekik korábban abba kell hagyniuk a jutalomtúrát egyéb elfoglaltságaik miatt. A rétsági MOL üzemanyagtöltõ állomáson megálltunk félórára, az országhatárt Parassapusztán léptük át. Ipolyságon ismét megálltunk, hogy beszerezzük az útdíj fizetéséhez szükséges km számlálót. 1045-kor értünk be Zólyom városába. A vár mögötti parkolóban szálltunk ki a buszból, hogy megismerkedjünk a reneszánsz várral és magával a várossal.

Zólyom elsõ vára a Pusztavár, mely a XI-XII. században épült, vélhetõleg Bors vezér az építtetõje. A végtelen erdõségeket - mint azt országos viszonylatban máshol is - az Árpádházi uralkodók vadászterületként használták, felügyelõje az erdõispán volt. A zólyomi erdõispánok elsõ, napjainkig fennmaradt okleveles említése 1222-bõl való, amikor a Zólyomi (Balassa família felmenõi) nemzetség viselte ezt a királyi hivatalt. A város 1243-ban királyi jogokat kapott, Zólyom vármegye központja lett. A ma is teljes pompájában látható gótikus-reneszánsz várat Nagy Lajos király építtette. Az írásos források szerint 1357-tõl kezdve egyre gyakrabban tartózkodott itt az Anjou uralkodó. A királyi rezidencia 1364-ben készült el. Húsz éven keresztül a huszita Jan Giskra kezén volt a vár, Hunyadi János sem tudta tõle visszafoglalni. Hunyadi Mátyás király uralkodása alatt 1462-ben került vissza királyi birtokként. Mátyás király alakította át reneszánsz stílusban a várat. A török birodalom terjeszkedése idején megerõsítették a bányavárosok védelme érdekében. A török többször is ostromolta a várat, de bevenni sohasem sikerült az oszmán seregeknek. 1554-ben a várban született Balassi Bálint, pár évig itt is élt. 1605-ben Bocskai István, majd Bethlen Gábor foglalta el. 1620-ban majd egy évig itt õrizték a Szent Koronát miután Bethlen Gábort augusztus 25-én, a szomszédos Besztercebányán tartott országgyûlésen magyar királlyá választották. 1644-ben I. Rákóczi György serege foglalta el, a kuruc harcokban többször cserélt gazdát. 1703. november 15-én itt futamította meg Bercsényi Miklós kuruc serege Forgách Simon császári seregét. Hosszú ideig az Eszterházy család tulajdona, tõlük 1802-ben szerezte vissza a királyi kincstár. 1919.június 7-én a Magyar Tanácsköztársaság hadserege visszafoglalta Csehszlovák hadseregtõl. Az 1960-as években kezdték meg az évszázados falak restaurálását, melyben jelenleg történeti kiállítás és Mûvészeti Galéria látható.

Az utolsó magyar népszámláláskor, 1910-ben magyar többségû volt Zólyom. Jelenleg, gyakorlatilag 100%-ban szlovákok a lakosai. A város fõ terét nagyon szépen átépítették sétáló utcává, valamikor ezen keresztül bonyolódott le a közúti forgalom. A város nevezetességei is itt láthatóak. A Szent Erzsébet katolikus templom sekrestyéje a XIII. századból származik. Az evangélikus templom tornya az 1850-években készült el, a templom utolsó átépítésére neogótikus stílusban az 1920-as évek elsõ felében került sor. A városközpont jellegzetes építménye a reneszánsz boltívekkel díszített egykori városház épülete. Napjainkban a Zólyomi Erdészeti és Faipari Múzeum található benne. A város központjában több, a reneszánsz korában épült polgári házat is találunk. Igazán kellemes meglepetés volt Zólyom központja. Még fagylaltozásra, sörívásra, kávézásra is maradt elegendõ idõnk.

1245-kor folytattuk utunkat Donovaly felé. Besztercebánya után egy nagy felhõszakadásba kerültünk, a forgalom nagyon lelassult, de mire Donovalyba értünk, elállt az esõ. A parkolóba alig tudott beállni az autóbuszunk, a kuplungja meghibásodott, az egyik csõ elrepedt, elfojt az olaj. Szombat volt, az autószervizek zárva voltak, még otthonról sem sikerült segítséget szerezni. Félórai pihenõidõnk 2 óraira sikeredett. Autóbuszvezetõnk végül úgy döntött, hogy kuplung használata nélkül megpróbálja hármas sebességben eljuttatni csoportunkat a szálláshelyünkre. A parkolóból meredek úton lehet felhajtani a fõ útra, már ez is izgalmas feladat volt. Mindenki elhagyta a buszt, hogy az minél könnyebb legyen és sikerüljön a feljövetel. A bekötõ úton mindkét irányból leállítottuk a forgalmat, így a buszunk feljutott az útra. A leállított autók sofõrjei türelmesek voltak. Felszálltunk, majd elindultunk Rózsahegy felé. A lejtmenetnél még nem volt feltûnõ, hogy a buszunk csak 40 km-es sebességgel tud haladni. A sík területen már kocsisorokat szedtünk össze. Rózsahegy után, az autópályán is csak 40-el cammogtunk, villogó lámpával, jobbára a leálló sávban. A következõ nagy feladat Liptószentmiklós lámpás keresztezõdésein való áthaladás volt. Ha meg kell állnunk, akkor az önindítónk fogja bedobni a törülközõt! Ilyen keresztezõdésbõl kb. 7-8 is van! Gépkocsivezetõnk már messzirõl figyelte a lámpák színét, olyan sebességgel közelítette meg a keresztezõdést, hogy folyamatosan mozgásban legyen a busz. Megúsztuk Liptószentmiklós lámpáit! Most már optimistán tekintettünk a szállásunk elérésére. Liptószentmiklóst elhagyva csak két falun kellett áthaladnunk, hogy megérkezzünk a chata Baranechez. Sikerült! Nagy kõ esett le a szívûnkrõl, de szerintem a gépkocsivezetõérõl még nagyobb.

Vendéglátóink már vártak ránk, régi ismerõsként köszöntöttük egymást. A faházak, a szobák elosztása gyorsan megtörtént, mivel kijövetelünk elõtt már volt elég idõ egyeztetni az egy fedél alá kerülõk személyét. A vacsorát hét órára beszéltük meg, az addig rendelkezésre álló 1 óra alatt be tudtuk rendezni a szálláshelyünket. A vacsorában nem csalatkoztunk, finom és bõséges vacsorát szolgáltak fel a vendéglátóink. A csapolt sör is a tavalyi Èerná Hora márkájú volt, a tavalyi áron. Az elõrejelzések szerint vasárnap már javulni fog az idõjárás, meg lehet próbálni valamelyik csúcsra a feljutást. A nagy kérdés persze az, mikor lesz újra jó állapotban az autóbuszunk!



Ugrás az elsõre

(A fényképeket Orosz József (OJ), Kutasi Zsuzsa (KZs), dr. Muskovits József (MJ), József László (JL) és Muskovics András (MA) készítette)



© 2006-2024 természetbarátok.hu