Szlovákia, Nyugati-Tátra - jutalomtúra 2013
-Beszámoló- -Mellékletek-
2013. július 8. Nyugati-Tátra, Ostrý Roháè
Öt órakor már virradt, ébredeztek az emberek. A ½7-es reggelihez mindenki hozta a túrázáshoz szükséges holmikat, az elemózsiát, az innivalót. A bõséges reggeli után hét után 7 órakor elindult az autóbuszunk Liptószentmiklóson keresztül a Rohács-völgy parkolójába. 840-kor együtt indultak el a kis és nagytúrások a Látana-völgy erdészeti aszfaltútján. Két túra került meghirdetésre, az alábbiak szerint:
1.var. Ostrý Roháè (2088m)Útvonal: chata Zveronka (1015m,
) - Látaná dolina (1700m, ) - Zábra» nyereg (1656m, ) - Rákoò (1876m, 
) - Volovec (2063m, 
) - Ostrý Roháè (2088m, ) - Plaèlivé (2125m, ) - Smutné sedlo (1963m, ) - Smutné dolina () - «atliakovo chata (1360m, ) - chata Zverovka (1015m, ) Túratáv: 23km
Emelkedõ: 1560m
Idõ: 9.5 óra
Minõsítõ pontszám: 76+31,2+15,6+1=124 pont (magashegyi)
2.var. Volovec (2063m)
Útvonal: chata Zverovka (1015m,
) - Látaná dolina (1700m, ) - Zábra» nyereg (1656m, ) - Rákoò (1876m, ) - Volovec (2063m, ) - Rákoò (1876m, ) - Tatliakovo chata (1360m, ) - chata Zverovka (1015m, ) Túratáv: 20km
Emelkedõ: 1070m
Idõ: 6.4 óra
Minõsítõ pontszám: 51,2+21,4+10,7+1=95 pont (magashegyi)
Abba maradtunk, hogy a Volovec-en fogjuk eldönteni, ki jöhet tovább a hosszútúrára, a sziklás, láncokkal biztosított Ostrý Roháè-ra. Szép kristálytisztavizû patakja van a völgynek. Kb. 1 óra 15 percet gyalogoltunk az aszfalton, mikor elvált egymástól a sárga és a zöld jelzés. A nagy többség a sárgát választotta, ez volt a túrakiírásban is. Hatan maradtak még a völgyben, Õk a zöldön mentek tovább, hogy elérjék a szlovák-lengyel határon levõ 1653m magas Luèna csúcsot. Onnan a határt követõ kék jelzésen gyalogoltak fel a Rákoò-ra. A lucos részt gyorsan elhagytuk, a törpefenyvesben jó nagy kanyart megtéve haladtunk a Zábra» nyereg felé, ahova 1040-re megérkezett a csapat nagyobbik része, pontosan a kiírt szintidõn belül. A nyeregben szép panoráma fogadott bennünket, a fõgerinc Volovec és a Salatin közötti szakasza látható innen. Az idõjárással szerencsénk volt, sütött a nap, kevés volt a felhõ, fújdogált a szellõ. 10 perc után tovább indultunk. A törpefenyõ foltok kezdtek eltünedezni, az ösvényünk füves területen haladt mind feljebb. Páran a nyeregben maradtak, bevárták a Volovecrõl illetve a Luèna felõl jövõket.
1120-kor értünk fel a 1876m magas Rákoò-ra. A panoráma mind tökéletesebb, teljesebb lett. Tíz percet tartózkodtunk itt, jól körbenéztünk, készítettük a jobbnál jobb fotókat a Rohácsi völggyel, a fõgerinccel, az Alsó- és a Középsõ-Rohácsi-tóval, a lengyelországi völgyekkel, és a távoli Magas-Tátrával. Elõttünk már láthatóvá vált majd az egésznapi túránk útvonala. Következett a Volovec 2063m magas csúcsa. Továbbra is az országhatáron vezetett a köves ösvény. 40 perc alatt felértünk a csúcsra. A panoráma tovább teljesedett, az összes Rohácsi-tó látszódott, még több oldalgerinc és völgy volt látható a csúcsról. Elõttünk az Ostrý Roháè keskeny, sziklás gerince magasodott, a következõ megmászandó csúcs. 2¾ óra szintidõt írtak ki a Smutné-nyeregig a tájékoztató táblára, így csak 20 percet töltöttünk el a Volovecen. Összeállt a 12 fõs csapat, mely alkalmasnak tûnt az Ostrý Roháè meghódítására. A csúcson maradókkal megbeszéltük, hogy az ide feljövõ társaink közül már ne engedjenek senkit utánunk, innen vissza kell fordulniuk a Zábra» nyeregbe.
Elõször lementünk az 1908m magasságú Jamnícke-nyeregbe, majd meredeken elkezdtünk kapaszkodni felfelé. Pár száz lépés után rövid, köves szerpentineken elérkeztünk a sziklák alá. Ettõl kezdve sok helyen kötélbiztosítással jutottunk mind feljebb. A hölgyeket beosztottuk a férfiak közé, hogy segíthessünk Nekik a biztos lábhelyek, kapaszkodó helyek megtalálásában. Közben azért volt idõnk nézelõdésre, fotózásra is. Parádésan alakult a panoráma! Alattunk a Jamnícka-völgy tavai, a látóhatár is mind tágasabb lett. Keleti irányban a Jakubina, a Bystra gerincei, valamint elmosódottan a Magas-Tátra csúcsai látszódtak. A lengyelországi északi völgyei és gerincei mintha szelídebbek lennének. A Rohácsi-völgy a tavaival, a felette magasodó fõgerinccel, az eddig megtett út egy része is nagyszerûen látható volt. Nem rohantunk, inkább lassabban haladtunk a nehéz terepen. Még így is szintidõ körül értünk fel az Ostrý Roháè elsõ csúcsára 1320 körül. Kivételesen nem sokan tartózkodtak fenn a sziklákon. Alaposan körbenéztünk, elkészültek a csúcsfotók. Azután tovább mentünk, leereszkedtünk a sziklák között a két csúcs közötti nyeregbe. Természetesen itt is láncok voltak elhelyezve a biztonságos mászás érdekében. A második csúcs megmászása hasonló volt az elsõhöz. A látvány innen is hasonló volt mint az elõzõ csúcsról, de már láttuk a lemenetel ösvényét a csipkés gerincen. Egy kicsit több idõt töltöttünk el itt, hogy jobban kiélvezzük a nagyszerû látványt, de a mai túra legnehezebb szakaszát már leküzdöttük.
1340-kor elindultunk lefelé a fõgerincen az Ostrý Roháè és a Plaèlivé közötti nyeregbe. Rohanni itt sem lehetett, figyelni kellett hova lép az ember. A nyereg után ismét felfelé kapaszkodtunk, az ösvény itt is igen sziklás, bár nem olyan nehéz, mint az Ostrý Roháèra a fel- és levezetõ út. 1440-kor értünk fel 2125m magas csúcsra. Innen látszódott már a Smutné-nyeregbe levezetõ út. Itt többet idõztünk, hiszen nagyon jó idõnk volt, a kilátás is nagyon szép volt. A Volovec mögött, a lengyel oldalon szép sziklatornyok látszódtak. 1510-kor indultunk el lefelé a Smutné-nyeregbe. Ez is köves, sziklás ösvény volt, egy helyen láncos biztosítással, de már jóval könnyebb szakasz volt, mint amit magunk mögött hagytunk. 1550-kor értünk le a 1962m magasan levõ nyeregbe. Pihenés nélkül mentünk tovább a már tavaly megjárt Smutné-völgybe. Jobbról, balról hatalmas kõfolyások kisérték utunkat. Az egyik völgyteraszon zergével találkoztunk. Meglehetõsen bizalmas volt az állat, elég közel engedett magához, sok fényképet tudtunk készíteni a Tátra jellegzetes állatáról. A nyeregbõl 1,5 óra alatt értünk le a «atliakovo menedékházhoz. Közben persze sokszor visszanéztünk a völgyre, a felettünk magasodó megjárt csúcsokra. Az 1350m magasan levõ menedékházhoz 1640-kor értünk le.
A nagy lejövetel után megittunk egy sört, még kb. 1,5 órai gyaloglás kellett az aszfaltúton a parkolóban várakozó autóbuszunkig való eljutásig. Az aszfaltos úton való gyaloglás nem volt a mai élményeink csúcsa, de a buszhoz le el kellett jutnunk. 1830-ra mindenki leérkezett a parkolóba. A rövidebb túrát teljesítõk nagy üdvrivalgással fogadták a megérkezõket. Volt mirõl beszélni! A vacsorát nem késtük le, a fürdés, a tisztálkodás késõbbre maradt. Igen jó idõnk volt a mai napon, most sikerült bejárni a Nyugati-Tátra egyik legszebb szakaszát. Az idõjárásnak köszönhetõen sokat láttunk a hegység e részébõl. Az est folyamán történt egy szerencsétlen baleset, egyik társunk elesett a faház lépcsõjén a vas lábtörlõben, a térde alatt csúnyán elvágta a lábát. Vendéglátóink segítõkészek voltak, elvitték Liptószentmiklósra, ahol összevarrták a sebét. Sajnálatos módon, Õ már a következõ túráinkon nem vehetett részt. Mivel a holnapi napra is kedvezõ elõrejelzéseket láttunk az interneten, a Magas-Tátraban levõ Lorenz-hágón próbálunk majd átjutni. Nagy élmény lesz annak, aki még nem járt ilyen magasan!
|
|
|
A túrát teljesítők névsora