1998 Ausztria, Karawankák jutalomtúra
-Beszámoló-
1998. augusztus 18. Reschounik Turm környéke
Útvonal: Terkl (850m) - Schaida Stl.(1068m) - Meleschnik Stl. (1164m) - Reschounik Turm (1504m) - Meleschnik Stl. (1164m) - Kalischnik (920m) - Terkl (850m)Túratáv: ~13km
Emelkedő: ~650m
A szokásos 8 órakor indult autóbuszunk a kempingből. Eisenkappelen keresztül szerettük volna megközelíteni a kiindulási pontunkat, azonban útjavítás miatt vissza kellett fordulnunk. Emiatt a Hochobir hegycsoportot körbe autóztuk, a Freibach víztározó melletti úton jutottunk el Trenklbe. 10 óra is volt már, mikor elindult túránk a 603-as számozású érhető el turistajelzésen. Félórára volt szükségünk, hogy a végig meredeken emelkedő aszfaltúton felérjünk az 1068m magasan fekvő Schaida nyeregbe. Innen megközelíthető a Hochhobir, 2139m magas csúcsa a 623-as számú úton érhető el, de mi a Koschuta egyik oldalgerincét szerettük volna elérni a mai napon. Eltöltöttünk vagy félórát a nyeregben, mivel nem találtuk meg a jelzésünket. Végül is a nyeregben kialakított pihenőhelyet elhagyva, jobbra elindultunk egy jelzetlen, de jól járható ösvényen. Előbb szintben haladtunk, majd egy földútra térve meredekebben emelkedtünk. A térképen is jelzett, 1164m magasan levő fakápolnánál megpihentünk, megebédeltünk. Jelzés továbbra sem volt, hiába rajzolták rá a térképre!
Délben tovább indultunk. Nemsokára meredek, keskeny gerincen kapaszkodtunk. Y elágazáshoz értünk, ahol mi a baloldali ösvényt választottuk. Az előzőekhez képest is meredekebbé vált, a most már igen gyengén járt ösvényünk. Egy óra után pár perccel a 1504m magas Rechounik Turm csúcson voltunk. Ezzel elértük a Koschuta oldalgerincét. A kilátás igen korlátozott volt a csúcsról, erdős területen jártunk még. Hiába értünk fel a gerincre, a térképen jelölt 641-es számú útnak se híre, se hamva nem volt! A gerinc mindkét oldala igen meredek, sziklás volt, így elég hihetetlennek tûnt, hogy itt turista ösvény valaha egyáltalán létezhetett. Vagy félórát keresgéltünk, de a gerinc alá sokkal nem mentünk le keresni a jelzésünket. Végül is feladtuk a mai napi túratervünket, ugyanazon az úton visszaindultunk a hegyről. Ez nem a mi napunk volt, kezdve a reggeli többlet buszozással. Igaz, a tegnapi napon is megvicceltek minket az osztrák turista barátaink jelzéseikkel.
Két órakor indultunk el, negyed óra alatt az Y elágazásnál voltunk. Újabb 20 perc elteltével a fakápolnánál találtuk magunkat. Ismét egy hosszabb pihenő következett, majd a társaság fele a már megismert úton indult vissza autóbuszunkhoz. A csapat második fele velem tartott, hogy legalább másik utat is használjunk, mi balfelé indultunk le egy jelzés nélküli földúton. A mai napon ez már természetesnek tûnt. Gyorsan fogyott a szint, hamar leértünk a völgyben kanyargó aszfaltútra. Ezen értünk be Trenklbe, az autóbuszunkat fél 5-kor pillantottuk meg. Kiderült, az útvonalat jól választottuk meg, hiszen a másik csapat jóval később futott be utánunk, az utolsó ember 6 órakor. Igen fáradtan érkeztek meg, ez nem a mai, hanem az előző napok túráinak köszönhető. Az idő kimondottan kellemes volt. A bosszúságok ellenére jót túráztunk, a holnapi lazítás mindenkinek jót fog tenni.
|
|
|
(A fényképeket Muskovics András (MA) és dr. Muskovits József (MJ) készítették)