1997 Ausztria, Karawankák jutalomtúra
-Beszámoló- -Mellékletek-
1997 augusztus 20. Koschutnik Turm megmászása
Útvonal: Zell-Pfarre (948m) - Schutzhaus-Koschuta Hütte (1280m) - Koschutnik Turm (2136m) - Freibach patak völgye - Koschiel - Terklbauer (850m)Túratáv: ~18km
Emelkedő: ~1400m
Reggelre bíztató idő mutatkozott. A nap is kisütött, autóbuszunkkal ismét Zell-Pfarr településhez mentünk. Aszfalt úton indult a mai túra, nem sokára az aszfalt elmaradt, köves út következett. A 644 számú jelzésen haladtunk, elértük egy patak völgyet, majd a patak hídján átkeltünk a túloldalra. Fél 10-kor egy kis rét széléről feltûnt a Koschuta menedékház. Félóra múltán a menedékház fa padjain ültünk. Az 1280m magasan levő menedékház mellett forrás is található.
A kisebb pihenő után szétvált a csapat. 16-an a 603-as jelzésen a Karawankák csipkés gerincére indultunk, hogy a Koschutnik Turm 2136m magas csúcsát meghódítsuk. A többiek szintén a 603-as jelzésen elindultak felfelé, majd a főgerinccel párhuzamosan a Freibach patak völgyében Terklbauer településbe értek be. Ösvényünk mind meredekebbé vált, előttünk a fejünk fölé mind jobban tornyosultak a hatalmas mészkőszirtek. 11-kor áttértünk a 642-es számú jelzésre az 1355m magasságú nyeregben. A rövidebb túrát választóknak is fel kellett jönni idáig. Igen meredeken haladtunk felfelé a köves ösvényen, gyalogfenyők közepette, majd elértük az első kőfolyást. Majd egy órája hagytuk el a menedékházat. Nagyon kellemetlen volt az apró zúzalékos mészkő, nehezen lehetett haladni a kanyargós ösvényen. 12 után pár perccel egy hatalmas sziklafal tövébe érkeztünk, kb. 1850m magasságban lehettünk. Innentől drótkötél biztosítással lehetett feljebb jutni. Sajnos az idő borulni kezdett. Hárman visszafordultak, 13-an tovább kapaszkodtunk felfelé.
Izgalmas volt a drótköteles szakasz, de ennek ellenére szépen fogyasztottuk a hátralevő szintet. A drótköteles szakasz után ismét kőfolyásos, meredek ösvényen szerpentineztünk felfelé. A legvégén egy kéményszerû szûk folyosón értük el a főgerincen levő kis nyerget. Egy óra már elmúlt, mire Endivel felértünk a szlovén-osztrák határt is alkotó Karawankák főgerincére. A többiek is félórán belül megérkeztek, eléggé ki volt a csapat. A déli szlovén oldal kevésbé volt meredek, a törpefenyő csoportok itt 1800m fölött is megtelepedtek. Pechünk volt, hogy a levegő nagy páratartalma miatt nem láthattunk messzire. Letelepedtünk szélárnyékba, elfogyasztottuk az ebédünket. Közben Olár Kata hátizsákja, a benne levő útlevéllel együtt önállósította magát, mind nagyobbakat ugorva a szlovén oldalon elindult lefelé. Szemmel megpróbáltuk követni, melyik törpefenyő csoportban fog célt érni. Simsik Robi, Szabó Zsolti, mint jó erőben levő fiatalok a meredek, füves lejtőn lementek, hátha jól láttuk a hátizsák célba érését. Lementek vagy 150m-et, félóra múltán szomorúan közölték, nem jártak szerencsével. Utólag átgondolva, ezen nem kell csodálkozni, hiszen ha egy nagy kiterjedésû, átjárhatatlan törpefenyő csoport közepén fejezte be száguldását a hátizsák, ember legyen a talpán aki ott megtalálja. Mindenesetre megpróbálták a fiatalok.
Az izgalmak közepette észre sem vettük, mind jobban beborult, csak a közelgő mennydörgés ébresztett rá, hogy kitett helyen tartózkodunk. A villámlások is mind félelmetesebbek lettek, igen gyorsan összepakoltunk és elindultunk lefelé. Sokan nem hiszik el, de lefelé az átlag ember jóval nehezebben tud gyalogolni. A csapat nagyobbik felének kevés volt a majd egy órás pihenés a főgerincen a regenerálódáshoz. Az idő is elég fenyegető lett, talán ez is hozzájárult, hogy nehezen haladtunk lefelé a már idefelé megjárt úton. A drótköteles szakasz után bevártuk egymást. Mivel látható volt, hogy a Terklbauerban ránk váró autóbuszt világosban a csapat nem érheti el, eldöntöttük, hogy Endi fiammal elmegyünk a buszért, a maradék 11 fő Olár Péterrel a mai napon már megjárt úton a Koschuta Hütte érintésével visszamegy Zell-Pfarre településhez, ahonnan reggel indítottuk a túrát.
Endi 14 éves kora ellenére nagyon jól bírta a lemenetelt, gyorsan veszítettük a szintet a morzsalékos, köves ösvényen. Utólag kiderült, kár volt ennyire rohannunk, mivel nagyon lassan ereszkedett le a 11 fő. Az 1355m magas nyeregben jobbra tértünk el a 603-as számozású turistaútra. Innentől kezdve végig lefelé mentünk a keskeny ösvényen, majd széles köves kocsiútra tértünk rá. Ezen az úton kellett a célig gyalogolnunk. Néha visszanéztünk a rohanásunk ellenére, hogy gyönyörködhessünk a Karawankák fenséges főgerincében. A mennydörgés, villámlás ellenére nem kaptuk meg az esőt, igaz, nem is hiányzott. Fél 7-kor elértük Terklbauert, ahol már vártak ránk. A három visszaforduló 5-kor, a rövid túrások fél 4-re értek ide. Kicsit aggodalmaskodtak a rövid túrások, miután közülünk hárman visszafordultak a nagy túráról, na meg valószínûsíthetően az út nehézségeit túlságosan színesen adták elő. Mindenesetre megnyugodtak, mikor elmondtuk, hogy hol tartanak a lemenetelben.
Az autóbusszal visszamentünk Zell-Pfarre településhez. Nyolc óra után került elő az utolsó emberünk! Eléggé kikészültek jó páran a csapatból, de probléma nélkül mindenki lejött. A kempingbe sötétben érkeztünk meg. Minden túra után érdemes elgondolkozni a történteken. A mai napnak is meg voltak a tanulságai. Az egyik feltétlenül az, hogy mindenkinek illik ismernie saját fizikai állóképességét, a kiírt távot, szintet, nehézségeket komolyan kell venni. Ennek hiányában a többi túratársnak okoz kellemetlenséget, a megtervezett túra lebonyolítása jóval több időbe kerül. A másik tanulság a túravezetőre vonatkozik. A túravezető köteles szőrös szívûnek lenni a többiek érdekében. Már a túra elején a nem megfelelő fizikai, pszichés állapotban levő társait lebeszélni, vagy egyszerûen nem megengedni nekik a túrát. Ha túra közben derül ki, hogy valaki nagyon lassú, nem bírja a nehézségeket az előzőek miatt, akkor vissza kell, hogy küldje saját és társai érdekében.
|
|
|