1991 Nyugati Tátra, Szlovákia

-Beszámoló-

---

1991 augusztus 18. Rohács-völgy környéke

Útvonal: Roháèska dolina, parkoló (1050m, ) - Roháèska pleso (1700m, ) - Tri kopy (2154m, ) - Smutné sedlo (1965m, ) - Plaèlivá (2126m, ) - Ostrý Roháè (2084m, ) - Jamnické sedlo (1908m, ) - Volovec (2063m, ) - Rákoò (1879m, ) - sedlo Zábrad (1660m, ) - Látaná dolina () - Zverovka (1030m, )

Túratáv: ~18km
Emelkedő: ~1450m


Alternatív útvonal: Roháèska dolina, parkoló (1050m, ) - Roháèska pleso (1700m, ) - Spálena dolina () - Zverovka (1030m, )

Túratáv: ~12km
Emelkedő: ~600m

Reggel nagyon borús volt az idő. Kb. 7¹⁵-kor indultunk el az autóbusszal, de Liptovské Hrádok-ban megálltunk vásárolni. A vásárlás után tovább menve, északról megkerültük a Liptovská Mara nevû, hatalmas víztározót, majd egy nemrég elkészült, új aszfaltúton átmentünk egy hegygerincen. Az út elég meredeken kanyargott, és az Ikarus busz alig bírt menni felfelé! A Huty nevû falu után csatlakoztunk a régi mûúthoz, majd Zuberecbe beérve, rögtön jobbra fordultunk a Roháèska-dolina-ba. Éppen valamilyen népünnepély volt a faluban, de a rendőrök nagyon rendesek voltak, tovább engedtek a hosszú Roháèska-dolinába. Útközben Brestová-nál egy kis falumúzeum volt balra az út mellett, jobbra szabadtéri színpad volt. Közben teljesen beborult. Zverovka után még jó másfél km-t lehetett menni az aszfaltúton a parkolóig. Tovább is ment az aszfaltút, de egy sorompóval le volt zárva. Mire a buszból kiszálltunk, éppen el is eredt az eső, rögtön fel kellett venni az esőkabátot. Emiatt sokan a buszon maradtak, 16-an vállalták ilyen körülmények között a túrázást.

Kb. 9³⁰-kor indultunk el. Az úton piros jelzés volt, de ez nem volt rajta a térképen! Egy jó km után jobbra letértünk egy földútra, és a sárga meg a kék jelzéseken mentünk balra, majd át egy patakon, meredeken mentünk felfelé. Jó félórás, lassú, meredek felfelé menet után 10³⁰-kor értünk a Roháèsky-vízeséshez. A vízesés kb. 18 m magas volt, és 1340m tszf. magasságban található. Innen a már ritkuló lucos erdőben 10⁴⁵-re értünk a kék és a sárga jelzések szétválásához, már az erdőhatár felett. Itt megreggeliztünk, és kb. 11 órakor tovább mentünk a kék jelzésen egy szûk, kis ösvényen szerpentinezve felfelé. 12 óra előtt értünk fel a legfelső Roháèské-pleso nevû tóhoz. (kb. 1780m tszf.) A tótól egy kis pihenő után elindultunk lefelé, mert a Tri Kopy-ra (2154m tszf.) felvezető kék jelzést megszüntették! Javított, köves ösvényen mentünk lefelé a középső Roháèské pleso-hoz, ahol találkoztunk a kék jelzéssel. Hosszas habozás után négyen, az Olár testvérek, a bátyám és jómagam elindultunk felfelé a kék jelzésen a Smutné-sedlo nyeregbe (1965m tszf.). Kb. 12⁴⁵-kor indultunk el, és a javított, köves, és eléggé erősen emelkedő ösvényen, meglehetősen elfáradva, több mint 1 órai gyaloglás után értünk fel a nyeregbe. Közben teljesen beborult, a felhők is alacsonyan voltak, alig lehetett látni valamit. Újabb hezitálás után mégis elindultunk balra a piros jelzésen felfelé, sziklák között, eléggé kitett helyen, gyenge ösvényen, nehéz terepen. Kb. 14³⁰-ra értünk fel a Plaèlive-csúcsra (2126m tszf.). Teljesen bent voltunk a felhőkben, és csak néha lehetett egy-két percre, jobbra és balra látni valamit. A csúcsról egy igen meredek, de szerencsére elég rövid ösvényen, értünk le egy kis nyeregbe, az Ostrý Roháè előtt.

A nyeregből rögtön felfelé mentünk az igen meredek, keskeny, sziklás, nehezen járható, fárasztó ösvényen az Ostrý Roháè-ra (2084m tszf.). A teteje annyira keskeny volt és meredek, sziklás, hogy három helyen is hosszabb-rövidebb vasláncok voltak kifeszítve, de a nagy hátizsákkal még így is eléggé veszélyes hely volt! Most már érthető, hogy miért is hívják "éles"-nek! Lefelé menet is ugyanez volt a helyzet, de alig egy negyedóra alatt a meredek, csúszós ösvényen ismét egy nyeregbe értünk le. Erős szél fújt, sőt esni kezdett az eső is, úgy hogy pár perc pihenő után rögtön felfelé mentünk a csúszóssá vált ösvényen a Volovec (2063m tszf.) füves hátára. Kb. 16⁰⁰ órakor értük el a csúcsot. Az idő egyre rosszabb lett, látni semmit sem láttunk gyakorlatilag, úgy hogy tovább mentünk a Rákoò (1879m tszf.) felé a füves hegygerincen. A piros jelzés ezen a szakaszon, a szlovák-lengyel országhatáron megy. Kb. 16¹⁵-kor balra, rátértünk a sárga jelzésre. Az eső miatt nagyon gyorsan mentünk, és kb. 16³⁰-ra értünk le a Zábrad-nyeregbe (1659m tszf.), de megállás nélkül mentünk tovább, jobbra, lefelé a füves háton, egy keskeny meredek ösvényen. Később gyalogfenyők, majd lucfenyők között haladt a jelzésünk. Kb. 17⁰⁰ óra körül találkoztunk a jobbról jövő zöld jelzéssel, már a Látaná-dolinában. Kis ösvényen, lucfenyvesben - ahol rengeteg gomba volt - egy kis fahídon átkelve kiértünk a Látaná dolinában az aszfaltútra. Az aszfaltúton lefelé, kb. 18 órára értünk ki a Zverovka turistaházhoz, kb. 2-300 m-re jobbra attól a helytől, ahol a Roháèska dolinába ért az aszfaltút. Rögtön jött a buszunk, és jó másfél óra múlva visszaérkeztünk sátortáborba. Nagy kár, hogy esett az eső! Igen rossz időt fogtunk ki, nem nagyon lehetett fényképezni a mai napon.

Ugrás az elsőre

(A diákat Muskovics András (MA), a képeket dr. Muskovits József (MJ) készítette)