Székelyföld, jutalomtúra 2007
-Beszámoló- -Mellékletek-
2007. július 13. Hagymás hegység, Pongrác-tető-Balánbánya
Az ezévi jutalomtúránk utolsó túrája ismét a Hagymás hegységbe vezetett. Az idő megkegyelmezett nekünk, az Erdélyi hegyek ismét szépen kívántak elbúcsúzni tőlünk, amint azt az előző este kívántuk, talán a viszontlátás érdekében. A cél a Hagymás hegység déli főgerincének bejárása. Mivel úgy tûnt, mindenki kipihente az első napok fáradalmait, a kis túrát választók részére is komoly cél lett kitûzve, az Egyeskő menedékház elérése. A most már többször megjárt Pongrác-tetőről indult a hosszú túra.
Útvonal: Pongrác-tető (1255 m) - Lóduj-nyereg (1325m) - Ló-havas pusztája (1500m) - Csofronka tisztása (1550m) - Tunzéria-nyereg (1435m) - Fehér-mező (1500m) - Bárány-nyak (1650m) - Kurmatura-nyereg (1465m) - Egyeskő mh. (1504m) - Öcsém-nyaka (1628m) - Öcsém-tető alatt (1690m) - Ter-kő csúcsa alatt (1418m) - Ter-kő-nyereg (1297m) - Balánbánya (850m)Túratáv: 26 km
Emelkedő: 450 m
Alternatív útvonal: Balánbánya (850m) - Szép patak völgye - Egyes-kő mh. (1504m) - Kovács patak - Balánbánya (850m)
Túratáv: 6 km
Emelkedő: 650 m
Összekapta magát a hosszú túrát választók 18 fős csapata, elindult a piros jelzésû gerincen déli irányba. Kellemes reggel volt, a folyamatosan emelkedő köves úton jó iramban meneteltünk. Változatos volt a környék, nagyon sok füves területet kereszteztünk.
A Pongrác-tető környékére sokáig visszapillanthattunk, nagyon szép fényképeket is készíthettünk visszafelé tekingetve. A bal kézre mellettünk emelkedő Pongrác csúcsot alig vettük észre, máris a Lóduj-nyeregbe érkeztünk 1335m magasra. A gerinc főútja kissé tekervényesen haladt, a pojánákon mindenhol tehéncsorda, vagy kisebb ménes legelt a már megszokott hegyi pásztorokkal, kutyafalkával. Felső-Meggyes-puszta környékéről már be lehetett látni a Békás-szoros környékére, illetve távolabb a Csalhóra. A Hagymás kiemelkedő csúcsairól mindenhonnan a horizontot uraló Csalhó a meghatározó látvány, persze csak jó időben.
Nagyon szép panoráma fotókat lehetett készíteni a környékről! Később a Vit-havas gerince is feltûnt távolban. Ideális kirándulóidőt kaptunk a mai napra! A Ló-havas előtti nyeregben tartottuk meg a mai nap első pihenőjét egy düledező szállás mellett. A nap sütött, igaz nem volt túlságosan meleg, az égen fehér bárányfelhők tették felejthetetlenné a látványt. A tízórai elfogyasztása után tovább indultunk Cofránka felé. Az 1607m-es csúcsra nem vezet fel jelzés, de nagyon jó tájékozódási pont a jellegzetes hegyes csúcsával. Balról elhaladtunk a csúcs mellett, majd a Cofránka mezejét kereszteztük. Tunzéria 1474m-es kiemelkedését alig vettük észre, utána balra befordultunk Patkó-kő irányába. Jellegzetes, sziklás letörése van a hegynek déli oldalán. Nemsokára elértük a Fehér-mezei turisztikai csomópontot. Jól látható innen a Patkó-kő, a Kerek-hegy, a Fekete-Hagymás. A pojána közepén, faoszlopon még olvashatók voltak a turistajelzések feliratai.
Rövid szusszanás után elindultunk az esztenák felé. Természetesen kutyák fogadtak minket a birkanyáj közelében. Aránylag nem voltak túlságosan vadak, hamar elhagytuk a körzetüket. Az út emelkedni kezdett a pojánán, egy természetes mélyedésben levő kis tavat hagytunk magunk mögött. Több mint tíz percet elvesztegettünk a jelzés megkeresésével, a mai napon ez először fordult elő. Ménes mellett vezetett el az utunk, a völgyben mind meredekebb kapaszkodó következett, hogy felérjünk a Bárány-nyakba. Fejünk felett a Nagy-Hagymás 1792m-es csúcsát lehetett látni, vagy inkább érezni, mivel innen még takarásban volt. Tettünk egy fél kört, ki lehetett érni a gerinc szélére, ahonnan Balánbánya felé nagyon szép látvány fogadott bennünket. A többiek előreszaladtak, én pedig a ritkás fenyőfák között felmentem a csúcsra. Ennél normálisabb ösvény is felvezet, melyet visszafelé megtaláltam a gerinc szélén.
Felmenet közben egy szép sötétszínû keresztes viperával is sikerült megismerkednem, amint az ösvényen napozott. Fotó is készült róla. Ez volt a második viperánk, mellyel találkoztunk a Hagymásban. Nagy kár lett volna kihagyni a csúcsot, a tetőről teljes a körpanoráma, a füves tetőn igen sokféle virágot is lehet találni. Eltöltöttem vagy húsz percet nézelődéssel, fotózással, majd a kényelmes ösvényen leszaladtam a nyeregbe. Erdőben, köves úton a többiek után eredtem, 1,5km után találkoztunk ismét. Kissé hûvös volt a gerincen, emiatt rögtön tovább indultunk. Az ösvény kissé a gerinc alatt halad, de érdemesebb a gerincen haladni, ahonnan nagyon szép kilátás adódik folyamatosan a Balánbányai völgyre, meg a gerincből leszakadó mészkőszirtekre, sziklákra. Enyhén lefelé lejtett az út, Egyeskő sziklái is feltûntek. A füves nyeregbe leérve, jobbról kerültük meg Egyeskő sziklacsoportját, egy tízperces jelzéskeresés után, hogy a menedékháznál megtartsuk a félórás pihenőnket.
Itt összefutottunk a rövid túrásaink csoportjával, akik szintén szieztáztak a 650m-es kapaszkodójuk után. Kellemes a környék, felejthetetlen a látvány. Maga a menedékház kissé elhanyagolt állapotban van, alvás lehetőségén kívül nem is szolgál más célt. Mivel a hosszú túrásoknak a mai napra tervezett távnak majd harmada még hátra volt, elindultunk, hogy a maradék utunkat is megtegyük. Elbúcsúztunk a többiektől, felkapaszkodtunk a Lósósdi-nyaknál Ördögmalom gerincére. Ismét 1700m-en tanyáztunk. Szép kilátás van erről a szakaszról is, tulajdonképpen ez már az Öcsém-tető gerince. Túl sokat nem időztünk itt, a szél is elkezdett fújni, a levegő sem volt túlságosan meleg a gerincen. Elindultunk lefelé a Terkő-nyeregbe. Majd egy órát ereszkedtünk, míg leértünk a köves útig, a Terkő-nyeregben levő esztenákig. Menetközben ismét találkoztunk tehén és birka csordákkal, az őket felvigyázó kutyafalkákkal. A társaság már kellőképpen elfáradt, pedig már 4km sem volt hátra a mai túrából. Ez már csak poroszkálás volt a most már nem szeretem köves úton, a Tibak-patak mentén. Amint észrevettük a meddőhányókat, újult erőre kaptunk, 10 perc alatt elértük buszunkat. Nem voltunk messze az otthonunktól, azonban az út mégis tovább tartott a kelleténél. Rövidíteni szerettünk volna, amiből jóval hosszabb út lett, időben is jóval tovább tartott a kátyús, gödrös út, mintha a megszokottat használtuk volna.
Vacsorára azért összeszedte magát a társaság, sőt a vacsora után a helyi vendéglőben megszervezett búcsúestre is eljött a társaság nagyobbik része. Egy helyi páros játszotta a talpalávalót, egyesek már régen elfeledték a mai nap fáradalmait. A záróbulinak éjfél körül lett vége, mindenki sietett gyorsan lefeküdni, főleg akik még össze sem pakoltak a hazainduláshoz.
|
|
|
(A fényképeket Muskovics András készítette)