Székelyföld, jutalomtúra 2007
-Beszámoló- -Mellékletek-
2007. július 12. Görgényi havasok, Bucsin-tető-Szováta
Az éjjeli hatalmas zivatar, eső miatt át kellett gondolni az eredeti tervünket. Reggel még úgy nézett ki, hogy az esős front búcsút mond nekünk, de az időjárás továbbra sem kecsegtetett bennünket sok jóval az előrejelzések szerint. Emiatt az utolsó túranapra betervezett Görgényi havasok túrát előrehoztuk egy nappal. A buszt Bucsin-tető felé irányítottuk, a túra kiindulási pontjához. A hosszú túrát nem választók részére Parajd és Szováta felkeresése maradt, egy rövid Szováta környéki túra lehetőségével.
Útvonal: Bucsin tető (1273m) - Ferenci láza (1640m) - Mező-havas (1777m) - Répás-tető (1252m) - Szovátafürdő (550m)Túratáv: 24 km
Emelkedő: 500 m
Alternatív útvonal: Cseresznyés kemping - Sós patak - Rigó tó - Ifjusági tó - Cseresznyés tető - Medve barlang - 14-ek kápolna - Buszállomás - Fekete tó - Cseresznyés kemping
Túratáv: 12 km
Emelkedő: 200 m
20km-t kellett csak megtennünk az autóbusszal, máris a Bucsin-tetőn voltunk. Eléggé kiábrándító idő fogadott bennünket, alig lehetett ellátni 50 méterre. Gyakorlatilag a felhőben járkáltunk, amint a képeken is látható. 15-en vágtunk neki a mai túrának, bízván az időjárás megjavulásában. A nyereg legmagasabb pontjáról indult kék jelzésünk. Hatalmas lucfenyők alatt vezetett utunk, néha még 30 méterre se láttunk az orrunk elé. Ez így ment több mint egyórán keresztül. Közben az esőköpenyeket is elő kellett vennünk, ismét eleredt az eső. Nem volt egy nagy élmény esőköpenyben haladni felfelé. Aztán a Ferenci-láza tető után a jelzésekkel is baj volt, köszönő viszonyban se voltak a térképen megadott jelekkel.
Mind bizonytalanabbak voltunk, hogy helyes úton haladunk-e. A Mező-havas előtt vagy egy kilométerrel eltértünk az eredeti útitervünktől, annyira lefelé kezdett vezetni az út, hogy abszolút nem bíztunk benne. Másnap a Hagymás déli gerincéről láthattuk, hogy ténylegesen lefelé kellett volna mennünk egy ötszáz métert, miután feljuthattunk volna a Mező-havasra. Igazából nem is bántuk, hogy kihagytuk a Mező-havast, úgysem láttunk volna semmit a csúcsról ebben az időben. Továbbra is a misztikus erdőben bolyongott csapatunk. Természetesen a vízes, magas fûtől, a helyenként tömeges borókától köldökünkig csurom vízesek lettünk. Az eső ugyan nem esett intenzíven, inkább az alulról jövő víz volt kellemetlen. Nagy ritkán még jelzésekkel is találkoztunk.
A Répás-tető előtt az esőzéstől teljesen sárossá, pocsolyássá változtak az erdészeti kitermelő utak. Kiérve a pojánára, a jelzésünk most már véglegesen eltûnt. Hogy kikerüljük a magas, vizes füvet, a pojána szélén, a bükkösben gyalogoltunk, érzésünk szerint megfelelő irányban. A társaság egy részét itt majdnem elveszítettük, leálltak egy-pár percre, ez elég volt arra, hogy eltûnjünk a szemük elől. Csak-csak ki kellett, mennünk a vizes füves területre, felkapaszkodtunk egy kis dombtetőre, tájoló segítségével meghatároztuk a követendő irányt. Az elveszettek is észrevettek minket a dombtetőn, ismét együtt volt a csapat. Az eldöntött irányban 10 perc gyaloglás után földutat értünk el, kellemes meglepetésünkre az egyik sziklán a keresett kék körjelzésünk is előkerült. A mai napon a jelzésekkel már nem volt több problémánk. Az az igazság, a rendelkezésre álló M 1:110 000 léptékû turistatérképet csak erős fenntartásokkal lehet használni a Görgényi havasokban.
Hatalmas ez a pojána. A gerincen 40-50 fős mén legelészett. Több mint 2km-et haladtunk a köves, földúton, mígnem elértük a Répás-tetői menedékházat. A menedékház nagyon elhagyatott volt, a sípálya felső végénél építették meg, gondolom inkább a téli szezonban használják ki. A menedékháznál meg sem álltunk, egy erdőn keresztül elindultunk lefelé. Az idő is elkezdett javulni, a nap is erőlködött. Nemsokára egy kisebb pojánán vezetett az ösvény. Elértünk egy kis patakot, utunk innentől kezdve a patak völgyét követte. Az erdőben több foltos szalamandrával is találkoztunk, elég élénkek voltak a hûvös, párás időben.
Aztán szép lassan elveszítettük a szintet, leértünk arra az aszfaltútra, mely a sípálya aljához vezet el, a kék jelzésen. Az út mellett már komolyabb vízhozamú patak mellett kellett még vagy 2km-et bandukolni, hogy leérjünk a Medve tóig. Egy-két fotó elkészülte után tovább sétáltunk lefelé a parkolóig, ahol már várt ránk az autóbuszunk. Az eső ismét eleredt, Szovátafürdőről normális képet nem is sikerült készíteni, pedig szép, régi épületeket is lehetett látni az utca mindkét oldalán. Mint utóbb a pihenőt választó társak elmondták, ők sem jártak a mai napon nagyobb szerencsével, az esőköpenyüket négyszer kellett elővenniük. Mi csak egyszer, igaz jóval hosszabb időre. A Parajdi sóbányát meglátogatták, a Szovátai sós tavakat is körbejárták, a kis túrát is teljesítették páran. Egybehangzó véleményük szerint a Tordai sóbánya látványosabb mint a Parajdi.
Ismét a Bucsin-tetőn keresztül buszoztunk haza, hogy a megérdemelt vacsoránkat magunkhoz vegyük. Bizakodással és azzal a reménnyel tértünk nyugovóra, hogy a Hagymás déli gerince szépen fog búcsúzni tőlünk.
|
|
|
(A fényképeket Muskovics András készítette)