Székelyföld, jutalomtúra 2007
-Beszámoló- -Mellékletek-
2007. július 10. Csalhó
A kialakult szokásoknak megfelelően történt ezen a napon is az indulás. Ismét láthattuk Pongrác-tetőt, de tovább buszoztunk a Békás szoroson, a Moldvai Békáson keresztül kiindulópontunk, az Izvorul Muntelui menedékházhoz. A Csalhót, a moldvaiak Olümposzát erről az oldalról terveztük megmászni. A hosszú túrára nem vállalkozók számára a mai nap eléggé soványnak igérkezett, azon kívül hogy a Békási víztározó mellett végig buszozhattak, Csalhó és Durau települések megismerése adatott meg Nekik.
Útvonal: Izvorul Montelui mh. (797m) - Maicilor tisztás (1326m) - Miron sziklák (1650m) - Kis-Aklos csúcs alatt (1675m) - Gedeon torony (1800m) - Dochia mh. (1750m) - Tóka csúcs (1900m) - Panaghia szikla alatt (1780m) -Pietra Lata (1700m) - Fantanele mh. (1220m) -Durau (780m)Túratáv: 15 km
Emelkedő: 1200 m
Az előző napokhoz képest messzebre kellett buszoznunk, és ez természetesen több időbe is telt. Szerencsére a Békás-szoroson való átkelés lekötött mindenkit. Sokan sajnos csak így nézik meg ezt a méltán világhírû mészkő szurdokot, ki se szállnak gépkocsijukból, így készítenek pár fotót, majd megelégedetten hazamennek dicsekedni, hogy jártak a Békás- szorosban. A Moldvai oldal is látványosnak mondható, bár a mûködő cementgyár itt megtette a hatását. Békás település utn nem sokkal feltünt a víztározó hatalmas gátja, mely több mint 120m magas, több mint 400m a hossza. Innen még 8km-t kellett rázkódnunk a menedékházig, ahonnan indult a túránk. Az út ugyan aszfaltozott volt, de tele volt gödörrel, nagyon tönkre ment már. Pedig turisztikai szempontból fontos lenne ez az út, mivel legkönnyebben innen lehet feljutni a Csalhó gerincére.
Végre megérkeztünk a menedékházhoz. Egy ideje belépőjegyet szednek a turistákhoz a Nemzeti Park útjainak használatáért, 7 LEI/fő összeget kell befizetni. Remélhetőleg ez az összeg a Csalhó rendben tartására, fejlesztésére fordítódik. Elintézve az anyagi dolgokat, 17-en vágtunk neki a nagy túrának. Majd 1000m körüli szintet kellett letudnunk egyfolytában, míg fel nem értünk a gerincre. Aszfalt úton kezdtük el a menetelést, mely Durauba vezet át, de gépkocsival jelenleg nem használható. Hamar elhagytuk az utat, a piros jelzésen kapaszkodtunk felfelé a lucc fenyők árnyékában. Majd egy óra után állt le a csapat eleje egy kis szusszanásra. Rá félórára már 1300m magasban állhattunk meg egy kis pihenőre, a Pojána Maicilornál. Itt válik el a kék kereszt jelzés a pirostól. Az 500m szint leküzdése után az út még meredekebbé vált a Budu torony irányába. Erről a szakaszról már feltünedeztek, láthatók lettek Csalhó sziklaképződményei. A Kis-Aklos tornyai voltak a fejünk felett. Mind meredekebb szerpentinező, morzsalékos ösvényen értünk fel a gerincre. Egy jelzőoszlop körül elfeküdt a társaság, hogy a kapaszkodó fáradalmait kipihegje. Ezen utolsó szakaszon már nagyon szép fényképeket lehetett készíteni a sziklákról. Itt található a Miron sziklák nevû alakzat is.
A heverészés után, egy kicsit frissebben folytathattuk utunkat a Dochia menedékház felé. A Nagy-Aklos csúcs alatt haladt az ösvényünk. Azt hittük a nehezén túl vagyunk, de az út folyamatosan lejtett a fenyvesben. Veszítettünk vagy 150m-et, utána ismét emelkedni kezdett az út. A vége megint meredek volt, amíg kikapaszkodtunk most már végre a gerincre. A Ghedeon sziklák alatt értük el a gerincet. Izzasztó szakasz volt ismét! Megint lehetett szép fényképeket készíteni Csalhó sziklaalakzatairól. Nem sokkal a Dochia menedékház előtt táborozó helyre bukkantunk. Pénz ellenében, legálisan lehet itt sátorozni. Továbbmenve, rövidesen feltünt a Dochia menedékház, felette a Tóka csúcs, a második legmagasabb pontja Csalhónak. Itt tartottuk meg az ebéd elfogyasztásához szükséges hosszabb pihenőnket. A menedékházban ételhez, italhoz is hozzá lehet jutni. Nagyon kellemes környezet, jó panorámával, főleg olyan időben, mely adatott nekünk a mai napon.
Háromnegyed óra után összeszedtük magunkat, hogy feljussunk a Tóka csúcsra. Útközben, bal kézre egy épülő kolostor épületeteit láthattuk a gerinc alatt pár méterrel. Akárhányszor visszatekintettünk, a gerinc végét a Nagy-Aklos csúcsa keretezte. A csúcs alatti háznál kétfelé oszlott a csapat. A csúcsra 10-en mentünk fel a morzsalékos úton. A valaha megépített falépcső már teljesen tönkrement, igaz a szemünk láttára két személy ezen erőltette a feljutást, nem sok sikerrel. Pazar kilátást élvezhet az, aki veszi a fáradtságot és felmászik a Tóka csúcsra! A Békási víztározó egy része is jól látható, sok sziklaalakzatot is lehet fentről látni, nem beszélve a környék hegyeiről. A csúcson meteorológiai állomás is mûködik, az elhelyezett berendezések feszítő köteleivel megkeserítve a fotósok dolgát. Bár csak 1900m-es a csúcs, de a környékbeli hegyeknél így is 200-300m-el magasabb, emiatt olyan csodálatos a panoráma.
Negyed óra elteltével lementünk a csúcsról, ismét egyesült a csapatunk. Közösen elindultunk, hogy az 1100m szintet leadjuk Durauig. Menetközben persze továbbra is számos látnivalónk akadt. Mindjárt a csúcs után bal kézre a Panaghia szikla. Hatalmas méretével, talán kezet utánzó formájával, vagy 40m-re a körülötte levő fenyves feletti csúcsával uralta a környéket. Nem sokkal később a Piatra Lata szikláiban gyönyörködhettünk. Aztán jobb kézre a Darabont kucsmája nevü sziklaképződmény következett. Fantasztikus sziklaalakzatok! Ennél a sziklánál elég sok havasi gyopár is virágzott nagy örömünkre. Ettől kezdve erdőben haladt a turistajelzésünk. Lefele menet egy furcsa szállító eszközzel is találkoztunk. A lovak oldalára két fa volt rögzítve, a fákra pedig kerítésfonat, meg egyéb holmi rögzítve. Igen megsajnáltuk a lovakat. A furcsa az volt, hogy tőlünk kértek innivalót a lovak számára gazdáik. Talán a kolostor építkezéséhez igyekeztek az anyagokkal.
Gyorsan veszítettük el a szintet, de azért nem volt olyan meredek a lemenetelünk, mint délelőtt a felmenetel. Pár helyről visszatekintve Csalhó sziklái látszottak a fejünk felett, majd a mai végállomásunk épületeit láthattuk Durauban. A Fantanele menedékház forrásánál tartottuk meg a tízperces pihenőnket. Innen már tényleg nem kellett sokat ereszkedni, hogy leérjünk Durauba. A pihenőt választó turistatársaink a busz körül várakoztak ránk. Negyed órán belül teljes lett a csapat, indulhattunk hazafelé a Tölgyesi szoroson keresztül Gyergyóújfaluba. Mivel elég sok látnivaló akadt a buszból kitekingetve, az idő is gyorsan eltmúlott a megérkezésünkig. Kissé unatkoztak a pihenőn levő társaink, de nehéz minden egyes napra mindenki számára megfelelő programot kitalálni. Megérkezésünk után még elegendő idő állt rendelkezésünkre, hogy rendbe tegyük magunkat a vacsoráig. A vacsora után még beszélhettünk a megtett túránkról, a következő napi túráról is ejtettünk néhány szót.
|
|
|
(A fényképeket Muskovics András készítette)