Székelyföld, jutalomtúra 2007
-Beszámoló- -Mellékletek-
2007. július 11. Gyilkos-tó, Békás-szoros
Egész jól megismerjük Pongrác-tető környékét, mai napon megint ezen az útvonalon buszoztunk, hogy a Gyilkos-tóhoz eljussunk. A tavalyi túrához képest most a Gyilkos tavat, a Békás szorost, az övező csúcsokról szeretnénk megismerni. Meg talán az is motiválta a mai túra kiírását, hogy ezt a két egymás melletti méltán nevezetes geológiai látványosságot igazából mindig szívesen látja viszont az ember, nehéz megunni a természet ezen csodálatos képződményeit. A tegnapi nehéz túra után tulajdonképpen pihenőnapnak került beillesztésre ez a program.
Útvonal: Gyilkos-tó (983m) - Cohárd mh. (1090m) - Kis-Cohárd (1345m) - Kupás-patak (960m) - Kupás-száda (900m) - Békás-szoros - Magyarok hídja - Kis-Békás-szoros - Szurdok útja (873m) - Vereskő-nyereg (1020m) - Gyilkos-tó (983m)Túratáv: 16 km
Emelkedő: 500 m
Alternatív útvonal: Útvonal 2. Gyilkos-tó (983m) - Cohárd mh. (1090m) - Kis-Cohárd (1345m) - Kupás-patak (960m) - Kupás-száda (900m) - Békás-szoros - Magyarok hídja - Gyilkos-tó (983m)
Túratáv: 8 km
Emelkedő: 400 m
A szokott időben, a reggeli után elbuszoztunk a Gyilkos-tóhoz. Felhős, borús volt a reggel. A Pongrác-tető után szemerkélni kezdett az eső, felhős, borús időben érkeztünk meg a Gyilkos-tó melletti parkolóba. A szokásos összepakolással, szedelőzködéssel eltelt egy negyedóra. A meghirdetett túrára mindenki elindult. Az aszfaltúton lefelé megkezdtük a túránkat. Pár száz méter után balra elhagytuk az aszfaltútat, a kék háromszög jelzésen elkezdtünk emelkedni a Cohárd menedékház irányába. A menedékházat meg sem találtuk, a térképen jelölt helyen hatalmas vasbeton támfalat és térbetont láthattunk. Úgy tûnik, elbontották. Ezen a helyen elő kellett vennünk az esőköpenyeinket, elkezdett esni az eső. Így beöltözve mentünk tovább a Cohárd nyeregbe. A nyereg előtt 50m-el jobbra az erdőbe vezetett jelzésünk. Az út mind meredekebbé, az esőtől csúszossá vált. A 150m-es szintet hamar letudtuk, 90 fokos jobb kanyarral, most már majdnem vízszintes úton értük el Kis-Cohárd legmagasabb pontját. Az eső is kezdett elállni.
Próbálkoztunk az alattunk levő Gyilkos-tavat felfedezni, de a felszálló pára miatt egyenlőre láthatatlan volt számunkra. Negyed órát kellett várnunk, a tó körvonalai láthatókká váltak. Fantasztikus látvány volt, ahogy a pára a Gyilkos-tó és a Békás-szoros bejáratából folyamatosan felszáll, mind szebb látványt nyújtva a Kis-Cohárdon tetején levőknek. Igazából innen fentről szebb a látvány, mintha az aszfaltútról tegingetnénk felfelé. Ez főleg az Oltárkőre vonatkozik, mely szintén látható innen, csak 200m-et kell tovább sétálni a gerincen. Elidőztünk vagy egy órát a csúcson, örültünk hogy az időjárás ezt lehetővé tette számunkra. Tényleg pazar a panoráma a Kis-Cohárd tetejéről. Az Oltárkő, mely az országút felett uralkodik, innen kicsi sziklaszirtnek néz csak ki.
Lefelé ugyanazon az úton lehetett lemenni a Cohárd nyeregbe. Itt bevártuk egymást. Nagyon szép pojána maga a nyereg, rengeteg zergeboglárral, margarétával és különféle virágokkal együtt. A Cohárd nyeregből a sárga jelzésen ereszkedtünk le a Kupás patak völgyébe, a lucfenyvesek árnyékában. A Kupás patakot elérve, átkelve egy kis hídon, letelepedett a társaság ebédjét elfogyasztani, na meg a mai túra első szakaszát kipihenni.
20 perc után egy köves úton lesétáltunk a Kupás-szoroson a Békás-szorosban áthaladó mûútig. A Kupás-szoros is látványos, persze nem vethető össze a Békással. A mûúton elindultunk lefelé a szorosban. Tavaly is megtettük ezt az utat már. Akkor sem, most sem volt ideális időnk jó fényképek elkészítésére. Valahogy nincs szerencsénk ezzel a látványossággal. Ismét beborult. Mire a Magyarok hídjához értünk, ismét esni kezdett az eső. A becsület kedvéért azért előre mentem szétnézni, milyen állapotban van a Kis-Békás patak, át lehet-e kellni rajta száraz lábbal. A patakban sok volt a víz az esőzés folytán, nagy nehezen találtam egy-pár nagyobb vízkoptatta sziklát, melyen át lehetett jutni a túlpartra. Végül is úgy kellett döntenem szomorú szívvel, hogy a Kis-Békás szurdokát idén is ki kell hagynunk, mivel nagy valószínûséggel páran megfürödtek volna a hideg, gyors sodrású patakban. Visszamentem a többiekhez, ugyanolyan esős időben sétáltunk vissza a Gyilkos-tóhoz, mint az előző évben. Tényleg nincs szerencsénk a Békás-szorossal!
A Gyilkos-tó mellett eltöltöttünk még vagy félórát, a szomorkás időben lehetett sört inni, az itt divatos kürtös kalácsot venni. Nem voltunk messze otthonunktól, hamar hazaértünk. A vacsora előtt befutott egy komoly zivatarfront. Nagy eső volt, a hírekből tudtuk meg, Székelyudvarhelyen mindent elvert a jég, légvonalban nincs túlságosan távol Gyergyóújfalutól. Éjjel is majdnem végig esett az eső.
|
|
|
(A fényképeket Muskovics András készítette)