1993 Ausztria, Tirol
-Beszámoló- -Mellékletek-
1993 augusztus 19. Achen See környékén
Útvonal: Pertisau (955m) - Pletzach A. (1031m) - Seeberg Sp. (2085m) - Seekar Sp. (2053m) - Seekar A. (1500m) - Hinterwinkel (934m) - Gais A. (938m) - Mariensteig - Pertisau (955m)Túratáv: ~20km
Emelkedő: ~1550m
A megszokott időben keltünk fel, ½8-kor már útnak is indultunk. A tegnapi városnézés után pihentebb volt a társaság. Innsbruck felé mentünk, de kb. a fele úton jobbra letértünk az autópályáról az Achen-tó felé. Nagyon jó volt az út, de kanyargós, és felfelé vezető. A 8-10km hosszú, nagy tavat balról kerültük meg egy darabon, majd Pertisau-nál kimentünk balra, a hegyek közé, ahol egy parkolóban álltunk meg. 13-an itt maradtak, szétnézni a tó környékén, a többiek nekiindultak a hegynek. Alig hogy elindultunk, az egyik istállóból kirohant egy ló, jól megijesztette a társaságot. Az erdőbe érve egy kisebb emelkedő után, a jelzett ösvényen balra indultunk felfelé. Érdekes, vegyes bükkös-lucos erdőben vezetett jelzésünk. Egy kosbor-féle még virágzott, a kosbor-termésekből látszott, hogy többféle kosbor is előfordul a környéken. Az ösvény többnyire szintben ment, eleinte csak alig emelkedett, úgy hogy amikor egy jó óra múlva kiértünk a völgyben lévő széles rétre, a házaknál még csak 1091m tszf. magasságban voltunk. Innen jobbra fordultunk és meredeken kezdtünk kapaszkodni az ösvényen. Az ösvény felett egy teherszállító drótkötélpálya vezetett fel a nyeregbe, ahová mi is igyekeztünk. Többször is kereszteztünk egy földutat. A legelőn piros szárnyú, hegyi kerepelő sáskák okoztak fülsiketítő zajt az énekükkel.
A nagy melegben szép lassan szerpentinezve, felértünk a Pasilish-nyeregbe (1680m tszf.). Itt ebédeltünk meg. Itt kétfelé oszlott csapatunk, 10-en a hegygerinc kikerülésével mentek tovább, 15-en pedig elindultunk a Seeberg csúcs irányába. Mindjárt meredek gyalogösvény következett a törpefenyő bokrok között. Itt is sok volt a Rhododendron, ugyanaz a faj, mint amit máshol is lehet látni az Alpokban. Az első hegycsúcsra jó háromnegyed óra alatt értünk fel, de innen még további 200-300m-t kellett menni, és csak ¼4-re értünk fel a Seeberg-csúcsra (2085m. tszf.). Útközben szép kilátás volt minden irányban, az időjárás is jó volt. A kilátást kissé zavarta a párás légkör, de még így is szép panorámában volt részünk. Kis pihenő után, kb. ½2-kor elindultunk északnak. Csak egy-két osztrák turistával találkoztunk útközben. Nagyon meredek, köves, csúszós ösvényen mentünk lefelé. Meglehetősen sokat, több mint 300 m-t kellett lemennünk a legalsó nyeregbe, majd innen újra, nagyon meredeken felfelé. Azért nem volt életveszélyes! Jobbra alattunk volt a tó, balra egy nagy völgy és nagy hegyeket láthattunk. Közben néha egy kissé beborult, és fújt a szél. A keskeny hegygerincen újra kiértünk egy füvesebb részre, ahol érdekes százszorszépek és dúsvirágú, halványlila tárnicsok voltak. Nem egészen három órakor már a legutolsó magas hegycsúcson voltunk (Seekar, 2058m tszf.), ahol bevártuk egymást. Meglehetősen sok havasi csóka repdesett a csúcs körül.
Rövid pihenő után elindultunk lefelé. Kezdetben ez is köves, meredek, csúszós, kanyargós ösvény volt, majd a gyalogfenyők után egy fenyvesbe értünk. A társaság kissé szétszóródott, emiatt itt bevártuk egymást. Rövidesen kiértünk egy rétre, ahol források is voltak. Nagyon érdekes megoldás volt, hogy a fenyőfába fúrt lyukon vezették ki a forrás vizét. Jobbra fordultunk az innen eredő patak-völgy felé, majd a völgy jobboldalán, szintén bükkös-lucos erdőben mentünk. Egy lilás, apró virágú kosbor-féle elvirágzóban lévő példányait többfelé is láttam. Az ösvény megint egyre meredekebb lett, és bizony jól elfáradtunk, mire leértünk és átmentünk egy kis patakon. Egy kicsit pihentünk, de közben már 17 óra volt. Velünk szemben egy bekerített épület (vízmû?) feletti sziklafalon egy kis vízesés tis láthattunk. Elfáradva ugyan, de végül is ¼6 körül végre leértünk az Achen-tó partjára. Itt nagy meglepetésünkre a földútnak egyszerûen vége lett, és egy meredek, kanyargós turistaösvény vezetett végig a tó ezen oldalán, egészen Pertisau-ig. Kicsit veszélyes volt, több helyen hol felment 50-60m-re a víz fölé, hol visszajött a vízhez közel. Helyenként voltak lépcsők és kifeszített drótkötél is. Mindjobban elfáradtunk, de még hosszú út volt előttünk! Több alkalommal kőfolyást is kellett kereszteznünk. A tó vize egyébként kristály tiszta volt. Sok vitorlás hajót, de nagyobb utasszállító hajót is lehetett látni a tavon.
Nem sokkal az út vége előtt, Bányászmúzeumra utaló táblát láttunk, de nem volt energiánk megnézni. Egy csónakos egy igen nagy halat fogott, de azt sem győztük kivárni, amíg a vízből ténylegesen kiemeli a zsákmányt. Szerencsénkre buszunk a falu végétől közelebb jött az érkezési pontunkhoz, de már így is ½8 volt, mire odaérünk! Jól elfáradtunk! A kétfelé vált csapatunk másik része is csak hat óra körül ért le a buszhoz! Valamelyik társunknak kificamodott a lába, ezért a busz bement Achenbe, onnan jött vissza, alig 1-2 perccel azelőtt, hogy mi odaértünk. Ismét sötétben érkeztünk vissza Itterbe, a kempingünkbe. Valamennyien nagyon elfáradtunk a mai napon, viszont az időjárásra nem panaszkodhattunk!
|
|
|
(A csatolt fényképeket Muskovics András (MA) és dr. Muskovits József (MJ) készítették)