1993 Ausztria, Tirol
-Beszámoló- -Mellékletek-
1993 augusztus 16.
Útvonal: Aurach, Loch (860m) - Wild A. (1380m) - Hochwildalm H. (1557m) - Staffkogel (2115m) - Oberreiter Joch (1903m) - Saalkogel (2007m) - Saaloch (1878m) - Niederkaser A. (1280m) - Wiesenegg (820m)Túratáv: ~20km
Emelkedő: ~1250m
A tegnapi keménynek sikeredett túra után 15-en úgy döntöttek, pihenni fognak a mai napon. Valóban kissé erősre sikeredett a bemelegítő túra, emiatt nem is lehetett csodálkozni az elhatározásukon. Sajnos köztük volt a bátyám is, akinek a feljegyzései alapján készült az ez évi jutalomtúra leírása, így ennek a napnak a leírása rövidebb lesz, mivel a feljegyzés hiányában csak a térképvázlat, valamint az elkészített fényképek alapján tudom rekonstruálni a Staffkogel környéki túrát.
A szokott időben indult el autóbuszunk a Kitzbühel közelében levő Aurach településre. Hamar ideértünk, nem volt nagyon messze a település a kempingtől. Annyi szerencsénk volt, hogy buszunkkal, jóval túl tudtunk menni a településen, túránk kezdő pontjára. Mindenki itt kezdte meg a túrát, a későbbiekben lehetett rövidíteni, főleg szintet csökkenteni a kiírt mai penzumhoz képest. A Loch nevezetû tanyánál, az út éles kanyarjától kezdtünk el gyalogolni, a Wildalpen patak mellett, a 711 sz. turistaúton. 2km után elhagytuk a patakot, szerpentinező ösvényen komolyabban kezdett emelkedni az út. Elhaladva a Wild Alm mellett, 300m-et leküzdve értünk el Hochwildalm-hoz. 1557m magasan voltunk. Itt szusszantunk egyet, bevártuk a lassabban gyaloglókat.
Elhagyva az erdőhatárt, mind szélesebb panorámában volt részünk. Igen meleg, napsütéses párás időt fogtunk ki erre a mai túrára. Akármerre nézett az ember, mindenfelé hegygerinceket, völgyeket láthattunk. A szint fogyásával a környék is mind kopárabbá vált. Homályosan a jellegzetes Kitzbüheler Horn nevezetû csúcs is látszódott, majdnem azonos irányban pedig a Kaiser Gebirge csipkés vonulata. A következő pihenőnket a Sonnspitze és a Staffkogel között levő nyeregben tartottuk. Ez a nyereg 1863m tszf. magasságban van. A nagy meleg miatt páran alaposan nekivetkőztek, nem féltek az UV sugárzás káros hatásától. A gerincen összehordott sziklákból több száz méteren át kerítésfélét raktak össze, mint Angliában szokás. Persze lehet,hogy csak azért csinálták, hogy a legelőket megtisztítsák a kövektől.
A nyeregben összefutottunk a 3 sz. jelzéssel, mely a főgerincen haladt. A pihenő után ezen a jelzésen folytattuk tovább a gyaloglást, nem sokkal a főgerinc alatt. Ismét egy nyeregbe érkeztünk meg, a Staffkogel alatti Oberreiter Joch nevezetûbe. Nem is álltunk itt meg, 120m szint leküzdése után elértük a 2115m magas csúcsot. A csúcskereszt körül leheveredtünk, gyönyörködtünk a panorámában. Távolban, jóval messzebb a Kaiser Gebirg-nél, havas csúcsokat, gleccsereket láthattunk. Csodás időt fogtunk ki! Ennek köszönhetően elég sok dia készült, ez most nagyban segít rekonstruálni a túrát. Több mint félórát sütkéreztünk a csúcson, az utolsó felérkezőnek is maradt negyedórája, hogy kipihegje magát. Aki hozott magával szendvicset az itt fogyasztotta el.
A főgerincen mentünk tovább, leereszkedtünk a már megjárt nyeregbe, majd a 2007m magas Saalkogelre másztunk fel. Itt épphogy körbenéztünk, majd lefele mentünk a Saaloch nyeregbe. Útközben két 'tengerszemet' is láthattunk a gerincen. Persze ezek inkább itatók voltak a szarvasmarhák számára, maximum a helyük volt inkább érdekes. Ereszkedés közben szépen beláttuk az Aurach völgyét, a túloldalon a Kaiser Gebirge zárta a panorámát. A Kaiser Alm-nál tartottunk egy rövid pihenőt, azért, hogy a lassabban jövőket bevárjuk. Innentől kezdtünk komolyabban ereszkedni. Három patakot is kereszteztünk, majd még meredekebb szerpentinező úton jutottunk le a Niederkaiser Alm-hoz. Kb. 1280m tszf. magasságban voltunk.
Még majdnem harmada hátra volt a túrának, igaz ez már könnyûnek ígérkezett, folyamatosan kellett lefelé gyalogolni a köves úton, a Wiesenegg patakkal párhuzamosan. A völgyből nem sokat láttunk ki, pedig nem voltak magasak a hegyek, de a patak völgy kissé szûk volt, pár kilométeren keresztül. Több mint egy órai gyaloglás után értük el a település szélső házait. További 20 percre volt szükségünk, hogy a főútvonal közelében parkoló buszunkhoz érjünk. A rövid túrások már mindnyájan itt voltak, indulhattunk vissza Itterbe, a kempingünkbe. Kiváló időnk volt egész nap, szép helyeken jártunk!
|
|
|
(A csatolt fényképeket Muskovics András (MA) és dr. Muskovits József (MJ) készítették)