1993 Ausztria, Tirol
-Beszámoló- -Mellékletek-
1993 augusztus 17. Kaprun környékén
Útvonal: Alpincenter (2452m) - Krefelder Hütte (2302m) - Grubalm Kar - Stangenhöhe (2212m) - Schoppach Höhe (2069m) - Drei Wallner Höhe (1859m) - Ghf. Glocknerblick (1670m) - Kaprun (950m)Túratáv: ~12km
Emelkedő: ~1600m (lefelé!)
Továbbra is elég gyenge lábakon állt a társaság, 13-an a mai napon is kihagyták a túrázást. Pedig igen szép látnivalóktól estek el! Reggel hét órakor indultunk el Itterből. A busszal Kitzbühelen át, majd egy magas hágón, a Passthurn-on (1270m tszf.) is átmentünk, majd leereszkedtünk a Kaprun nevû településre, innen továbbmentünk a Kaprun-völgyben felfelé, mindaddig, amíg a felvonó épületéhez értünk, ahol igen nagy parkoló volt. (Talstation, 928m tszf.) Innen indult jobbra felfelé egy nagy kabinos felvonó, és egy, a hegyen keresztül haladó felvonó. Jó sok időt elfecséreltünk, amíg végre elrendeződtek a sorok, hogy ki hová akar felmenni. Gyalog innen teljesen reménytelennek tûnt a felmenetel, a meredek hegyek miatt. A felvonók drágák voltak. Az Alpincenter-hez csak felfelé is 114 ATS volt a jegy ára (15%-os turista-kedvezménnyel). Aki teljesen fel akart menni a Kitzsteinhorn-ra (3203m tszf.), annak oda-vissza 220 ATS volt a jegy ára. Beszálltunk a felvonóba, amely igen meredeken, kb. 45°-os szögben haladt felfelé, átment a patakon, és rögtön bement a hegy gyomrába, és végig ott is ment mindaddig, amíg jó tíz perc múlva felértünk az Alpincenter épületébe! Végig a föld alatt mentünk! Most, hogy utólag öntöm formába a jutalomtúra emlékeit, el kell mondanom, hogy 2000-ben szörnyû baleset történt itt, 155 ember halt meg az alagútban keletkezett tûz következtében!
Amikor kijutottunk az épületből (2452m tszf.) körbenéztünk. Balra a Kitzsteinhorn gleccser, felette a Kitzsteinhorn köves-havas csúcsa volt látható. Jobbra is igen szép hegyek látszottak. A felső állomástól pár száz métert gyalogoltunk fel a gleccser aljáig. Nagyon érdekes, csillámos homokkő és kvarcdarabok hevertek szanaszét. Igen apró termetû és kisvirágú növények voltak helyenként. Jó sok fényképet lehetett készíteni a virágokról, az idő is nagyon kedvező volt. A csúcsra is felvisz egy kabinos felvonó, Simsik Győzőék erre szavaztak, fel akartak jutni a Kitzsteinhorn csúcs alá, 3029m-re. Magát a gleccsert ilyenkor is a síelők veszik birtokba, nehogy kimenjenek a formájukból.
Kb. ½12-kor indultunk el, gyalog, visszafelé a jelzett ösvényen Kb. félóra alatt értünk le a Krefelder Hütte nevû turistaházhoz (2302m tszf.). Útközben sok szép, érdekes virág volt, például szegfû, kankalin, tárnics, bogáncs, sisakvirág, margaréta, kőtörőfüvek, stb. Itt megebédeltünk. Meglehetősen kanyargós, de jól járt ösvényen, egy darabig többé-kevésbé szintben mentünk, meglepően hosszú ideig, legalábbis a térképen jelzett úthoz képest! De nem nagyon bántuk meg, mert jobbra, a Kaprun-völgy túloldalán, magas, havas hegyek, balra, füves-sziklás hegyek voltak. Előttünk meg a Kaprun települést is magába foglaló nagy völgy, és a túloldalán fenyves borította hegyek látszottak. Csodálatos volt a panorámánk, az időjárás is kitett magáért! Időnként néha kisebb-nagyobb mértékben beborult, de azután újra kisütött a nap. Így még szebb fotókat lehetett készíteni. Érdekes, de ebben a nagy magasságban is legeltették a teheneket! Havasi gyopárt is láttunk a sziklák között!
Kb. ½2 után értünk fel a Stangelhöhe-re (2212m tszf.), majd tovább mentünk az egyre keskenyedő hegygerincen. Egy helyen mûanyag-kötél is ki volt feszítve a baloldali, meredek szikla-letörés miatt. Kb. ¼4-re értünk fel az utolsó jelentősebb hegycsúcsra, a Schoppach-ra (2069m tszf.), ahol egy kereszt is volt. Egy rövid pihenő után, meredeken elindultunk lefelé, továbbra is a jelzett turistaösvényen. Rövidesen Rhododendron bokrok közé értünk. Alig volt virág, a többség már régen elvirágzott. Egy jó félóra alatt leértünk az ún. Drei Wallner Höhe-re (1859m tszf.), ahol balról, sífelvonók jöttek fel. Innen jó tíz perc alatt a Glöcknerblick nevû fogadóhoz (1670m tszf.) értünk, ahol egy forrás is volt. Visszafelé nézve, innen jól lehetett látni a Kaprun-völgyben felső részében lévő két hatalmas víztározónak a gátját. Mikor újra indultunk, megint beborult valamennyire. Kissé jobbra, átmentünk egy kerítésen, majd egy keskeny, de meredek, csúszós ösvényen mentünk lefelé. A szerpentinező ösvényen, amely mellett helyenként hatalmas juharfák voltak, gyorsan mentünk lefelé. Megerőltető volt a lejtmenet! Nem volt szerencsénk, mivel mégiscsak elkapott egy záporeső, elő kellett venni az esőköpenyeinket! Egyre jobban kezdett esni, villámlott meg dörgött is!
Innen még sokat kellett egy földúton lefelé menni, és közben igen erős lett a záporeső, sőt, jég is esett! Nagy szerencsénk volt, hogy sofőrünk előrement és felhozta a buszt, a patak egy kis víztározója mellé, emiatt nem kellett a nagy esőben a mûúton visszagyalogolni a parkolóig vagy 5-600m-t! Átázva, átfázva ücsörögtünk a buszon, mivel nem mindenki érkezett még le a hegyről. Kb. hat órakor indultunk el visszafelé a kempingbe, de másik úton, Zell am See - Saalfeld - St. Johann településeken keresztül. Kiderült, hogy ez az út sem volt rövidebb, sem pedig gyorsabb, mert ezen az úton is több mint másfél óra kellett a visszaérkezésünkhöz. Mire az Itter kempingbe értünk, csaknem sötét lett már! A zivatar ellenére nagyon szép túranapot tudhattunk magunk mögött, látnivalókban sem volt hiány. A lemenetel sokakat megviselt, de másnap lehetett pihenni, hiszen városnézés következett.
|
|
|
(A csatolt fényképeket Muskovics András (MA) és dr. Muskovits József (MJ) készítették)