Torockó és környéke, jutalomtúra 2008
-Beszámoló- -Mellékletek-
2008. július 5. Torockói hegység, Túri-hasadék, Tordai-hasadék
A tegnapi időpontok szerint történt meg a reggeli elfogyasztása, valamint a busz indulása. Ezen időpontokon már nem változtattunk a jutalomtúra során. A mai napra vonatkozó túraterv kicsit enyhébbnek tûnt a tegnapihoz képest. Reméltük, a jelzésekkel sem lesz annyi problémánk. A túra első szakasza közös, a hosszabbat választók a Túri-hasadék bejárása után tovább folytatták a gyaloglást. A nagy túrát 26-an tették meg.
Útvonal: Torockói hgysg. Tordatúr (520m, KO) - Túri hasadék (KO) - Köves-bérc (670m,
) - Szind-tető (759m, ) - Tordai hasadék, déli tető (770m, PO) - Piculet (733m, 
) - Berkesi-tető () - Berkesi patak völgye () - Borrévi menedékház () Túratáv: 22km
Emelkedő: 550m
Alternatív útvonal: Tordatúr (520m, KO) - Túri hasadék (KO) - Koppánd (400m,
) Túratáv: 5km
Emelkedő: 50m
Nem kellett sokat buszoznunk, Torda érintésével hamar megérkeztünk Tordatúr falu szélső házaihoz. A buszt visszaküldtük Koppándba, ahol felveszi majd a kis túrásokat. A Torockói hegység egyik gyönyörû természeti nevezetessége ez a hasadék, bár mostohaként van kezelve a felkapottabb, kiépítettebb Tordai-hasadéknál. A Rákos-patak alakította ki a Peterdi-Szind gerinc jurakori mészkövében, évezredek alatt. A 15km hosszú Peterdi-Szind gerincet három szoros töri át: Tordai-hasadék a Hesdát-patakkal, a Berkesi-szoros a Berkes-patakkal, valamint a Túri-hasadék a Rákos-patakkal. Maga a hasadék majd 2km hosszú, a szépsége összemérhető a Tordai-hasadékkal. 30db kisebb barlang is található a szorosban. Gazdag a növényvilága, egy kis eltéréssel ugyanaz, mint a Tordai-hasadéké. A víz eróziójának következtében változatos felszíni formák jöttek létre, üstöket, boltíveket, hidakat, kürtőket láthatunk a hasadékban. A hasadék elején 1952-ben létesült kőbánya sajnos sokat rontott az egyébként igen természet közeli állapotban levő szoroson. Több éves vita, pereskedés után leállították a kő kibányászását, 1994-ben nyilvánították védett területté a Túri-hasadékot.
Reménytelennek tûnt a vegyes összetételû társaságunknak a szakadék alján bejárni a szorost, a fák már eléggé megnőttek, a Rákos-patak mellett pedig nem lehetséges száraz lábbal átkelni. Így maradt a tetőn való gyaloglás, innen is pompás látványt nyújt a hasadék. A patak eróziója folytán a hasadék úgy néz ki, mintha S betûk kapcsolódnának egymáshoz. Egy jellegzetes 900-os kanyarja van a szurdoknak, ahol egy kisebb völgy csatlakozik hozzá. Komótosan gyalogoltunk a fennsíkon, a legtöbb helyről be lehetett látni a hasadék aljába. Visszatekintve is szép látványt nyújtott Tordatúr falu, meg a távolabbi dombvidék. A Túri-hasadékról szóló mesék tündérekről regélnek, de a mesén túl is megkapó a különféle kipreparálódott sziklák látványa. Kb. félórába tellett, míg a tetőn végigkísértük a hasadékot. Itt elváltak útjaink a rövid túrásoktól. Õk meredeken leereszkedtek a patakhoz, hogy a túloldalon Koppándba gyalogoljanak a várakozó buszhoz. Nekik is volt lehetőségük hazafelé menet megtekinteni a Tordai-hasadékot.
Mi folytattuk a túrát a füves legelőn. A nap ismét erősen tûzött, a sapkák, kalapok viselete indokolt volt. A szindi kőbánya előtt elvesztegettünk negyed órát, itt épül az észak-erdélyi autópálya. Ez a jelzések eltüntetésével járt együtt, emiatt orrunk után menve kereszteztük az épülő úttestet, hogy a szindi kőbánya felett folytathassuk utunkat. Érzésünk nem csalt meg bennünket, a tetőn ismét megtaláltuk a piros jelzésünket. Időközben egy kutya is csatlakozott hozzánk, nem tudtuk elzavarni, a mai napon Borrévig társunkká vált. Továbbra is Köves-bérc mezején gyalogolhattunk, míg elértük a Tordai-hasadék feletti Szind-tetőt. Itt leheveredtünk a pázsitra, pihenni, ebédelni. Innen már beláttunk a Tordai-hasadékba, kiváló panoráma adódott Alsópeterdre, Középpeterdre. A Tordai-hasadékot, a szind-tetői oldalt korábban bejártuk, most a jobb oldali tető bejárására került sor. A Tordai-hasadék Erdély legtöbbet látogatott kirándulóhelye. A kb. 200m magas sziklafalak, a karsztképződmények, barlangok, a vegetáció minden látogatóban mély nyomot hagy. A majd 3km hosszú szurdokvölgyben több mint 30 barlangot tártak fel, de többségük megközelítése kifejezetten nehéz és veszélyes. A sziklafalak alpinisták kedvelt célpontjai. A Tordai-hasadékot igen gazdag és különleges növény- és állatvilága miatt már 1939-ben természetvédelmi területté nyilvánították. Ezen a százhektáros területen Románia növényzetének majd egyharmada, majdnem 1000 faj megtalálható! A természetvédelmi terület állatvilága is gazdag, sok csigafajjal, ritka pillangókkal és védett madárfajokkal is találkozhatunk.
A sziesztázás után leereszkedtünk a Hesdát-patakhoz. Már ezen az oldalon is szednek belépőjegyet a hasadék látogatóitól! Az összeg nem nagy, a látvány bőven kárpótolja a turistát, ha végig sétál a patak mentén. Maga a szurdok kiépítése mintaszerû, városi cipőben, szandálban is végig járható. Egy kicsit elbeszélgettünk a jegyszedővel, aki azt ajánlotta, menjünk Peterd irányába pár száz métert, ahol a hídon átkelhetünk a Hesdát-patak felett. Egy kis kocsma is található itt, szomjunkat legalább csillapíthatjuk. Megfogadtuk a tanácsát. Asztalok, padok is voltak az udvaron, negyedórára leültünk, míg elfogyaszthattuk a hideg sört. Hétvége volt, rengeteg ember piknikelt a patak mentén. Átkeltünk a hídon, majd nemsokára elkezdtük leküzdeni a 200m szintet. Igen meleg volt, kissé megizzadtunk, míg egy jó kilátópontnál megálltunk. Innen szép kilátás volt a Tordai-hasadék másik végére. Alpinistákat is felfedeztünk a sziklákon. Szemben egy beszakadt barlang szája tátongott. A Szind-tetőn levő kereszt is látható volt erről a helyről. Pihenőhelyünkön három nöszőfû is virágzott. A nöszőfû ritkának tekinthető kosbor fajta.
A csodálatos panorámával betelve indultunk tovább a Berkesi-tető irányába. Útközben egyetlen egy jelző póznával találkoztunk, még az elején, majd a jelzések innentől kezdve eltûntek. A térképtől eltérően nem az erdőben, hanem a füves gerincen haladtunk célunk felé. Az út igen fárasztó volt, hiába rétnek, legelőnek nézett ki a terület, karros tetőn kellett gyalogolnunk. Ez a terep még a bakancsot viselők lábát is kikészíti! Menet közben pár legelő bivallyal is találkoztunk, békés állatok voltak. Dumbravá környékén már kissé idegesek voltunk, hogy sehol sincs jelzés. Ezen a helyen igen szép, nyílt karros mészkő tető volt, rengeteg virággal. Addig mászkáltunk az alattunk levő erdőben, míg meg nem találtuk jelzésünket. Azt gondoltuk, sínen vagyunk. Az erdei úton elértük a Muncelu csúcs alatti nyerget. Meglepetésünkre új ortodox kolostor van épülőben ezen a helyen. Egy fiatal pópával, vagy pópa jelölttel angolul elég jól szót tudtunk értetni. A hozzánk szegődött kutyát megpróbáltuk rásózni, de nem sikerült. Útmutatása szerint leértünk egy újabb nyeregbe, majd pechünkre egy kaolin bányánál elfogyott a jó állapotú köves út.. Páran megmerültek a kaolin iszapba, majd érzésünkre hagyatkozva a Berkesi-tető alatt, a Berkes-patak felé meneteltünk. Viszontagságos menetelés után elértük a Berkes-patak völgyét, természetesen jelzés sehol nem volt.
Összevártuk a csapatot, így indultunk lefelé a hátralevő egy órás útra. Egyesek már eléggé el voltak zsibbadva a mai napi megpróbáltatásoktól, nem hitték, hogy a mai napon is fognak kapni vacsorát a megszokott időben. Innentől már csak gyalogolnunk kellett az erdő hûvösében. Néha ráláthattunk a patak völgyre, ott biztosan izgalmasabb lett volna a lemenetel. Talán láthattunk volna pár vízesést, de már késésben voltunk az eredeti elképzeléseinkhez képest. Hat óra körül fejünk felett megpillantottunk egy nagy sziklát, rögtön utána feltûnt az Aranyos szalagja. Alighogy kiértünk az erdőből, autóbuszunk látványa fogadott a kis túrásokkal! Mindenki megkönnyebbült. Gyorsan felszálltunk a buszra, csak az egész nap velünk tartó kutyával lett egy kis problémánk, mivel ő is buszozni akart. Vigasztalásképpen a maradék szendvicseinket odaadtuk neki, csökkenteni a csalódását. Összegezve a mai napot, nagyon jó időnk volt, sok szépet is láthattunk. A jelzésekkel viszont komoly probléma van, sajnos a térképek sem jelölik megfelelően a régóta festett jelzéseket. Persze ez is egy kihívás, ilyen helyeken nagyon kell figyelni a tereptárgyakat, illik folyamatosan tisztában lenni az aktuális tartózkodási hellyel
|
|
|
(A fényképeket Muskovics András készítette)