Torockó és környéke, jutalomtúra 2008
-Beszámoló- -Mellékletek-
2008. július 4. Gyalui havasok, Kisbányahavas-Alsópodsága
Az előző napi megbeszéltektől eltérően 3/47-kor volt a reggeli, fél 8-kor indult a busz, okulva a tegnapi buszozásra fordított hosszú időből. Mai napon a Gyalui havasok felé vettük az irányt. Borrév, Jára, Kisbányahavas érintésével jutottunk el túránk kiindulási pontjára, Kisbányahavas üdülőtelepére. Az aszfaltút, a tegnapihoz képest jobb minőségû volt. A cél: megismerkedni a Gyalui havasokkal. Kétféle túra lett kiírva, ezek közül lehetett választani:
Útvonal: Gyalui havasok, Kisbányahavas, Üdülőtelep (1385m,
) - Muntele Plaiului (1371m, ) - Bélavár (1381m, 
) - Bélavár patak völgye () - Felsőpodsága (600m, ) - Podságai-szoros () - Alsópodsága (420m, ) Túratáv: 24km
Emelkedő: 400m
Alternavít útvonal: Alsópodsága (420m,
) - Podságai-szoros (600m, ) - Alsópodsága (420m, ) Túratáv: 12km
Emelkedő: 180m
43-an választották a hosszabb túrát, hárman a busszal visszamentek Alsópodságába, felkeresni a Podságai-szorost. Buszunkkal a kék kereszt jelzés becsatlakozását pár száz méterrel túlhaladtuk, mivel csak itt tudott a busz visszafordulni. Tíz perc készülődés kellett, hogy 9 óra körül megkezdhessük mai napi túránkat. Az aszfaltúton visszagyalogoltunk a kék keresztjelzéshez. Hamarosan fenyvesben, eléggé lefelé haladtunk az ösvényünkön. Az első szakasz leküzdése nehezebb lett a vártnál, mivel sok kidőlt fenyőt kellett kerülgetnünk. A lejtmenet végén elértük a Vadpatak völgyet. Kisebb nehézség árán átjutottunk a jobb oldalára. Az előttünk levő hegyoldal tarrá volt vágva, iszonyatos mennyiségû fát termeltek ki a területről! Természetesen a jelzések eltûntek, egyébként is nagyon régi festésû a kék kereszttel jelzett turistaút. Érzésünkre támaszkodva haladtunk mind feljebb a hegyoldalban. Mivel több erdészeti kitermelő út szerpentinezett felfelé, sûrûn megálltunk, ne kallódjon el senki. Néhol piros-fehér színû mûanyag szalagot láttunk a bokrokra felkötve, talán ez pótolta az eltüntetett jelzéseket. Egy idő után ez is megszûnt, vagy csak mi tévesztettük el az utat. Gyanúsan nyugat irányba vezetett a földút, iránytû segítségével megpróbáltuk beazonosítani helyzetünket. Ha tartjuk a korábbi irányt, akkor könnyen a Nagy-havason lyukadhattunk volna ki! Meghatároztuk a követendő irányt, 10 perc után kiértünk egy hatalmas mezőre. Itt ismét betájoltuk magunkat, majd a szétszórtan elhelyezkedő esztenák között elindultunk a már látható Bélavár gerincének irányába.
Először lefelé vezetett utunk, átvágtunk a kaszálón, mivel szemközt láttuk a gerincre felvezető utat. A mélyedésben mocsaras területen kellett áthaladnunk, volt, aki pórul járt ezen a helyen, bokáig süllyedt a fekete vízben. Ettől eltekintve csodálatos virág pompát láthattunk a mezőn, éppen jó időszakban jártunk errefelé. Nagy tömegben és sok fajta virágot lehetett látni és fényképezni. Felfedeztünk 4 fajta kosbort, a csomós harangvirág halvány változatát, zergeboglárt, több szegfû fajt, margitvirágot, gyapjúsást és egyebeket. Szemet gyönyörködtető volt a hatalmas kaszáló! Valamikor jóval nagyobb mértékû lehetett az állattartás ezen a részen, erre utalnak a megmaradt zsúptetős gazdasági épületek. A mélyebb részen való áthaladás után, az egyik épületen nagy meglepetésünkre megtaláltuk a kék keresztjelzésünket. Jól navigáltuk magunkat! Innentől enyhén felfelé vezetett a jelzés, a gerinc elérésekor lepihentünk a pázsiton, megtartottuk az ebédidőt. Csapatunk tagjai folyamatosan érkeztek fel a gerincre. Mindenkit megvártunk, hogy az elhozott szendvicsét elfogyaszthassa, meg hogy kipihenhesse az eddigi út fáradalmait. Szép napsütéses volt az idő, az alattunk levő sziklák már előre jelezték a nem túl messze levő Bélavár szépséges mészkőszikla rengetegét. Jó félórai pihenő után, továbbra is enyhén emelkedő földúton indultunk el Bélavár felé.
A szél kellemetlenül felerősödött, az ég is kezdett beborulni. Fantasztikusan néztek ki Bélavár sziklái, amint letekintettünk a Podságai völgy irányába! Itt még több virág fajt láttunk, mint a keresztezett hatalmas hegyi kaszálón. Nem véletlenül lett rezerváció ebből a területből. Egy érdekes lilás őszirózsafaj, meg a turbánliliom gazdagította a ma látott virágok sorát. Közben az ég dörögni is kezdett, emiatt nem volt időnk alaposabban szétnézni a tetőn. Pedig biztosan felfedezhettünk volna még pár érdekes virágot! Jelzésünk végig vitt a tetőn, lépteinket sietősebbre fogtuk. A hegy pereméről csodás volt a panoráma, de a közelgő zivatar miatt nem láthattunk el messzire. Hogy ne a hegy tetején érjen el minket a zivatar, el kezdtünk gyorsabban gyalogolni. Az erdő szélén megvártam pár társunkat, akik elkódorogtak, elvétették a jelzést, amint később kiderült. A villámlás mind közelebb került hozzánk, megszaporáztuk lépéseinket, hogy utolérjük a többieket. A meredek ösvényen nem rohanhattunk, pedig még száraz volt az ösvény. A bükkök alatt rengeteg piros madársisak virágzott. Mire a meredek lejtő aljába értünk, az eső is eleredt, elővehettük az esőköpenyeinket.
Beöltözésünk után eltévesztettük az utat, ahelyett hogy jobbra letértünk volna Bélavár sziklái alá, fenn maradtunk a gerincen.1km után vettük észre tévedésünket, ha rajta maradunk a kék háromszögjelzésen, Aranyosronk faluba értünk volna le! Igaz, a falu mellett még két híres szoros található, de fizikailag biztosan kikészült volna a társaság. Az eső így is elkedvetlenítette kissé a társaságot, na meg már majd 20km-t tudhattunk magunk mögött a mai napon. Nem volt mit tenni, visszasétáltunk arra a helyre, ahol bevártuk egymást a sziklák alatt. A jelzést gyorsan megtaláltuk, a fák takarták el az ösvény kezdetét. Az először meredeken haladó út a patak elérésekor megszelídült. A zivatar szélét kaptuk csak el, mire a patakhoz értünk, már el is állt az eső. Visszanézve fejünk felett magasodtak Bélavár monumentális sziklái. Egy nagy barlang bejárata is ott tátongott magasan a mészkőfalban. Pár fénykép is készült búcsúképpen Bélavárról, de a minőségük nem lett tökéletes a párás, borús idő miatt. Most már csak kényelmesen kellett lépdelnünk lefelé a Podságai völgyben. Nem volt túl szívderítő, hogy még 10km van hátra az Aranyos folyóig.
Alig tûnt fel, hogy Felsőpodsága faluban gyalogolunk, a szûk völgyben a házak tekintélyes távolságra vannak egymástól. A falu elején, bal kézre a Bélavári patak felett két hatalmas szikla volt látható. Elérve a Podságai patakot, a hídon bevárták a gyorsabban haladók a csapat többi tagját. Együtt indultunk tovább a patak mentén, a Podságai-szoros felé. Félóra alatt elértük a Podságai-szorost, nagy meglepetésünkre buszunk itt várt minket, fel tudott jönni idáig a köves úton. Az autóbuszvezetőnk, Attila megspórolt nekünk 6km gyaloglást! A szoros közepén kis bánya volt, a repedésekből kalcitot lehetett szedni. Negyed óra pihenés után felszálltunk a buszra, visszaindultunk a szálláshelyünkre. Míg ki nem értünk az Aranyosig, az út igen pocsék állapotú, köves út volt. Eléggé csodálkoztam, hogy volt bátorsága Attilának a szorosig busszal bejönni. Az Aranyosnál még egy vasúti híd alatt is át kellett mennünk, pár cm-en múlt, hogy autóbuszunk elfért alatta. A főúton már félóra alatt visszatértünk A Vendégházba. Negyedóránk maradt a vacsoráig, aki tehette gyorsan rendbeszedte magát. A vacsora jól esett, repeta megint volt. A vacsora után ma többen igyekeztek az ágyukba, mint az előző napon. A holnapi napon közelebbi helyre vezet a túra, talán kevésbé lesz megterhelő, mint a mai napi.
|
|
|
(A fényképeket Muskovics András készítette)