Torockó és környéke, jutalomtúra 2008
-Beszámoló- -Mellékletek-
2008. július 3. Torockói hegység, Remete szoros
Reggel senki sem volt elcsigázva, mindenki átállt a túrasorozatra, valamint kipihente az utazás fáradalmait. Bőséges reggelit kaptunk, a gyalogláshoz szükséges szendvicseket is elkészítették a túrára jelentkezők. Mindenki eljött a bemelegítő túrára. Szakosztályunknál már megszokott, hogy két túra lehetőség kerül megtervezésre. A mai napra is volt választási lehetősége a tagoknak a saját teljesítési képességük szerint:
Útvonal: Torockói hgysg. Remetei kolostor (450m,
) - Remetei sziklaszoros (500m, ) - Cheia (
) - Deaul Geoagiului (900m, ) - Havasgáld, Modolesti (570m, ) - Intregáldi szoros (1100m, 
) - Nárcisz-mező (1050m, ) - Csáklyakő (1233m, ) - Gáldmező (450m, ) Túratáv: 23km
Emelkedő: 1250m
Alternatív útvonal: Remetei kolostor (450m,
) - Remetei sziklaszoros (500m, ) - Remetei kolostor (450m, ) Túratáv: 10km
Emelkedő: 50m
A túra közepén kiderült, hiába volt választási lehetőség, végül is a kisebb túrát tudta teljesíteni mindenki, egy kis bővítéssel. De ne menjünk a dolgok elébe. A reggeli után, a megbeszélt időponthoz képest egy kis késéssel indult el autóbuszunk a Remete szorosban fekvő kolostor felé. Sejtettük, hogy a mûút minőségi állapotával problémáink lesznek, de azt nem gondoltuk, hogy több mint két órát fogunk a buszon ülni. Torockóról, Torockószentgyörgyöt érintve Nagyenyednél értük el az E81-es számú főutat. A kátyús, göröngyös út nem éppen ideális az autóbusz számára, viszont szép látványban volt részünk, a Kőköz szorosának látványa. A főútról Tövisnél fordultunk el a kolostor irányába, meglepően jó állapotban levő aszfaltozott úton. Persze ez talán 2km lehetett, aztán már csak 15-20km-es sebességgel haladhattunk a kátyúk között. Viszont úgy tûnik, rendbe teszik ezt a bekötő utat, mivel több helyen munkagépekkel találkoztunk, melyekkel egyengették az utat, vésték a sziklafalat, hogy szélesebb legyen az út. Hátha még le is aszfaltoznák! Reméljük, aki jövőre keveredik erre a tájékra, már normálisabban közelítheti meg a kolostort, meg a szépséges, vadregényes szurdokot.
Tíz óra után pár perccel kászálódtunk le a buszról. A kolostor megtekintését a rövidebb túrát választók részére tartogattuk, a hosszabbat választók elindultak 29-en a Diód patak mentén. Az utóbbi időben elég sok nyaralót építettek a patak mindkét oldalán. Tulajdonképpen személygépkocsival ez a rész elég jól megközelíthető, már annak, aki nem sajnálja a gépkocsiját a köves, gödrös, poros út okozta megpróbáltatásoktól. Alig hagytuk el a kolostor térségét, jobbról, balról hatalmas sziklafalak tornyosultak fejünk fölé. Az idő kimondottan szép volt, remek fotókat lehetett készíteni. Szokás szerint a csapat szétszóródott, mindenki felfedezett valami látnivalót a maga számára. Érdekesek voltak a megmaradt zsúpfedeles, fából készült gazdasági épületek, melyeket ma is használnak. A sziklák után egy darabig szolidabb úton haladtunk. a patakkal párhuzamosan. A Remetei Önkormányzat 100m-enként szeméttartókat is kihelyezett az út mellé, csak azok ürítéséről feledkezett meg. Félelmetes mennyiségû szemét volt a tartók körül, főleg mûanyag üvegek. Ezt csak az ottani üdülő tulajdonosok dobálhatták ki, ennyi turista nem fordul meg ebben a körzetben!
4km után elértük a Remete szoros látványos szakaszát. A patak vize nagyon tiszta volt. Az örvénylő víz néhol hatalmas mészkősziklákat kerülgetett, melyeket csak áradások alkalmával tud tovább görgetni. Nagy meglepetésünkre, a sziklafalak oldalába U alakú acélfogódzókat betonoztak be. Így könnyen lehetett áthaladni a szûkebb helyeken, nem kellett a patakban gázolni. Már arra gondoltam, hogy a leírásokkal ellentétben, a szorost száraz lábbal fogjuk megjárni. Tévedtem. Elértük a szoros sziklakapuját, _melynek Pokol kapuja a nevet adták_ ezt még száraz lábbal meg tudtuk kerülni. Alig 50m után már bajban voltunk. Itt már nem volt kapaszkodó, a régi acélsodrony a patak vízében hevert, ki volt szálkásodva, kapaszkodásra alkalmatlan volt. Kovács Zolival neki veselkedtünk, levettük a bakancsunkat, mezítláb próbáltunk átjutni a kritikus szakaszon. A két oldal nagyon meredek volt, esélyünk sem volt ott előrejutni. A patak medre viszont nagyon csúszott az algától, a békanyáltól. A combig érő hideg vízben Zoli elcsúszott, elmerült az egyik üstben. Pár tempó után visszajött, ez alatt én a fényképezőgépem napfényvédőjét halásztam ki a vízből. Lemondtunk a tovább gyaloglásról, a visszafordulás mellett döntöttünk. Még volt egy halovány reményünk, hogy a kék háromszögjelzésen kikerüljük a kritikus szakaszt. Hamar megtaláltuk a jelzést, mely a patak bal oldalán meredeken indul felfelé. Nem egy könnyen járható ösvény volt az igen meredek, kötél biztosította út. Az aljában elhelyezett kereszt is mutatta, nem tréfadolog ezt az utat választani a derékig érő víz helyett. Hátizsák nélkül vagy 30m-t felkapaszkodtam a sziklákon, ezek után el is döntöttem, hogy a csapatot nem szabad erre az útra felvezetni. Nem maradt más hátra, visszafordultunk végérvényesen. Visszafelé is végig fényképeztük a szorost, az impozáns méretû sziklákat. Félúton találkoztunk a rövid túrásokkal, ők a kolostor megtekintése után gyalogoltak be idáig. Mi leültünk ebédelni, őket pedig tovább küldtük, hadd lássák a szoros szépségeit.
Az ebéd elfogyasztása után visszasétáltunk a kolostorhoz. Így mi is megtekinthettük a jelenleg is mûködő kolostort, mely Erdély egyik igen régi ortodox fellegvára. A XIV. században már állt a templom, az 1377-es évszám megjelenik az egyik falfestményen. A kicsiny templomnak viharos a múltja, tûz, és víz okozott többször kárt ódon falaiban. Az épület megmentése érdekében 1988-ban 2 méterrel megemelték a régi templomot. Felújítása során 9 rétegben kerültek feltárásra a falfestmények, a legrégebbieket a XIV. század elején festették. A viszontagságos múlt után a kolostori élet 1940-ben kezdett újraéledni. A kommunizmus ideje alatt ismét szünetelt mûködése, majd 1972-ben indult ismét meg a kolostori élet. Az épületekben szőnyegkészítés, hímző részleg, kötöde, pékség, iskola, könyvtár, orvosi rendelő, valamint egy múzeum is mûködik. 1982-1988 között épült fel a kolostor új temploma. Mire megtekintettük a kolostort, a többiek is visszatértek.
Hazafelé menet, Tövis, Nagyenyed érintésével megérkeztünk a Kőköz szorosához, ahol kiszálltunk a buszból, hogy nyugodtan gyönyörködhessünk Kőköz szikláiban. Ez a szoros is egyike a Torockói hegység festői szurdokainak. Hatalmas mészkősziklák között csörgedezik a patak, itt vezet át a mûút is. A közepe táján hatalmas várkastély van épülőben, az elődeink is megirigyelhetnék impozáns méretét. A helyiek elmondása szerint már több tulajdonosa is volt az épületnek, nehezen akar végleges formát ölteni. Itt is jól megy egyeseknek, mióta kapitalizmusban élnek. Az itt eltöltött félóra kevés volt a szoros alaposabb megismerésére, pedig valószínûleg szép számmal találhattunk volna védett virágokat is a sziklákon, a gyep közepette.
Hazafelé még megálltunk egy órára Torockón. Aki nem volt velünk korábban, gyors ismeretséget köthetett a magyarok lakta Torockóval. Torockó talán Erdély legszebb faluja, mind természeti fekvését, mind építészetét illetően. Nem túl régen a falu központja, Torockó Fő tere Europa Nostra díjban részesült. A legtöbb látnivaló a Fő téren található, az unitárius templom, a tér körül szépen helyreállított, fehérre festett házak, a Néprajzi Múzeum. Torockót uralja a falu fölé magasodó Székelykő. Torockó másik nevezetessége még a különlegesen gazdag, díszes népviselet, melynek értékes darabjait a Néprajzi Múzeumban lehet megtekinteni. Akik már ismerősként jöttek ide vissza, ajándékvásárlással töltötték el az időt.
A Kis pihenő után öt perc alatt visszabuszoztunk szálláshelyünkre. Kicsit rendbe tette magát a társaság, majd következett a bőséges vacsora. Aki kevesellte a vacsora adagját, repetát is kérhetett. Némelyek ezek után visszavonultak, mások még beszélgettek egy kicsit. A fiatalok a nem túl kimerítő nap után még fél 11-ig kártyáztak.
|
|
|
(A fényképeket Muskovics András készítette)