2000 Magas-Tátra, Szlovák paradicsom, Szepesi hegység, Pieninek jutalomtúra
-Beszámoló-
2000. augusztus 25. Szlovák paradicsom
Útvonal: Sedlo Besnik (P, 994m) - Cuntava (P, 1126m) - Honzovské (P, 1172m) - Dobsinai jégbarlang (K) - Dobsinai jégbarlang parkolója (K, 850m)Túratáv: ~18km
Emelkedő: ~400m
Mai napon a levezető túra a Szlovák paradicsom kevésbé járt területére vezetett. Reggeli után Poprád, Vernár érintésével a Besnik hágóba buszoztunk, a túra kiindulási pontjához. Vernár után kereszteztük az itt még csermelyként folydogáló Gölnic folyót. A 994m-es hágó túloldalán, 1km-re ered a Garam folyó. Egy fő kivételével mindenki eljött a levezető túrára. A hágóból az E8-as pirossal jelzett európai túraútvonalon indultunk el. Egész nap hullámos terepen vezetett az út. Annak ellenére, hogy emberfiával sem találkoztunk egész nap, a jelzések korrektek voltak.
Füves legelőn, réten kezdtük meg a túrát. Előbb keleti, majd 1km után déli irányba fordultunk. Az út jó részét a Szepesi patak völgyében tettük meg. 3km után kb. 1100m magasságba jutottunk fel. Egy nagy legelő sarkában ismét keleti irányba fordultunk. Lucosban folytattuk a gyaloglást, Cuntava magasságában ismét legelőre lyukadtunk ki. Itt csatlakozott hozzánk a sárga jelzés. Ledőltünk egy kicsit a fûre, bekaptuk a mai napra szánt ennivalónk egy részét. A jelzésünk továbbra is keleti, északkeleti irányba vezetett, a terep is hasonló volt az eddigiekhez. Hol lucfenyvesben, hol réten, legelőn vezetett a jobbára széles erdei út. A szlovákiai tájakhoz képest kevés látnivaló akadt ezidáig, a magyarországi turista útvonalak között biztosan előkelőbb helyezést érne el mint itt. 1000-1150m közötti magasságban kanyarogtunk. Honzovské előtt sárga jelzés egy völgyben levisz a Dobsinai jégbarlang parkolójába, de mi tovább haladtunk az E8-as úton, a cél a jégbarlang bejárata volt. Egy km-el később a zöld jelzésen elindultunk lefelé a jégbarlanghoz. Kisebb rétet keresztezve, majd fenyvesben 20 perc alatt elértük a jégbarlang bejáratát.
Gyorsan megnéztük a látogatási lehetőséget, mivel a társaságból még jó néhányan nem látták ezt a természeti csodát. Szerencséjük volt, pont az utolsó turnust engedték be. Én már többször láttam, most inkább a padokon üldögéltem a látogatás ideje alatt, ami kb. félórás időtartamot jelent. A jégbarlangot 2000-ben a világörökség részévé nyilvánították. A barlangot 1870-ben Ruffinyi bányamérnök és csapata tárta fel, az itteni pásztorok régóta tudtak a létezéséről, mivel a barlang szájából nyáron igen hideg levegő áramlott ki a felszínre. 1871-től már a nagyközönség számára is megtekinthető volt, 1887-ben az első Európai barlang volt, ahová bevezették a villanyt. A barlang bejárata a Ducsa-hegy északi oldalában van 970m magasságban van. A barlang hossza 1232m. A barlang helységei a bejárathoz viszonyítva fokozatosan süllyednek, ami az északi fekvése miatt lehetővé teszi a téli hónapokban a levegő hûlését és a barlang termeinek fagypont alatti tartását. A nyári hónapokban a könnyebb fajsúlyú meleg levegő nem jut a barlangba, ezért az átlaghőmérséklet 0 °C alatt van egész évben. Hosszú évek során ez a ciklikusság okozta a barlangban a jég felhalmozódását. Az itt található jégképződményeket a légáramlás formálta ki. A barlangban levő jég teljes mennyiségét kb. 100 000 m3-re becsülik. Az eljegesedés szempontjából a világ legjelentősebb jégbarlangjai közé tartozik. Jégkitöltése főleg padlójég, jégzuhatagok, jégoszlopok és jégsztalagmitok formájában jelenik meg. Eredetileg a Stratenská-i barlanggal kapcsolatban volt, azonban a barlang egy részének leomlását követően ez a természetes kapcsolat megszûnt. A legnagyobb vastagságú jég a Nagyteremben található, ahol a 26,5 m-t is eléri. A világhírû jégbarlangok közül a Dobsinai-jégbarlang a legalacsonyabban elhelyezkedő, ez a tény az egyedülállóságát csak kiemeli.
A barlang megtekintése után csapatunk lesétált a mûút melletti parkolóba. Mivel az utolsó túránkat is teljesítettük, kissé lazára vettük a befejezést. Felkerestük az éttermet, no nem az evés miatt, inkább a sörözés végett. Félóra után összeverődött a csapat, a Gönic folyó mellett, Vernáron keresztül visszabuzoztunk a kempingükbe. A vacsora után ismét egy kis sörözés volt, összegeztük az elmúlt egy hét eseményeit, élményeit. A Magas-Tátra igazán kegyes volt hozzánk ez alkalommal, nagyon szép arcát mutatta meg. Igen jól sikerült mind a Kriván megmászása, mind a Rovátka és a Lengyel nyergen való átkelésünk. Minden turistának ilyen időt kívánok ezen helyek felkereséséhez!
|
|
|
(A fényképet Muskovics András készítette)