2000 Magas-Tátra, Szlovák paradicsom, Szepesi hegység, Pieninek jutalomtúra
-Beszámoló-
2000. augusztus 22. Magas Tátra
Útvonal: Chata kapitan Rasu (Z, 1010m) - Grúnik (Z, 1576m) - Krivánské zlab - Kriván (K, 2494m) - Predny Handel (kék) - Jamské pleso (P, 1447m) - Csorba-tó (1350m)Túratáv: ~15km
Emelkedő: ~1500m
A társaságnak a fele, 16-an erőt éreztek magukban, hogy a mai túra során felkapaszkodnak a Krivánra, a Magas-Tátra egyik legimpozánsabb csúcsára, majd 2500m magasságba. A Krivánt szlovák szomszédaink szinte szent hegyként tisztelik, nemzeti hegyüknek tartják. A jellegzetes, görbült piramis alakú sziluettje uralja a Magas-Tátra nyugati részét. Tulajdonképpen nem a főgerinc, hanem annak Cubrina környékéről induló délnyugati oldalgerinc egyik legmagasabb csúcsa. Az idő kedvezőnek mutatkozott, jók voltak az előjelek. Tulajdonképpen nem a távolsággal, hanem a majd 1500m-es szinttel kell meggyûrkőzni a Kriván meghódításakor. A többiek a Magisztrálán tettek egy szép sétát a Csorba tóig. A reggeli után elbuszoztunk az indulási pontunkra, a Rasu kapitányról elnevezett menedékházig. Valószínû, hogy most már nem ez a neve a menedékháznak. A krivános csapat balra indult a zöld jelzésen. A Tri Studnicky erdészház közelében megálltunk vízvételre a foglalt forrásnál, továbbá megvettük belépőjegyünket a csúcsmászáshoz. Ha jól emlékszem 10 korona volt, nem egy eget verő összeg. Régebben ez nem volt divat Szlovákiában, a Szlovák paradicsom pár helyén is kérnek azóta belépődíjat. A turisták által befizetett összeget nyilvánvalóan visszaforgatják mindkét nemzeti park esetében, kulturáltak a körülmények, szemetet sem lehet látni egyik helyen sem, a jelzések, pihenőhely kialakítások, az információkkal való ellátás sem hagy kívánnivalót maga után.
Elindultunk a naggyá nőtt lucfenyők árnyékában. Egy km után az ösvényünk meredekebbé vált. Az út is elkezdett szerpentinezni, amint a Grúnik gerincére értünk. Egy óra után felértünk a Grúnik csúcs környékére (1576m), innentől a törpefenyők birodalma következett. A kilátás mind tökéletesebb lett, nyugati irányban a Liptói-havasok déli gerinceit, alattunk a Kapor-patak ezüstös szalagját láthattuk. Az időjárás tökéletes volt, a látvánnyal nehéz volt betelni. A Priehyba oldalában fogyasztottuk módszeresen a hátralevő szintet. Még volt bőven! 1800m felett elfogytak a gyalogfenyők, megkezdődött a sziklák birodalma. Nyugati irányban a Liptói havasok oldalgerincei kissé takarásba kerültek, csak a tetejüket láttuk. A Csorba-tó viszont feltûnt a Vázseci-völgy irányában. A Krivánsky zlab nevû völgyet a felső részén kereszteztük, nagy izzadások közepette elértük a Kis-Krivánt. Itt csatlakoztunk a kék jelzéshez, melyen a lejövetelünket terveztük. Immár 2334m magasan tartózkodtunk! A nap meg csak egyre sütött, ilyen melegre nem számítottunk. A kilátás mind pazarabb lett, innen már a Magas-Tátra gerinceit is láttuk. Hihetelenül szép a csipkés gránit gerincek sokasága! Alattunk, helyzetünktől függően láthattuk a Kriváni-Zöld-tavat, majd mintha a Felső-Wahlenberg tó sziluettje tûnt volna fel.
Összekaptuk magunkat a maradék 160m szint leküzdésére. Itt nem vártuk be egymást, a csúcson úgyis többet fogunk időzni, köszönhetően a remek időjárásnak. Sziklákon lépegetve mind feljebb jutottunk, a panoráma is mind teljesebb lett, mind messzebb láthattunk el keleti irányba a Magas-Tátra gerinceire. Végül felértünk a csúcsra, 2494m magasan állhattunk! A szél nem fújt, az áttizzadt ingeinket, pólóinkat nyugodtan levehettük megszárítani. Elég sokan tartózkodtak a csúcson, de azért mindenki talált magának egy sziklát, hogy leülhessen. Ezt a körpanorámát, aki látta már, sohasem fogja elfelejteni! Több mint 1,5 órát tartózkodtunk a csúcson, a lassabbak még félórával utánunk is érkeztek apró csoportokban. De természetesen ők sem bánták a mai napi erőfeszítéseiket, elégedettek lehettek a teljesítményükkel, na meg a látnivalóval. Tényleg fantasztikusak a Magas-Tátra, a Liptói havasok gerincei innen fentről! Persze olyan időjárási viszonyok között, melyben részünk volt. Sok szép fénykép készült a Krivánról, amint a honlapra feltett, kiválogatott fotók is mutatják. A később felérőknek is maradt egy órájuk a nézelődésre, meg az ebédjük elfogyasztására. Fájó szívvel szedelőzködtünk össze a lemenetelhez. Ki tudja, mikor lesz még egy ilyen ideális alkalmunk, majd 2500m-ről szemlélni a Kárpátok gyöngyszemének gerinceit.
Egy darabig ugyanazon az úton ereszkedtünk lefelé Kis-Krivánig a sziklákon. Itt a kék jelzésre váltottunk át, mely a Kriván déli oldalgerincén vezet lefelé a Vázseci völgy felé. Sokan nem hiszik el, de a lefele menet jobban kikészíti az ember izmait, mint a felmenetel. Ilyen szintvesztések meggyőzik a kételkedőket ennek igazáról. A szokásos magas-tátrai lemenetel következett, először a sziklás, köves szakasz, majd a gyalogfenyős rész következett. A Predny Handel gerinc végén levő 1572m-es Jamy csúcsot elhagyva beértünk a fenyőfák birodalmába. Félórán belül a Jamské tónál találtuk magunkat, ahol szusszantunk egy keveset. Végül is a lejtmenet nagy részét magunk mögött tudhattuk. Áttértünk a piros Magisztrála jelzésre, melyen Csorba-tóhoz kivántunk lemenni. Kereszteztük a Fehér-Vág folyót, mely itt még csak csermelynek tekinthető. Jobbára szintben haladtunk, csak 100m szintet kellett elveszíteni a Csorba-tóig. Ez a szakasz már sétának tekinthető, de a megelőző ereszkedés alaposan kifárasztotta a társaságot.
A Csorba-tónál még maradt annyi időnk, hogy a mai napi folyadék veszteségünket sör formájában pótolni tudjuk. Igazán jól esett! Gyönyörû napot fogtunk ki, aki többször járt a Magas-Tátrában, az tudja csak igazán értékelni a mai napot. Természetesen a vacsora is jól esett a fárasztó nap után. Aki feljött a csapattal a csúcsra, nem fogja elfelejteni a kriváni panorámát élete végéig!
|
|
|
(A fényképet Muskovics András készítette)