2000 Magas-Tátra, Szlovák paradicsom, Szepesi hegység, Pieninek jutalomtúra
-Beszámoló-
2000. augusztus 24. Magas-Tátra
Útvonal: Ótátrafüred (Z, 1010m) - Hrebienok (P, 1263m) - chata Kamzik (P) - Nagytarpataki-völgy (K) - Rabló menedékház (K, 1960m) - Rovátka (Prielom) nyereg (K, 2288m) - Lengyel nyereg (Z, 2200m) - Felkai-völgy (Z) - Sziléziai ház (Z, 1670m) - Ótátrafüred (S, 1010m)Túratáv: ~20km
Emelkedő: ~1500m
A pihenőnap után megint nehezebb túra következett. A Nagytarpataki- és a Felkai völgyet vettük célba. Talán a Magas-Tátra legjobban járt útjai ezek, köszönhetően a Tarpataki vízeséseknek és a két legizgalmasabb nyereg átkelésnek. A túra nehézségi foka a Kriván megmászásával gyakorlatilag azonos. A Nagytarpataki-völgy 7 km hosszúságú, a tátrai völgyek közül itt található a legtöbb tengerszem, számszerint 22db a különböző magasságban levő teraszokon. A nagy túrára 14-en jelentkeztek, a kisebbre szintén 14-en. Õk is megnézték a Tarpataki vízeséseket, csináltak egy kisebb körtúrát. Heten Ótátrafüred megismerését tûzték ki célul. Mint rendes turisták, nem vettük igénybe a Tarajkára felmenő lanovkát. A zöld jelzésen, a lanovka melletti ösvényen reggeli frissességünknek köszönhetően elég hamar letudtuk a 250m szint leküzdését a fenyőfák árnyékában A lanovka végállomásánál bevártuk egymást, a Bilíková menedékházat érintve a piros Magisztrálán elértük az egyesült Tarpatakot. Innen nem messze folyik össze a Kistarpatak és a Nagytarpatak. A híres vízesések az egyesült szakaszon találhatóak. Komoly vízhozama van a pataknak, talán ennek köszönheti népszerûségét. Hatalmas sziklák között zúdul le kavarogva, nagy hanggal a víztömeg. Jó félórát eltöltöttünk fotózással, a sziklákon való mászkálással. Itt elváltak útjaink a rövidebb túrát választó társainktól, a kék jelzésen megindultunk felfelé a Nagytarpataki-völgyben.
Nagyon kellemes idő mutatkozott, a völgy eléggé tágas, így sokat lehetett nézelődni. Bal kézre a Szalóki csúcs, jobb kézre a Sirokából kiinduló oldalgerinc csúcsait, nyergeit láthattuk. A lucfenyő övezete felett a megszokott gyalogfenyők között kapaszkodtunk felfelé a sziklákon. A Nagytarpatak még mindig mellettünk csordogált, párszor kereszteznünk is kellett. Sok virágot is fotózhattunk a nyíltabb, füves részeken. Az első komoly morénagát megmászása után nemsokára elértük az 1836m magasságban levő Varesková tengerszemet. Nem nagy tó, a partja mellett levő csupasz sziklák mintha azt jeleznék, hogy a vize elszivárog a moránagátnál. A nem sokka távolabb levő Dlhé tó már egy kicsit nagyobb, mélyebbnek is tûnt. Innen gyorsan elértük a 1960m magasan levő Rabló menedékházat. A mai szint kétharmadát magunk mögött tudhattuk, majd 1000m-t jöttünk felfelé. Kiültünk a sziklákra, elfogyasztottuk az ebédnek szánt élelmünket. Négy tó is található a ház közelében. Innen indul a Siroká csúcs alatti 2352m magasságban levő Vöröstorony nyeregbe (Priecné sedlo) a sárga jelzés.
A pihenő után mi továbbra is a kék jelzésen maradtunk. Egy kis szintvesztés után, a Rabló tavak mellett a Rovátka-nyereg felé vettük az irányt. A Svistovy csúcsról lehuzódó gerincen átkelve feltûnt a Rovátka nyereg. Komoly kapaszkodó következett a sziklákon, az ösvényünk szerpentinezve haladt egyre csak feljebb. Pár hófolt mellett is elhaladtunk. Visszatekintve a Nagytarpataki-völgy jobb oldalára, a Bradavica-Szalóki csúcsokat összekötő csipkés gerincnek már éles, kontrasztos árnyéka rajzolódott ki. Végül felértünk a nyeregbe, a mai nap legmagasabb pontjára, 2288m magasságú Rovátka nyeregbe. Kifújtuk magunkat, elkészítettük a szokásos csoportképet. A túloldali lemenetel izgalmasabbnak tûnt, nem tériszonyosaknak való ez az út! Óvatosan indultunk lefelé a sziklákon, figyelve a bizonytalanabbul lépegető társainkra. A sziklás, meredek rész után még kb. 150m szintet kellett elveszítenünk a köves, morzsalékos szerpentinező ösvényen. Alattunk a Zamrznuté tó smaragdszínû foltja látszódott. Szépen kirajzolódott a tó mellett haladó, Bielovodská dolinába menő kék jelzésû utunk. Mi a kék jelzést elhagytuk , balra a zöld jelzésen felmentünk a 2200m magasságú Lengyel nyeregbe. Kb. 50m szintet kellett csak visszamenni a Lengyel nyeregig. Ez gyerekjáték volt a rovátkai lemenetellel összehasonlítva.
Itt is leültünk, most nem a fáradság, hanem a csodálatos látkép miatt. Nyugatra a Felkai, keletre a Vychodná Vysoka csúcsokat, északra a Svistová, délre a Felkai völgyet csodálhattuk. Ritka szép időt fogtunk ki a mai napon is! A Felkai-völgy 6km hosszúságú, a nyeregből lenézve jobb kézről a Magas-Tátra legmagasabb, a 2655m magas Gelachfalvi csúcsa alatt terül el. Másik oldalról a határoló gerincet a Vychodná Vysoka, Bradavica, Granátová veza csúcsok fémjelzik. Háromnegyed órai nézelődés után elindultunk lefelé a sziklás ösvényünkön. A Gerlachfalvi oldal már beárnyékolódott, használható kép emiatt nem is készült róla. A Bibircs (Bradavica) környéke viszont teljes napsütésben pompázott. A negyedik teraszon lévő Felső-Felkai tavakat nem láthattuk, mivel a jelzett út a terasz alatt kikerüli őket. Egyébként nem látványosak, a méretüknél fogva. A harmadik teraszon levő Dlhé plesonál megálltunk pár percre. 1929m-en terül el ez a kis tengerszem. A kis tó után ismét egy morénagáton ereszkedtünk le, leértünk a második teraszra. Ezt a teraszt Virágos-mezőnek nevezik, méltán, mivel igen gazdag szubalpin jellegû növényzete van, rengeteg és sokfajta virággal lehet itt találkozni. Újabb morénagát leküzdése után lejutottunk az első teraszra. Itt található a Felkai-tvízesés, a Felkai-tó, valamint az 1670m magasságban épített monumentális hegyi szálló, a Sziléziai ház.
Itt csak annyi időre álltunk meg, hogy a lassabban jövőket bevárjuk. A Sziléziai házba be sem mentünk, itt kereszteztük a Magisztrálát. Továbbra is a Felkai patak mellett haladtunk lefelé a törpefenyők között, de nem sokkal később a balra elmenő sárga jelzésre váltottunk. 1500m magasság körül beértünk a lucfenyők birodalmába. Hol meredekebben, hol enyhébben, de fokozatosan veszítettünk a hátralevő szintből. 5-6 vízerecskét kereszteztünk a fenyvesben, majd Ótátrafüred központjába értünk le. Gábor már várt reánk az autóbusszal, a többieket levitte a kempingbe. A levezetéshez hozzátartozó sörözést a kempingben ejtettük meg, a jól sikerült túránk örömére. Az ezévi jutalomtúránk során a Magas-Tátra másodszor ajándékozott meg minket csodálatos időjárási viszonyokkal, ennek következtében csodálatos élményekkel lettünk gazdagabbak. A jól sikerült túra eredményeként vacsora után mindenki elég hamar álomra szenderült, elég szép teljesítményt tudhattunk magunk mögött. A holnapi napra levezető túra került meghírdetésre.
|
|
|
(A fényképet Muskovics András készítette)