1996 Ausztria, Schneeberg, Veitsch Alpe jutalomtúra
-Beszámoló- -Mellékletek-
1996 augusztus 18. Veitsch Alpe
Útvonal: Dürrental (790m) - Veitsch Alm (1430m) - Schoberstein (1639m) - Ram Kogel (1628m) - Ebenhütte-Senkstein H. (1441m) - Mürzsleg (790m)Túratáv: ~18km
Emelkedő: ~1450m
A szokás szerinti 8 órakor indult el autóbuszunk a kempingből. Borús, esőre álló idő volt ismét. Sokat kellett ülni a buszon, Annabergen, Mariazellen keresztül, rengeteg hajtûkanyarral értük el a kiindulási pontunkat a Mürzsleg előtti kis települést. Fél 11-kor kezdtünk csak meg a mai gyaloglásunkat. Átkelve a Mürz folyó hídján, a 467-es számú turistaúton haladtunk a Dürrental völgyben. Széles, köves, jól járható úton lépegettünk felfelé, a Veitsch Alpe főgerince felé. Az út elején szép mészkősziklák láthatók. Mellettünk, bal kézre a völgy patakjának kiszáradt medrét láthattuk, feljebb már víz is volt a patakban. A völgy kettéágazásánál mi a bal oldalin mentünk tovább, nem sokkal később egy alig észrevehető, de jól járható ösvényen, egy bordán haladtunk felfelé. Az ösvény igen nagy fenyők között szerpentinezett a főgerinc irányába. Egy kis vízmosást keresztezve, 12 óra körül értük el a főgerincet. Itt rengeteg érett áfonya volt, lehetett csemegézni. Továbbra is felfelé gyalogoltunk, többször keresztezve egy köves kocsiutat, majd félóra múltán elértük az 1445m magasan levő Meranhaus Hüttét.
Hideg volt az idő, tetejében felhős és nyirkos! A levegő hőmérséklete nem sokkal haladhatta meg a 0 fokot! Elővettük a meleg dzsekiket, leültünk az asztalokhoz elfogyasztani a reggel elkészített szendvicseinket. Itt vártuk be a lassabban jövőket. Sajnos normális fotókat megint nem lehetett készíteni, pedig nagyon sok virágot is láttunk az ösvényünk mentén. Egy órakor felszedelőzködött a társaság, továbbra is felfelé gyalogolhattunk a főgerincen, a sárga jelzésû köves kocsiúton. Jobb kézre szép sziklákat láttunk, a gerinc szélvédett, déli oldalán voltunk. Sajnos, negyed óra múltán oldalt váltottunk, ezen az északi oldalon hidegebb volt az idő az erős szél miatt. Kb. 1500m magasságban vezetett a gerinc, enyhén lefelé haladtunk a köves úton. Ilyen magasságban is legeltették a füves területet! Elég sok alpesi virágot láthattunk ebben a térségben, köztük volt pár tő magyar tárnics is. Az elnevezése megtévesztő, hiszen Magyarország területén sohasem fordult elő ez a termetes encián!
Az út erős jobb kanyarja után lementünk egy mélyedésbe, majd a túlsó oldalán egy házhoz értünk fel. A ház mögött lovak legeltek, a legelőn elég sok törpefenyő csoportot lehetett látni. A jelzésünk keskeny ösvényt követett, negyed 3-kor beértünk a fenyők birodalmába. Innentől igen hosszan, meredek szerpentinező ösvényen gyalogoltunk lefelé, megállás nélkül. Háromnegyed 3-kor kereszteztünk egy köves utat, majd tovább a szerpentinező úton, végül egy irtáson át, 3 órakor értünk ki az erdőszélre. Itt találkoztunk pár rövid túrásunkkal, akik elénk jöttek. A sáros úton negyed óra alatt kiértünk az aszfaltútra, ahol várakozott ránk az autóbuszunk. Újabb negyed óra kellett, míg mindenki leért a buszhoz. Este 6 órára értünk vissza a kempingünkbe. A nap második felében már javuló, napsütéses időben gyalogolhattunk. Bíztunk a másnapi szép időben, a Schneeberg ilyenkor szép arcát mutatja a turistáknak!
|
|
|
(A csatolt fényképeket Muskovics András készítette)