1996 Ausztria, Schneeberg, Veitsch Alpe jutalomtúra
-Beszámoló- -Mellékletek-
1996 augusztus 16. Hainfeld környékén
Útvonal: Rotheau (340m) - Stocker Hütte (784m) - Wiesbauer-Haberegg (693m) - Kukubauer Hütte (782m) - Unter-Rorbach (402m) - Hainfeld (395m)Túratáv: ~18km
Emelkedő: ~450m
Sajnos az eső lába még reggel is lógott, ennek ellenére 8 óra körül indult el csapatunk St. Veit-an der Gölsen településen keresztül a közeli Rotheauba. Majd egy órába telt a buszozás, bankot kerestünk, mivel pár embernek váltania kellett forintot. A házak között kivezető 622-es jelzést eléggé nehezen találtuk meg. Elhagyva a házakat, az ösvény meredeken emelkedett a bekerített legelők között. Elég gyengén járt ösvény volt, nem sok osztrák turista vetődik erre a tájra. Elértünk egy erdőt, ahol rengeteg virágzó cikláment láthattunk. Egy földútra való áttérés után kb. 10 óra környékén értük el a 784m magasban levő Stocker Hüttét. A hegy tetejére épült menedékháznál 20 perc pihenőt tartottunk. Sajnos fényképezni nem nagyon lehetett, az idő nagyon borús volt. A pihenő után meredeken mentünk le az ösvényen, a jelzéseket nehezen találtuk meg. A 404-es jelzésre tértünk át, a mai napon majdnem végig ezen a jelzésen haladtunk tovább. Fél 12-kor kis kereszthez értünk, a 604m-es Zehethofer csúcs közelében.
A kereszt után nemsokára házak között, majd köves úton gyalogolhattunk felfelé. Rét keresztezése után az út közel vezetett az erdőhöz, majd ismét házak között találtuk magunkat amik Wiesbauer kicsiny településhez tartoztak. Háromnegyed 1 körül járt az idő amikor egy erdőszélen leültünk ebédelni. 20 perces rövid pihenő után tovább mentünk. Egy földúton gyalogoltunk, gyakorlatilag a hegy gerincén. A déli pihenőnk után egy és negyed óra múltán balra jelzés vezetett le Perschenegg faluba. Újabb fél óra múltán jobb felé St. Veit an der Gölsen településbe lehetett volna lejutni. Nemsokára, átvágva egy szép lucoson, eléggé fáradtan elértük a Kukubauer Hüttét. A 782m magasan levő kis turistaházban szerencsénkre még kiszolgálás is volt. Leültünk vagy 20 percre, majd elhagyva az eddig követett jelzésünket, a ház mögötti kék jelzésen indultunk le a köves úton, déli irányba. Három körül találkoztunk egy zöld jelzéssel, mely szintén St. Veit an der Gölsenbe visz le. Aszfaltos útra tértünk rá, ami Ausztriában nem ritkaság, hiszen a tanyákhoz is ilyen út vezet itt fel. Levágtuk a jelzésünket, mivel untuk már az aszfaltot, de hamarosan ismét a jelzett aszfalt úton találtuk magunkat. 4 óra után pár perccel értünk le Rohrbach házai közé. A vasútállomásnál balra fordulva előbb a házak között, majd a vasút mellett elgyalogoltunk a kempingünkbe. 5 óra körül értünk haza.
Reggel kissé bíztató volt az idő, de később beborult, egész napra ez volt a jellemző idő. A szél se tett jót a csapat lelkivilágának. Fényképezni nem nagyon lehetett, igaz, különösebben nem is volt mit. Szép idő esetén az embernek több emléke maradt volna meg erről napról. A kempingben átálltunk az itteni életvitelre, vacsora jobbára az otthonról hozott elemózsiából állt. A kempingezés első pár napján az elhozott gyümölcs evése is hozzátartozott az esti programunkhoz. A sátrak előtti kis összecsukható székeinken ülve megtárgyaltuk a megtett túránkat, ejtettünk pár szót a következő napról.
|
|
|
(A csatolt fényképeket Muskovics András készítette)