1995 Ausztria, Raxalpe, Schneeberg
-Beszámoló- -Mellékletek-
1995 augusztus 18. Raxalpe
Útvonal: Preiner Gscheid (1070m) - Waxriegel Hütte (1367m) - Karl Ludwig Hütte (1804m) - Heukuppe (2007m) - Zahmes Gamseck (1849m) - Karrer Alm - Reistaler Hütte (1447m) - Preienr Gscheid (1070m)Túratáv: ~15km
Emelkedő: ~1600m
Nem volt szerencsénk az időjárással igazából ezen a jutalomtúrán! Éjjel is esett az eső, bár a tegnapi nap után mára már igazán jó időt vártunk, de ez sajnos, nem jött be, hiszen reggel erős köd volt Hainfeldben! A már megjárt úton buszoztunk Reichenau an den Rax-ba, majd Prein-en át, egy eléggé meredek, kanyargós úton, a Preiners Gscheid-be, egy autóparkolóban (1070m tszf.) álltunk meg. 15-en indultunk el a hosszú túrára. Némi bizonytalankodás után, 10 óra előtt pár perccel indultunk el felfelé, a piros jelzésen, egy széles nyiladékban. Bőven termett a vadmálna ezen a szakaszon. Először egy nagy rétre értünk ki, ahol teheneket legeltettek. A réten átmentünk balra, majd szép szerpentineken haladtunk felfelé. Ezt az utat hívják Karl Kantner steignek. Sok érdekes virág is volt, például kék, nagyvirágú búzavirág-féle, kosbor-féle, nagy, fehér bogáncs, sok kökörcsin termés, de fotózni a borult idő miatt alig lehetett. Az ösvény egyre meredekebb, sziklásabb lett. Az erdőhatár felett leszállt ránk a felhő és hideg szél fújt, emiatt eléggé átfázva, fél 12-re értünk fel a Karl Ludwig Haus nevû turistaházba (1804m tszf.).
Itt megebédeltünk, és bevártuk a többieket is. Alig egy-két m-re lehetett csak ellátni. Egy sör itt fent 35 ATS, lent 10 ATS, egy képeslap 5 ATS volt a feljegyzés szerint. Csaknem egy óra eltelte után, fél 1-kor indultunk tovább a Heukuppe felé, még mindig ködben. Szép réten mentünk át, ahol elszórtan gyalogfenyők voltak. Jó földes-füves ösvényen, lassan mentünk felfelé. 1 óra előtt 10 perccel értünk fel a Raxalpe legmagasabb csúcsára, a Heukuppe-re (2007m tszf.). Innen a hegytető lapos, de a déli irányban igen meredek, magas, sziklás letörése van. Egy gödörben ücsörögve vártuk, hogy egy kissé kiderüljön az idő. Most egy kis szerencsénk is volt, mert egy rövid időre kisütött a nap!
Füves ösvényen mentünk lefelé, a Zahmes Gamseck-nyeregbe (1849m tszf.). Útközben néhány zergét is láttunk a sziklákon. A nyeregben megpihentünk, és néhányan felmentünk a kb. fél km-re lévő Gamseckre (1857m tszf.). A csúcsról szép körkilátás volt. Keleti irányban meredek sziklaletörés volt, rengeteg volt a zerge-ürülék, és töménytelen mennyiségû volt a kék sisakvirág. Visszamentünk a nyeregbe, egy mélyedésen át, majd 2 órakor elindultunk lefelé egy meredek ösvényen. Balra volt a Heukuppe meredek sziklaletörése. Elég meredeken mentünk lefelé, de többször is megálltunk gyönyörködni a sziklákban, a zergékben és a virágokban. Kanyargós volt az út. A kőfolyásos részeken tömegesen volt a fehér virágú alpesi mák. Egy köves részen több nagy Apolló-lepkét is láttunk!
Időközben sajnos mind jobban beborult. Egy útelágazásnál a Karrer Alm-nak nevezett kunyhóhoz értünk. Továbbra is a kék jelzésû ösvényen, és nem a földúton mentünk lefelé. Helyenként kőfolyás volt, fejünk felett pedig a hatalmas sziklaletörés látszódott. Helyenként szép lucfenyvesen keresztül haladt a jelzésünk. Sok idő nem volt a bámészkodásra, mert mindenki sietett lefelé. A kék jelzésünk elég sokat ment újra felfelé, bár nem túl meredeken. 4 óra előtt 10 perccel találkoztunk piros jelzéssel. Esni kezdett az eső, fel kellett venni az esőköpenyeinket. Innen egy kocsiúton mentünk fel a Reistaler Hütte-hez (1447m tszf.), ahol bevártak a többiek. Némi bizonytalankodás után, egy fiatalosban, a sárga jelzésen elindultunk lefelé, egy keskeny, meredek ösvényen, amely elég csúszós is volt. Fél 3-kor ismét jelzést váltottunk, áttértünk zöldre. Továbbra is meredeken mentünk lefelé, és fél 5-kor értünk ki egy sífelvonó felső állomásához. Innen gyakorlatilag ennek a nyiladékában mentünk lefelé, és 10 perc alatt már le is értünk az autóbusz parkolóba.
17 óra körül indultunk el hazafelé. Közben megint egy kissé kisütött nap, és kb. fél 8-ra értünk Hainfeldbe, a kempingbe. Ezen a napon is változékony, de sajnos nem túl jó időnk volt.
|
|
|
(A csatolt fényképeket Muskovics András (MA) és dr. Muskovits József (MJ) készítették)