1995 Ausztria, Raxalpe, Schneeberg
-Beszámoló- -Mellékletek-
1995 augusztus 14. Raxalpe
Útvonal: Gr. Höllental (518m) - Gaisloch (1260m) - W. Dimbacher Hütte (1477m) - Seeweg (1700m) - W. Dimbacher Hütte (1477m) - Klobentörl (1631m) - Gloggnitzer Hütte (1548m) - Gr. Kesselgraben (510m) - Gr. Höllental (518m)Túratáv: ~15km
Emelkedő: ~1330m
Alternatív útvonal: Hot. Bergstation (1644m) - Otto Haus (1644m) - Hohe Kanzel (1699m) - Preiner Wand (1783m) - Seeweg - W. Dimbacher Hütte (1477m) - Klobentörl (1631m) - Gloggnitzer Hütte (1548m) - Gr. Kesselgraben (510m) - Gr. Höllental (518m)
Túratáv: ~15km
Emelkedő: ~400m
A tegnapi bemelegítő túra után egy Raxalpe túra következett. A reggeli szokásos szendvicsgyártást követően 8 órakor indult el autóbuszunk. Rainfeld - Kleinzell - Pax - Weichtal útvonalon közelítettük meg a kiindulási helyünket, a Grosse-Höllental völgy kezdetét. Végig látványos, szép, de erősen kanyargós volt a mûút. A Höllentalban hatalmas, sziklás letörések voltak, fenyvesekkel, a Schwarzau-patak mindkét oldalán. A pataknak hihetetlenül tiszta vize volt! Fél 11 előtt nem sokkal kezdtük el a gyaloglást, némi bizonytalankodás után a sárga jelzésen. 20-an indultunk neki a hosszú túrának, a többiek a 2-es túra variációt választották. Õk felvonóval feljöttek az 1644m tszf. magasságban levő állomásig, ezáltal rengeteg szintet megspóroltak. Később aztán ugyanazon az útvonalon jöttek le, mint a hosszú túrások.
Kezdésként rögtön jobbra, oldalazva átmentünk egy alagút felett. Rengeteg volt a virágzó erdei ciklámen! A Nagy-Pokol-völgy bejáratánál hatalmas, több száz méter magas, függőleges sziklafalak voltak láthatók, miután egy 160 lépcsőfokból álló, de valójában a földön fekvő vaslétrán át beértünk a völgybe. Nagyon gyönyörû volt a völgy! Visszapillantva a Schwarzberg jellegzetes csúcsát lehetett látni. Az út eleinte alig emelkedett, majd egy bükkösbe érve, már meredekebb lett. Egy korhadt fa alatt, egy 8-10 cm hosszú, teljesen fekete színû, alpesi szalamandrát is láthattunk. Az ösvény egy kőfolyásra vezetett fel, ahol csak nagyon nehezen tudtunk felfelé haladni mert az apró köveken nagyon csúszkáltunk. Meglepő, de itt is rengeteg volt az erdei ciklámen! A jobban járható ösvény a baloldali sziklafal mellett vezetett, de azt nem vettük idejében észre!
Eléggé elfáradva, fél 1-re értük csak el a Raxalpe meredek sziklafal letörését, ahol kb. tíz percet pihentünk, mielőtt a nehéz szakasznak nekivágtunk volna. Ez egy eléggé veszélyes útszakasz volt, de drótkötél és vaslétrák is voltak a turisták biztonsága érdekében. Lassan mentünk felfelé a vizes-sáros sziklákon, egy barlang nagy nyílásához, majd a függőleges leszakadás felett, egy arasznyi szélességû ösvényen kellett haladni, majd ismét vaslétrákon és kapaszkodókon felértünk egy elég nagy fenyőfához. Nem volt túl hosszú útszakasz, de eléggé veszélyes volt! Visszafelé szép kilátás volt a Höllental völgyére, valamint a patak túloldalán a Schneebergre. Sajnos, közben erősen befelhősödött! Innen továbbra is felfelé kellett mennünk egy köves ösvényen, de már tágasabb völgyben, oldalt még mindig meredek sziklafalak között. Errefelé is volt magyar tárnics és más fotózásra érdemes szép virág. Kemény felmenetel volt, egy idősebb házaspárt lebeszéltünk ezen úton történő lemenetelről. Háromnegyed 2-re értünk fel az 1477m tszf. magasságban lévő "Wolfgang Dimbacher Hütte"-hez, ami tulajdonképpen csak egy kis faház volt, és ráadásul még zárva is volt. Itt megebédeltünk. Balra fenyves volt, jobbra meredek sziklafalak voltak.
Közben egyre jobban beborult, ezért 2 órakor tovább indult a csapatunk a kék jelzésen. A szép lassan emelkedő ösvényen fél 3-ra értünk fel az ún. "Klobentörl"-nyeregbe (1631m tszf). Sok szép, érdekes sziklai növény volt, de már nem lehetett fotózni, olyan sötét lett! Füves ösvényen, szép törpefenyvesben mentünk, eleinte szintben, majd egy kissé lefelé. Balra nagyobb hegycsúcsok is voltak. 3 óra előtt valamivel értünk le az 1550m magasan lévő Gloggnitzer Hüttéhez, ahol képeslapokat is lehetett vásárolni. Egy kis bár és kiszolgálás is volt. Itt a környéken, sok volt a sötétkék virágú sisakvirág, a szép, piros szegfû és sok más virág is egy nagy réten. Elég sok időt eltöltöttünk itt, mert mindenkit bevártunk. Közben, nagy sajnálatunkra, eleredt az eső is! Csak háromnegyed 4-kor indultunk el a kék jelzésen, amely később fehér-piros-fehér lett, lefelé a Grosse Kesselgraben völgyben. Eleinte fenyvesben mentünk, a szép lassan lefelé menő, jól járható ösvényen. Az ösvényen negyed 5-kor értünk ki egy köves kocsiútra, ahol körös-körül nagy fairtás volt. A korábbi években történt nagy hótörés lehetett ennek az oka!
A köves út szép lassan ment lefelé. Az út mellett sok volt a vadmálna. Sajnos, közben egyre jobban esett az eső! Alpesi szalamandrákat is lehetett látni ebben az időben! Lefelé elég sokat kellett menni egy köves ösvényen, közben villámlott és dörgött, és esett az eső is, ami nagyon nagy kár volt, mert lejjebb nagyon szép sziklaletörések voltak! Eléggé siettünk de így is csak negyed 7-re értünk ki a mûútra, ahol jobbra fordultunk, és további negyed óra kellett, hogy elérjük a ránk várakozó autóbuszt. Innen több mint másfél órás buszozás után értünk vissza Hainfeldbe, a kempingbe. Szép túrát tudhattunk magunk mögött, kár, hogy délutánra az idő elromlott!
|
|
|
(A csatolt fényképeket Muskovics András (MA) és dr. Muskovits József (MJ) készítették)