1995 Ausztria, Raxalpe, Schneeberg
-Beszámoló- -Mellékletek-
1995 augusztus 13. Ötscher Alpe, Mariazell
Útvonal: Erlauf See (833m) - Wasserstein (1049m) - Gemeindealpe (1626m) - Eisener Hergott (1468m) - Erlaufarsprung - Erlauf See (833m)Túratáv: ~16km
Emelkedő: ~800m
Reggel fél 7 körül már felkeltünk, mivel előző nap megegyeztünk a 8 órai indulásban. Elég messzire kellett autóztunk. Igen jól karbantartott utakon buszoztunk, Hainfeldből Traisen - Lilienfeld - Türnitz - Annaberg - Mitterbach útvonalon, a Mariazell közelében lévő Erlauf See volt a cél. Az út erősen kanyargott, több mint 15 "halálkanyar" is volt! Átmentünk egy elég magas (több mint 1000m tszf.) hágón, mire elértünk a tóhoz, amely kb. 600m tszf-i magasságban van. A tó végénél parkoltunk le. Éppen jött egy gőzmozdony vontatású kis vonat is. Gyakorlatilag 10 órakor indultunk el, a messziről is jól látható, 1626m magas, Gemeinde Alpe tetején lévő Terzenhaus nevû turistaházhoz. Két emberünk kivételével mindenki eljött a bemelegítő túrára. A tavat jobbról kerültük meg. Pár száz méter után, jobbra felmentünk egy fenyvesbe, ahol eléggé kényelmesen haladtunk felfelé. Útközben több kosbor-féle is volt. Egy jó félóra múlva, egy nagyobb réthez értünk, ahol kétféle sisakvirágot (sárga és kék színû) is láttunk.
Az ösvény meredeken emelkedett, fél 12-kor egy drótkötélpálya nyiladékához értünk, már közel az erdőhatárhoz. Kis pihenés után elindultunk balra, felfelé. Átmentünk egy réten, majd törpefenyők között egyre meredekebb, köves ösvényen haladtunk felfelé. 12-kor értünk fel a hegy csúcsára (1626m tszf.), ahol egy rádióadó torony és a Terzenhaus nevû turistaház található. Elég sok időt eltöltöttünk itt. Kimentünk egy nem messze lévő, másik hegycsúcsra, ahol egy nagy vaskereszt is volt, majd visszajöttünk, és megebédeltünk. Időközben bevártuk a többieket. Sajnos, itt legeltettek, és ezért nem nagyon volt virág! Fél 1-kor indultunk csak el lefelé, eleinte meredek, szép füves ösvényen mentünk, amely egy kisebb hegygerincen át vezetett. Egy kis nyeregből, egy rövid kapaszkodó után negyed 3-ra egy kis faházhoz, a Senerhüttéhez értünk. Itt is bevártuk a többieket, és először egy földúton indultunk tovább. Elég bizonytalanok voltak a jelzések. Egy kis réten, virágzó zergeboglárt is láthattunk. A sziklás részeken szép kötörőfû-félék is voltak. Egy erős útkanyarban gyönyörû, borvörös színû, hatalmas virágú, magyar tárnicsokat is láthattunk!
15 órakor, egy rétnél, balra fordultunk a kék jelzésre. Itt is volt magyar tárnics, noha errefelé legeltettek! Az ösvény egyre meredekebben ment lefelé, egy szép lucfenyvesben. Fél 4-kor a piros négyzetjelzés jött be jobbról. Kissé borulni kezdett, de szerencsénkre nem eredt el az eső! Az ösvény egy köves kocsiútra ért ki, ahol nyaralóházak között átmentünk egy patak hídján és a házak között kiértünk a tóhoz háromnegyed 5-kor. Jobbra, egy jelzetlen ösvényen megkerültük a tavat, amely kb. másfél-két km hosszú, és 4-500m széles volt. Sokan fürödtek is benne és napoztak is. Kissé elfáradva, negyed 6-ra értünk az autóbusz parkolóba.
Mikor már mindenki ott volt, kb. fél 6-kor átbuszoztunk a közeli Marizellbe, ahol megnéztük a híres templomot. Hatalmas, nagy, két részre osztott templom volt, nagyon szépen berendezve. Baloldalt volt egy kis mellékoltár, ahol Mindszenty bíboros volt eltemetve. A templom mögött, a föld alatt, rengeteg gyertyát égettek, bent nagyon nagy volt a hőség. Sok időnk sajnos nem volt, de a templom valóban szép volt! Kb. fél 7-kor indultunk el újra, most már a kempingünkbe. Ugyanazon a kanyargós, meredek úton mentünk, mint reggel.
Viszonylag jó időnk volt a túra során. 8 órára értünk csak haza Hainfeldbe, a kempingbe. Mindenki a maga által hozott élelemből vacsorázott meg. A jutalomtúra során a hideg élelemhez hozzá kell szokni, ami nem minden embernek megy könnyedén.
|
|
|
(A csatolt fényképeket Muskovics András (MA) és dr. Muskovits József (MJ) készítették)