1994 Ausztria, Tirol
-Beszámoló- -Mellékletek-
1994 augusztus 15. Kitzbüheler Horn
Útvonal: Kitzbühel (762m) - Pletzer Alm (1266m) - Alpenhaus Kitzbüheler Horn (1762m) - Kitzbüheler Horn (1996m) - Harschbichl (1604m) - Angereralm (1294m) - Mittelstat Restaurant (1204m) - Hochfeld (920m) - St. Johann in Tirol (659m)Túratáv: ~16km
Emelkedő: ~1250m
Alternatív útvonal: Kitzbühel (762m) - Pletzer Alm (1266m) - Alpenhaus Kitzbüheler Horn (1762m) - Kitzbüheler Horn (1996m) - Harschbichl (1604m) - Felvonóval St. Johann in Tirol (659m)
Túratáv: ~12km
Emelkedő: ~1100m
Másnap majdnem mindenki izomlázra panaszkodott, és elég későn, 9:40-kor indultunk el Kitzbühelből, a 3-as számú turistaúton. A társaságból nyolcan vállalták a nagy túrát. A többiek ma kissé pihenőre vették a gyaloglást az előző napi, kissé erősre sikeredett bemelegítő túra után. Szinte rögtön egy erdőben mentünk igen meredeken felfelé, egy széles, jól járt földúton. Eleinte még volt egy-két ház is. A tisztásokról szép visszatekintés volt a városra is. Jó meleg volt, és mivel elég gyorsan mentünk felfelé, jól megizzadva, 10:50-re értünk fel a felvonó középső állomására (1266m tszf.), ahonnan szép, 180 fokos kilátásban volt részünk. Egy negyedórát pihentünk, majd 11:05-kor tovább indultunk. Visszamentünk a házhoz, majd innen egy ösvényen mentünk felfelé. Egy-két perc múlva egy széles aszfaltútra értünk, és tovább már végig ezen mentünk, egyre felfelé a kanyargós úton, sok tehén és sok kiránduló között. Kiderült később, hogy valamilyen híres bicikliversenyt rendeztek pont ma, sok izzadó kerekezőt láttunk, amint a meredek aszfaltúton felfelé taposták a pedált. Kb. 12:07-re értünk fel az Alpenhausbahn felső állomására (1670m tszf.).
Itt találkoztunk a többiekkel. Megebédeltünk, és a nagy melegben csak 12:55-kor indultunk el tovább, a Kitzbüheler Hornra. Noha lentről éppen hogy csak karnyújtásnyira látszott, egy órára volt szükségünk hogy felérjünk az 1996m magas csúcsra. A csúcsra messziről látható magas, jellegzetes TV adótornyot építettek. Egy meredek letörésnél, a csúcs alatt egy kis nyereg után, az ún. Virágoskertet láthattuk, ahol a magas hegyek növényei voltak mesterségesen betelepítve. Nemcsak az Alpokból, hanem voltak olyan virágok is, amelyeket a Himalájából hoztak ide. Mindegyik alatt ott volt egy táblácskán az illető növény neve is. Érdekes volt elidőzni a Virágoskertben, nagyon látványos volt, fotózni is lehetett a jó időnek köszönhetően. A csúcson elidőztünk vagy 20 percet, majd elindultunk lefelé.
Északi irányba indultunk el egy igen meredek ösvényen. Egy szikla-ablakon is át kellett bújni, helyenként drótkötél is ki volt feszítve! Azért nem volt annyira veszélyes, mint azt a turistatérképeken írták! Igaz, hogy jó meleg, szélcsendes, napsütéses volt az idő! Nagyon meredeken, szerpentinezve haladt lefelé az ösvényünk, kb. 14:40-re értünk le egy füves nyeregbe (1600m tszf.), amely a St. Johannból feljövő felvonó felső állomásának a közelében volt. Néhányan a felvonót választották a lemenetelhez, mi gyalog folytattuk az utunkat. 15 órakor indultunk el jobbra, egy köves, széles kocsiúton. Eléggé lejtett és erősen kanyargott az út. 15:23-kor értünk le a Gasthof Angerer Alm nevû fogadóhoz (1294m tszf.), majd tovább, 15:35-kor egy kis hegyi tóhoz, a felvonó középső állomásához értünk le (1202m tszf.). Pihenés nélkül mentünk tovább, a felvonó alatti rét és az erdő szélén, majd jobbra, bementünk az erdőbe, és újra házakhoz értünk. Balra két száraz ródli pálya is volt, kb. 750m hosszúak voltak. Egy meredek aszfaltúton 16:25-re értünk le a felvonó előtti parkolóba (660m tszf), ahol várakozott az autóbuszunk.
Igen meleg nap volt, pár ember bőre le is égett kissé! Egész nap csodálatos panorámában volt részünk, rengeteg jó dia és fénykép készült a mai napon!
|
|
|
(A csatolt fényképeket Muskovics András (MA) és dr. Muskovits József (MJ) készítették)