Radnai-havasok, Erdély - jutalomtúra 2009

-Beszámoló- -Mellékletek-

---

2009. július 24. Radnai-havasok, Gargaló környéke

Ma az utolsó túránk következett az idei jutalomtúra során. Ismét a Radnai-havasokat céloztuk meg, annak is a középső részét, a Gargaló környékét. Reggel 5 órakor ébresztő, 6 órakor reggelizés, majd ½7-kor indult a busz a kiindulási pontunkra. Az eredeti tervhez képest megfordítottuk a hosszú túra irányát, a Prislop-hágóból indultunk el a hosszú túrára. Nem mindenkinek nyerte el tetszését a változástatás, de így legalább a hazamenetelre rendbe lehetett tenni buszunkat, meg egyébként a leérkezés időpontja mindig is bizonytalan. A reggeli után kettévált a társaság, 25-en indultunk el a Prislop-hágóba. A többieknek maradt még bőven idejük a felvonó beindításáig. Ők a felvonóval kb. 400 m szintet spórolhattak meg. Ez volt az eredeti túraterv:

Útvonal:
Borsafüred, felvonó felső áll. (1480m, ) - Lóhavasi vízesés (1450m, ) - Poina Stiol (1572m, 470m, ) - Gargaló-nyereg (1907m, ) - Gargaló (2159m, ) - Ember csúcs (2134m, ) - Cisa csúcs (2036mm, ) - Neteda előtti nyereg (1960m, ) - Putreda patak völgye - Prislop hágó, cab. Alpina (1416m, -)

Túratáv: 20km
Emelkedő: 800m
Idő: 11 óra


Alternatív útvonal:
Borsafüred, felvonó felső áll. (1480m, ) - Lóhavasi vízesés (1450m, ) - Poina Stiol (1572m, 470m, ) - Prislop hágó, cab. Alpina (1416m, -)

Túratáv: 7km
Emelkedő: 200m
Idő: 3 óra

Félórai buszozás után a hosszú túrát választó 25 ember megérkezett a Prislop-hágóba. A műút jobb oldalán épülő ortodox templom és kolostor irányába kezdtünk el gyalogolni. A templom alatt bekerített világháborús sírok láthatóak, sajnos névtáblával nem rendelkeznek a fakeresztek, elmondás szerint többnyire magyar katonákat takarnak a sírhalmok. A kis gerincről jól kivehető volt az a forrás, melyet térképünk szerint követni kell majd, hogy elérjük a Putreda-patak völgyében menő erdészeti utat. Kb. 100 m után teljesen elfogyott az ösvény! Hiába jelöli határozottan a térkép, a valóságban semmilyen ösvény sincs a környéken! Buszunk már rég hazament, nem volt más választásunk, mint követni a patakot a meredek hegyoldalban. Még az volt a szerencsénk, hogy a fenyves idős állományú volt, és lehetett gyalogolni benne. Több mint 1 km után, letértünk a patakhoz. Itt már láttuk, hogy megússzuk a járatlan utat, a patak mederben nagy gépekkel is feljönnek idáig, a kivágott fáért. Negyed óra elteltével leértünk az Aranyos-Besztercéhez. Jót szusszantottunk, majd elindultunk felfelé a Putreda-patak mentén.

Kb. 6 km-t gyalogolhattunk a völgyben, ez a völgy is hosszan járható terepjáró autóval. A völgy felső részén esztena található, az itt elkészített sajtokat, túrót is autóval szállítják le. A Putredă-patakot jobbról és balról is apró erecskék táplálják, hangulatos egy völgy. Sok virág is látható, háborítatlan a környék. Az esztenát ¼11-kor értük el, a kutyák hamar észrevettek minket, csaholva körbevették a társaságot. A gazdájuk is előkerült, lecsendesítette az ebeket. Ezek a kutyák mintha szelídebbek lennének a székelyföldi társaikhoz képest, a gazdájukra is jobban hallgatnak. Az esztena udvarán láthattuk, hogyan készítik a sajtot. Az esztenát elhagyva, pár száz méter után lementünk a völgy aljára, kereszteztük a patakot, majd jelzetlen ösvényen félóra alatt felgyalogoltunk a Putredă oldalgerincre. Az ösvény jól járható volt, végig szemmel követhettük az elérendő nyerget, mivel már magunk mögött hagytuk az erdőzónát, itt már csak a fű nőtt. Nagyon szép időnk volt, 20 percre leheveredtünk a kis nyeregben, összevártuk a csapatot.

Következő szakasz a főgerinc elérése volt. Továbbra is köves, sziklás ősvényen gyalogolhattunk, igaz ez még meredekebb szakasz, mint az előző rész, időben is tovább tartott, majd egy órára volt szükségünk a Netedã alatti nyereg eléréséhez. A csapat is jobban szétszóródott a kapaszkodásban, az elsők 12 óra előtt pár perccel értek fel. Pompás kilátásba volt részünk, a főgerinc keleti részét az Ünőkővel, másik irányban pedig a Gargalóval láthattuk be a nyeregből. Félórai pihenés, nézelődés után a piros jelzéssel ellátott főgerincen elindultunk Gargaló irányába. Északi irányba a gerincről a térképen nem jelölt, jól járható szerpentinező ösvény vezet le a Toloaca-patak völgyébe, az esztenákhoz. Először a 2036m tszf. magasságú Cişa-csúcsra mentünk fel, majd lementünk a 1950m tszf. magasságú Cişa-nyeregbe. Következett a 2134m tszf. magasságú Ember-csúcs, ahonnan egy tekintélyes déli irányú gerinc ágazik le. A főgerinc következő szakasza innentől sziklássá vált, de jól járható. A Clăii-csúcsot balról kerüli meg az ösvény, majd ismét füvesebb részen halad fel a Gargalóra az út. ¾3-ra mindenki felért a 2159m tszf. magasságú Gargalóra.

Igen erős szél fogadott bennünket, sapkáinkat le kellett venni, el kellett pakolnunk a hátizsákokba. A szélvédett oldalon heveredtünk le. A központi részen levő Gargalóról belátható gyakorlatilag az egész Radnai-havasok főgerince, Ünőkőtől bezárólag a Nagy-Pietroszig. Az idő is kedvezett a nézelődésnek, a fényképek készítésének. Az erős szél miatt 20 perc után elhagytuk a csúcsot, lementünk a majd 250m-el lejjebb levő Gargaló-nyeregbe. Itt hagytuk el a főgerincet, a kék jelzésen Ştiol felé meneteltük. Útközben az Aranyos-Beszterce forrástava körül távcsővel láttuk a rövidtúrásainkat. Mi nem mentünk le a tóhoz, pár társunkkal később a Lóhavasi vízesés felett futottunk össze. Igen meredek, köves, csúszós ösvényen lehetett lemenni a vízesés aljához, a piros háromszögjelzésen. A nehéz lemenetelhez negyedórára volt szükségünk. A kemény ereszkedést félórás pihenő követte. Erdély leglátványosabb, legmagasabb vízesése a Lóhavasi, a maga majd 100 m-es magasságával. Kár, hogy most nem nagy mennyiségű víz zuhant alá a szárazabb időjárás miatt, de így is csodás volt. A víz környezetében levő mészkő vörös színű, valószínű a vas-oxidnak köszönhetően. Elég hangos társaság tartózkodott itt, a kurjongatásukkal feleslegesen zavarták meg a természet csendjét, meg a mi bámészkodásunkat.

Félóra után a társaságukkal együtt indultunk le Borsafüredre, szerencsére gyorsan elhagytuk őket. Nem volt kedvünk felgyalogolni a felvonóhoz, ezért választottuk a Zănoaga-patak mellett vezető piros háromszögjelzésű utat. Kb. 5km-t kellett lefelé megtennünk, hogy beérjünk a település központjába. Hat óra után szállingózni kezdtek a társak, vacsoráig még bőven maradt szabadidő. Vacsora során Viorel, a Favorit Panzió tulajdonosa meglepett bennünket pár kancsó borral. Mindkét panzió tulajdonosának megköszöntük a segítségét, az igyekezetét. Sokat tettek annak érdekében, hogy sikeres legyen a jutalomtúránk.

Ugrás az elsőre

(A fényképeket Muskovics András készítette)