Radnai-havasok, Erdély - jutalomtúra 2009
-Beszámoló- -Mellékletek-
2009. július 19. Gutin, Kakastaréj
Előző este megállapodtunk, hogy a reggelik 6 órakor, a vacsorák este 8-kor lesznek, annak érdekében, hogy minél jobban kihasználhassuk a rendelkezésünkre álló napokat a túrázásra. Majdnem mindenki időre leért a Favorit Panzióba, ahol mindnyájan elfértünk. A busz indulását ½7-re terveztük, ez 10 perces késéssel történt meg. Az időjárás előrejelzése nem sok jóval kecsegtetett bennünket, előző nap otthon komoly viharok, jég és eső is volt. Borsafüred fölött is kezdett beborulni, a szél is elég élénk volt. Majd 3 órás buszozás várt ránk, mire felértünk a Gutin-hágóba. A tegnap már megismert úton mentünk visszafelé, Nagybányára. Mindenki eljött a bemelegítő túrára. A hágó parkolója felhőben volt, amikor kiszálltunk a buszból. Alig láttunk el 20 méterre, az itt levő panziót se láttuk az út túloldalán! Az eső is elkezdett szemerkélni, vehettük elő az esőköpenyeinket! 9°C volt a levegő hőmérséklete a busz kijelzése szerint! A mai napra csak egy túra lehetőség lett kiírva, ez mindenki által teljesíthető volt.
Útvonal:Gutin-hágó (987 m,
) - Ökör tisztás (1000 m, ) - Masa Domnilor (1100 m, ) - Kakastaréj (1300 m, ) - Gutin (1443 m, ) - Kis-Gutin (1400 m, ) - Neteda hágó (1049 m, ) Túratáv: 12km
Emelkedő: 540m
Idő: 5 óra
10 óra előtt, szemerkélő esőben vágtunk neki a piros jelzéssel ellátott főgerincnek. Egy darabig erdőben vezetett a jól jelzett út. Itt legalább nem éreztük a szél hűsítő hatását. Kb. 1,5 km után elhagytuk az erdőt, havasi legelőn kanyarogtunk mindjobban felfelé. Ezt a részt nevezik Ökör-tisztásnak. A térképen jelölt kék jelzés becsatlakozásánál öt percre megálltunk bevárni egymást. Útközben az ösvényen találtunk egy viperát, de már a hangyák kezdték kóstolgatni, pedig külsérelmi nyomot nem láttunk a hüllőn. Az idő mind pocsékabb lett, időnként már komolyan esett az eső. Jobb kézre nagy füves legelő, balra erdő mellett haladt a köves kocsiút. Terepjáróval is találkoztunk ezen a szakaszon. 2 km se volt hátra a Kakastaréjig, mikor becsatlakozott a piros keresztjelzés, innentől meredekebben kellett kapaszkodni felfelé. Egy darabig az erdőszélen , majd a védett terület határát jelző táblától az erdőben haladtunk, melynek talaja már kellőképpen átázott az esőtől. Valamikor még fakorlátokat és lépcsőket is kialakítottak, de az állapotuk már hagy kívánnivalót maga után. Vagy 20 perc különbséggel értek fel a túratársak a Kakastaréjhoz.
A kis nyeregben igen erős szél fújt, az eső majdnem vízszintesen esett, mindnyájan kellőképpen átáztunk már. 25 méterről csak ritkán láthattuk a sziklákat, annyira gyalázatos volt az idő! Hiába, az időjárással nem volt sok szerencsénk a mai napon, utolért bennünket az előző napi magyarországi ítéletidő, még ha erejéből sokat veszített is már. A nyeregben két sátor is volt felállítva, az itt eltöltött félóránk során nem találkoztunk a bennlakókkal, ők így vészelték át a zord időjárást. Nagyon kevés használható fénykép készült el a Kakastaréjról, pedig a Gutin leglátványosabb sziklaképződményéről van szó! Az andezit sziklák hajdani vulkán kráterperemének a maradványai, az eltérő keménységüknek köszönhetően az erózió alakította ki a fűrészfogas látványukat. Kb. 200 m hosszúságú a sziklafal, az északi oldalon a mélysége több mint 100 m. 50 hektárt nyilvánítottak védetté főleg geológiai szempontok miatt. Biztosan pazar lehet innen a panoráma, de ez nekünk nem adatott meg ma. Előkerültek a rejtett túlélő butykosok, még azoknak is jólesett az egy-két korty, akik sohasem fogyasztják a pálinkát.
Dideregve, átázva enyhén emelkedő ösvényen beértünk a borókásba. Kb. 1 km után felszívódott az ösvény! Páran megpróbáltuk megkeresni a folytatását, de sikertelenül. Több mint félórai keresés után feladtuk, az orrunk hegyéig se láttunk el, tájolóval ugyan belőttük a Gutin csúcsot, de úgy döntöttünk, a már megjárt úton visszamegyünk a reggeli kiindulópontra. A 49 ember közül majdnem biztos, hogy valaki elkallódott volna a borókásban, ilyen időjárási viszonyok között gyakorlatilag elvész az ember tájékozódó képessége. Persze döntésünket az tette lehetővé, hogy a buszsofőrünket telefonon utol tudtuk érni, hála a technikának. Neki a Neteda-hágóból kellett visszatérnie a Gutin-hágóba. A visszavezető út során nem volt gondunk, gyorsabban is haladtunk, mint idefelé. Pedig ahonnan visszafordultunk, a túrának több mint a felét már megtettük! Az eső is elállt időközben, a hágóban már tűrhető látási viszonyok fogadtak minket, egy kicsit kezdtünk megszáradni is. 20 percnyi várakozás után mindenki előkerült, a reggeli útvonalon visszabuszoztunk Borsafüredre.
Hat óra után nem sokkal értünk vissza szállásunkra. Este hétre lett megbeszélve a találkozó az itteni pópával Anetta jóvoltából. A pópa megismertetett bennünket a fatemplommal , melyet egyébként nem régen építettek. Még egy rövid imára és áldásra is sor került. Nem vagyok babonás, de innentől kezdve csodálatos időben volt részünk Máramarosban, a Radnai-havasokban! Hihetetlenül szép időben tudtuk a következő megtervezett túráinkat lebonyolítani! A vacsora 8 órakor volt, ekkor megerősítésre került, hogy másnap az Ünőkő környékére megyünk túrázni.
|
|
|
(A fényképeket Muskovics András készítette)