Radnai-havasok, Erdély - jutalomtúra 2009

-Beszámoló- -Mellékletek-

---

2009. július 22. Radnai-havasok, Pietrosz

Jól esett mindenkinek a tegnapi lazítás. A reggeli időpontjában visszaállt a rend, reggel 6-kor megreggeliztünk, majd ½7-kor elindult autóbuszunk Borsára. Turistáknál alapszabály, hogy minél korábban kell indulni fel a hegyre, annál nagyobb esélyed lesz a szép panorámákra. Az idő továbbra is kedvezően alakult, 7 óra után pár perccel elindult csapatunk a kórház mellől, a kékkel jelzett úton. A rövid és hosszú túrások is ugyanazon az útvonalon haladtak, aki elfáradt, vagy úgy döntött, hogy elege van a gyaloglásból, a már megjárt útvonalon visszafordulhatott. A Keleti-Kárpátok legmagasabb csúcsának eléréséhez több mint 1600 m szint leküzdése és 24 km megtétele szükséges az alábbiak szerint:

Útvonal:
Borsa (665m, ) - Meteorológiai Állomás (1760 m, ) - Mosolygó-tó (1786m, ) - Zanoaga Iezerului () - Nagy-Pietrosz (2303m, ) - Zanoaga Iezerului () - Mosolygó-tó (1786m, ) - Meteorológiai Állomás (1760 m, ) - Borsa (665m, )

Túratáv: 24km
Emelkedő: 1630m
Idő: 12 óra


Alternatív útvonal:
Borsa (665m, ) - Meteorológiai Állomás (1760 m, ) - Mosolygó-tó (1786m) - Meteorológiai Állomás (1760 m, ) - Borsa (665m, )

Túratáv: 18km
Emelkedő: 1100m
Idő: 8 óra

Mindenki megkezdte a túrát. Elég sokat kellett a város házai között menetelni, míg elhagytuk az utolsó házat is. Az idő múlásával mind jobban láthatóvá vált a Pietrosz mellékgerince. Visszafelé pedig a Máramarosi-havasok hegyei uralták a horizontot. Tisztán látható volt a Tisza cián szennyezését okozó ülepítő tó a szemközti máramarosi völgyben. Mai napon is sok virágot láttunk, és fényképeztünk felmenetel közben. Extra terepjáró gépkocsikkal járható a jelzett út, a Meteorológiai Állomásig lehet eljutni rajta. Pedig gyalog is igen meredek néhol az út, valamint nagyobb kiálló sziklák is akadályozzák az előrejutást. Előttünk mind jobban láthatóvá vált az a katlan, ahová igyekeztünk, mely a Pietrosz alatt a Mosolygó-tavat rejti. Visszafelé is érdemes volt tekintgetni, a hosszan elnyúló Borsai-völgyet lehetett látni, a már összezsugorodott házaival, a túloldali máramarosi hegyekkel. A lucfenyők elfogyásának környékén emlék fakeresztet láttunk, 5 szerencsétlenül járt román fiatal emlékére állították. 11 óra körül érkeztek meg első embereink a Meteorológiai Állomáshoz. Itt hosszabbat időztünk, bevártuk a lassúbb tempóban gyalogló társainkat. Mellettünk 3 román férfi sörözött. József Laci barátunk váltott velük pár szót, majd nagy meglepetésünkre 8 sört hozott el tőlük. Összedobtuk a sörök ellenértékét, át szerettük volna adni nekik, de újabb meglepetésünkre nem fogadták el! Ilyenkor kell elgondolkodni a nemzetek közötti előítéleteken! A sör egyébként hideg volt, jól esett az elfogyasztása.

Nagyjából körvonalazódott, ki lesz képes feljönni a Pietroszra. A törpefenyők közötti ösvényen pár perc alatt elértük a Mosolygó-tó partját. Nem sokat időztünk, itt fogunk úgyis lefelé jönni. 25-en indultunk el a tó partjától, a Nagy-Pietrosz bevételére. Közvetlenül a tó mellett emlékmű található. 1944-ben 14 salgótarjáni leventét sodort el a lavina, 1 ember úszta meg csak közülük. A névtáblát valaki eltüntette, így csak aki előre olvasott a szerencsétlenségről, annak mond valamit a síléceket ábrázoló emlékmű és a kopjafa. A tó túlsó oldalán is van egy kereszt, ott egy román fiú esett le a sziklákról. A katlan igen meredek falakkal van körbevéve, egyedül a Meteorológiai Állomás felé nyitott. Először nem tudtuk elképzelni, hol vezet fel az ösvény. Később kiderült, hogy nagyon szép szerpentinező ösvényt alakítottak ki a nyeregbe való feljutáshoz. A Mosolygó-tótól kb. 400 m szintet kellett leküzdeni a Pietrosz alatti nyeregig. Fárasztó felmenetel volt a szerpentinező ösvényen! Elég sűrűn meg kellett állni, ilyenkor viszont pár szusszantás után fényképezni lehetett a rengeteg virágot. Szerencsénk is volt, középtájon a kőfolyáson két mormotával is találkoztunk. Nem tűntek túlságosan félénkeknek, füttyögetésünkre érdeklődve figyeltek. A társaságot alaposan szétzilálta a nyeregbe való felmenetel. Az elsőnek felérők több mint félórát vártak az utolsóra. Imi barátunk a nyereg alatt 100 m-el fordult vissza, nem tudta legyőzni a mélységi fóbiáját. A nyeregből már gyerekjáték volt felérni a csúcsra, az ösvény sem volt már annyira meredek, a szint sem volt sokkal több, mint 100 m.

Jó érzés volt felérni a csúcsra, a 25 csapattársból sokan még nem voltak 2300 m felett. A kőből épített piciny menedékház pocsék állapotban van, talán azokon segít, akik extrém helyzetbe kerülnek a rossz időjárás következtében, meghúzhatják magukat egy ideig benne. A ház mögötti vasszörny talán a meteorológiát szolgálta valamikor, jelenleg csak csúffá teszi a csúcsot. Valamikor a felvezető gerinc utolsó pár méterét a csúcs előtt acéldróttal biztosították, ennek is csak a maradványai láthatóak jelenleg. Nekünk igen szép időt sikerült kifognunk, se a menedékházra, se a biztosító kötélre nem volt szükségünk. Pazar kilátásban volt részünk a Nagy-Pietrosz tetejéről! Jóformán az egész Radnai-havast beláttuk! Közelben a Bukuly-csúcsok látszódtak, a térképen hibásan Rebra csúcsnak írták, ez a csúcs a főgerincen van. Egyébként a Nagy-Pietrosz és a Bukuly-csúcsok egy északi mellékgerincen vannak. A komolyabb fényképezőgépek zoomját ki lehetett használni, hosszan belátható volt a Borsai völgy. Természetesen csúcs fotók is készültek. Egy ritka virág, az örvöslevelű kakastaréj pár példánya is virágzott a sziklák között.

Mintegy félórát töltöttünk fenn a csúcson, nem volt igazán sok turista fent a jó idő ellenére sem. Elindultunk lefelé a nyeregbe. Hirtelen ötlettől vezérelve páran a Nagy-Bukuly csúcs alatti nyeregben tovább gyalogoltunk, hogy benézzünk a szomszédos völgybe. Megérte, a Bukuly-tavak szépen látszódtak alattunk, pár fénykép erről a völgyről is készült. Ismét visszamentünk a gerincen, majd elindultunk lefelé a szerpentineken. Ez már könnyebb volt, mint a felfelé menetel. A Mosolygó-tó partján eldőltünk félórára. Páran kevesellték ezt az időt, tovább szerettek volna napozni, lábat áztatni. De a hegyről le is kell tudni jönni, még nagyon sok szint volt hátra, van akinek a térde nem bírja a monoton ereszkedést! Mindenki a saját tempójával gyalogolt lefelé. Orrunk előtt folyamatosan a Máraramarosi-havasok hegyeit láttuk, visszapillantva pedig a Pietrosz oldalgerincét. Az élelmesebbjei Borsa felső házainál rögtön megtalálták az italboltot. 20 percnyi sörözés, jégkrém evés belefért a mai napba. 6 óra körül értünk le az autóbuszhoz. Negyedóra elteltével még egy emberünk hiányzott. Sikerült vele telefonon keresztül kapcsolatot teremteni, mivel nem tudta pontosan megmondani hol tart a lemenetelben, a busz elment a szálláshelyünkre az itt levőkkel. Endi fiammal bevártuk Lacit, aki negyedóra elteltével bukkant fel. A térde rakoncátlankodott, emiatt elég lassan tudott gyalogolni. Mivel úgy számítottunk, hogy félóra kell a busz visszaérkezéséig, az összegyűjtött román pénzt sörre váltottuk a közeli boltban. A busz időben visszajött értünk, 40 perccel a társaság után mi is visszaértünk Borsafüredre. A második Radnai-havasok túránk is igen jól sikeredett, köszönhetően a kellemes időjárásnak, a társaság jó állóképességének.

Ugrás az elsőre

(A fényképeket Muskovics András készítette)