Radnai-havasok, Erdély - jutalomtúra 2009
-Beszámoló- -Mellékletek-
2009. július 21. Pihenőnap, Máramarosi-havasok, Vaszer-völgy
A jól sikerült tegnapi Ünőkő környéki túránk után pihenőnap következett, elbuszoztunk Felsővisóra. Ma nem kellett semmit se gyalogolnunk, egész napos vonatozás várt ma reánk a Máramarosi-havasoknak Vaszer (Vas-ér) nevű völgyében. A menetrend szerint közlekedő gőzös ½8-kor indult magyar idő szerint, emiatt a reggelit 5 órakor kellett elfogyasztanunk. A korai időpont szíven ütötte a társaságot, de nem volt mit tenni, korábbra kellett beállítani az ébresztőórákat, telefonokat a szokásosnál. Mindenki felszállt a buszra, mindenkit érdekelt a mai laza program. Anetta vendéglátónk a mai napot megelőzően 51 főre lefoglalta a helyet, így a jegy megvásárlása gyorsan megtörtént. Azt hittük, hogy a leghosszabb szakaszt, a Faina-ig tartó 31 km-est fogjuk bejárni a vonattal, de később kiderült, hogy csak kb. 20 km a jelenleg üzemelő vonal hossza. A jegy 35 Lei-be került fejenként.
A II. világháború előtt, a harmincas években építették meg ezt a 760 mm-es keskenynyomtávú vasútvonalat, a megközelíthetetlen, lakatlan máramarosi területekről kitermelt fák leszállítása érdekében. Ma is élő vasútnak tekinthető a CFF által üzemeltetett vonal, hiszen a turisztikai felhasználás mellett a munkások, a völgyben lakók szállítása, valamint a kitermelt fa Felsővisóra juttatása is feladata. Egy svájci támogatónak köszönhetően 2004 óta szolgálja ki a turistákat is. A vasút honlapjáról megtudható, négy gőzmozdony felújítására került sor, ezek a Cozia-1, a Krauss, az Elveþia, és a Mariuþa. A két utóbbit láthattuk, a Mariuþa gőzmozdonyt 1910-ben gyártották! A gőzmozdonyok közül sokat Resicabányán gyártottak, ez a gyár már a Monarchia idejében is híres volt az itt gyártott gőzöseiről. 2008 júliusában a megáradt Vaszer folyó hatalmas károkat okozott a vasúti vonalnak, még ma sem teljes a helyreállítása.
A jegy megvásárlása után még maradt majd 1 óra szabadidőnk a beszállásig. Kellemes büfében kávézhattunk ez idő alatt. Hihetetlenül tiszta mosdó is található a vasútállomáson. Az Elvetia gőzös tolta be a kocsikat az állomásra. A helyek elfoglalása gond nélkül megtörtént, majd nem sokkal később elindult az 5 kocsiból álló szerelvény. Rengetegen lemaradtak, valószínűleg menetrenden kívül 1 órával ezért indították utánunk a Mariuta által húzott második szerelvényt. A vonat átlagsebessége kb. 10 km/óra, ilyen tempó mellett nyugodtan lehetett nézelődni, fényképeket készíteni a vadregényes völgyről. A házakat hamar magunk mögött hagytuk, maradt a folyó, a szűk völgyet övező hegyek látványa. Pár helyen megállt a gőzös, vizet vételezett a folyóból, vagy bevárt egy szemből jövő másik vonatot. Kb. 3 óráig tartott az út, a mai végállomáson maradt 1 óránk ebédelésre. A patakparton faasztalokat, padokat helyeztek el, kényelmesen lehetett étkezni. Az első kocsi büfé célját szolgálta, üdítő, sör, szendvics állt a megszomjazók, megéhezők rendelkezésére. Itt a végállomáson még meleg ételt is árultak!
Gyorsan eltelt az egy óra, gőzösünk lefelé menet hátrafelé húzta a kocsikat. Befutott a Mariuta által húzott szerelvény is időközben, tömve emberekkel. Idefelé a második kocsiban ültünk, most mi lettünk az utolsók. A kalauz, akit kinézete miatt akár az Indul a bakterház című feledhetetlen filmünk főszereplőjének is el tudtunk képzelni, ebből a kocsiból segített fékezgetni gőzösünknek, nehogy a kelleténél gyorsabban guruljunk lefelé. Nagyon szép időnk volt, erről tanúskodik a rengeteg elkészített fénykép. Lefelé is ugyanannyi ideig tartott az út, talán még egy kicsit hosszabb is volt, mivel munkásokat szállító szerelvényt vártunk meg az egyik állomáson. Amint elértük a házakat, azzal szórakozhattunk, hogy figyeltük kalauzunkat aki afolyó mindkét patján lévő házak lakóinak kiáltott valamit, sok megbeszélnivalója volt. Úgy tűnt, mindenkit ismer a völgyben, valószínűleg régóta vasutas ezen a vonalon.
A vonatozás után visszamentünk szálláshelyünkre, Borsafüredre. Az esti 8 órai vacsoráig még bőven maradt idő, világosban is szétnézhettünk a környéken. Páran lementek pisztrángot kóstolni a patak mellé. Úgy tűnt, a társaság regenerálódott, másnap a Pietrosz megmászása következett.
|
|
|
(A fényképeket Muskovics András készítette)