Radnai-havasok, Erdély - jutalomtúra 2009
-Beszámoló- -Mellékletek-
2009. július 18. Kiutazás
Zsinórmenetben ötödik alkalommal is Erdélybe vezetett az ez évi jutalomtúránk. Ezúttal az észak-keleti területtel, Máramarossal ismerkedtünk meg, a betervezett túrákkal pedig a Radnai-havasokkal. Ez a terület nemcsak természeti szépségeiről híres, hanem az itt látható faragott kapukról és a híres fatemplomokról. A Radnai-havasok a Keleti-Kárpátok legmagasabb hegysége, alpesi vonásokkal rendelkezik, szubjektív véleményem szerint nem sokkal marad el szépsége a Fogarasi-havasok és a Magas-Tátra mögött. A hegységet főleg kristályos és átalakult kőzetek alkotják, de előfordulnak az üledékes kőzetek is, főleg a peremeken. Kb. 50 km hosszú a főgerinc, kelet-nyugat irányú. A magassága meghaladja a 2000 métert. Az előző évi Torockó környéki szállásbiztosítás nehézkessége miatt, elég korán megkezdtük a jutalomtúra szervezését. A nagy létszám miatt ez nem egyszerű feladat, idén 49+2 fő elhelyezéséről kellett gondoskodni! Szerencsére, az internetnek köszönhetően elég gyorsan összeakadtunk a Medve panzió házigazdáival Bak Anettával, és férjével, Sándorral. Végül is a szomszéd Favorit panzió bevonásával sikerült elhelyezni a nagy létszámú csapatunkat. A már elvárt félpanziós ellátásunkat is időben rendezni tudtuk. Az autóbusz, az utasbiztosítások elintézése már nem okozott gondot, a bevált régi ismerőseink jóvoltából.
Szombaton jó korán, reggel öt órakor indultunk el Százhalombattáról, az Ebatta elől. Tárnok, Érd, Budapest érintésével szedtük össze szakosztályunk 49 tagját, a sofőrünket és az őt elkísérő Marci nevű fiát, így 51-en indultunk el Máramaros felfedezésére. Nyíregyházáig az M3-as autópályán, majd Nyírbátoron, Mátészalkán keresztül Csengersimánál léptük át a határt. A határon gyorsan átmentünk, rutinszerű volt az okmányok ellenőrzése. A társaság nagyobbik része még nem volt Erdélynek ezen a részén, emiatt a városok, a falvak, a táj látványa lekötötte a résztvevők figyelmét. Szatmárnémeti központját érintettük, a város képe előnyére változott. Egy pillantást vethettünk a római katolikus székesegyházra, meg a szecessziós stílusban épített szállodára. Nagybányából szinte semmit sem láttunk. A Gutin-hágóban álltunk meg hosszabb időre, innen jelentkeztünk be a vendéglátóinkhoz, egyeztettük a vacsora időpontját. Éppen hogy elindultunk a hágóból, a Gutin-hegység legnevezetesebb szikla képződményét, a Kakastaréjt lehetett látni, a vasárnapi bemelegítő túránk célpontját. Máramarossziget után ismét egy hágón kellett buszunknak átmennie, majd a Visó folyó völgyén felfelé közelítettük meg Borsát. Szép időnk volt, megmutatta magát a Radnai-havasok is, a Pietroszról menetközben készült pár fényképfelvétel.
Hat óra előtt megérkeztünk szálláshelyünkre, könnyen megtaláltuk, hiszen feleségemmel már jártunk itt május 31-én. Akkor június elsejére virradóan behavazott, a késői hó a helybelieket is meglepte! A szobák elfoglalása gyorsan ment, mivel előre elkészítettük a szobaelosztást. 24-en a Medve Panzióba, 27-en a Favorit Panzióba kerültünk. A vacsora 7 órára elkészült, mindenkinek jól esett a meleg étel. Otthonról aggasztó hírek érkeztek a viharkárokról, a jégverésről. Csak reménykedhettünk, hogy megússzuk a másnapra ideérkező hidegfrontot.
|
|
|
(A fényképeket Muskovics András készítette)