1999 Magas-Tátra, Szlovák paradicsom, Szepesi hegység, jutalomtúra
-Beszámoló-
1999. augusztus 20. Liptói-Tátra, Rohács
Útvonal: Rohácsi völgy, parkoló (1100m) - Tatliakovo pleso (K) - Smutná dolina (Z) - Felső-Rohácsi-tó (Z) - Rohácsi vízesés (K) - Spálená dolina (K) - Rohácsi völgy, parkoló (1100m)Túratáv: ~12km
Emelkedő: ~800m
Az utolsó túranapra Rohács völgyének felkeresésére került sor. Korábban már jártunk itt egyszer, de akkor elég pocsék időnk volt a megismerésére. Ez a völgy a Liptói-Tátra legnyugatibb völgye. Ezt a hegységet Nyugati-Tátra néven is ismerik, énmagam is mind a két nevet használom. Társaságunk az előző napnak köszönhetően kipihenten készülödhetett a túrára. A reggeli után mindenki felszállt a buszra, hogy méltóképpen elbúcsúzhasson a Tátráktól. Poprád, Liptószentmiklós, Alsókubin érintésével Zuberec faluba buszoztunk, ahonnan gépkocsival és autóbusszal is megközelíthető a Rohács-völgy. Liptószentmiklós után a Liptói víztározó hatalmas mérete kötötte le a figyelmünket, amint a víztükörről felszálló pára mind többet engedett láttatni magából. Mögötte a Liptói-Tátra délre lefutó oldalgerincei vonták magukra a figyelmet.
Mind a 32-en kiszálltunka buszból, a Rohácsi-völgy közepe táján levő köves parkolóban. Az aszfatútat sorompó zárja el, a feljebb levő menedékházat már csak személygépkocsival, illetve gyalog lehet megközelíteni. Kissé szomorkásnak mutatkozott a reggeli párában a környék, de optimisták voltunk az időjárás alakulásában. Majd 4km-et kellett gyalogolni az aszfalton, a Rohácsi-völgy felső részében felépített menedékházig. Az utunkat bal kézről végigkisérte a Zábrad füves, törpefenyő csoportokkal fedett gerince. A nap is kezdett kisütni, így már készülhetett pár jó fotó a gerincről. A job oldali főgerincet csak sejtettük hol van, mivel felhőben volt még. A menedékháznál szerelvényigazítás történt, majd most már a kék jelzésû sziklás ösvényen kezdtünk kapaszkodni a Smutná dolinában. A ház után jobb kézre a kisméretû Tatliakovo tavacskát hagytuk el. Törpefenyők között haladtunk vagy 1km-et, mikor útjelző táblához értünk. Itt váltunk el a kéktől, mely a Smutné 1965m-es nyergébe vezet, mi a kis pihenő után a zöld jelzésen a Rohácsi-tavak irányába vettük az irányt.
Továbbra is törpefenyők kisérték az utunkat, majd az ösvény az Alsó-Rohácsi-tóból csörgedező patak mellett emelkedett. 20 perc alatt elértük az Alsó-Rohácsi tavat, egy kisebb terasz megmászása után. Letelepedtünk a tó mellé gyönyörködni a kis tengerszemben, a fölötte levő sziklás hegyoldalban. A nap már folyamatosan sütött, így már a hûvős levegőt sem éreztük, le lehetett vetni a széldzsekiket, pulóvereket. Több mint félórát töltöttünk el a tó partja mellett, majd a zöld jelzésünkön tovább kapaszkodtunk a következő tavacskáig a Középső-Rohácsi-tóig. Az ösvény jellege nem változott, a patak mellett haladt, továbbra is törpefenyők uralták ezt a szakaszt. Visszatekintve a Zábrad gerince, a Rákon 1879m-es, valamint folytatásában a Volovec 2063m-es és az Ostry Rohács 2084m-es csúcsai határozták meg a panorámát. Elérve a középső tavat, ismét letelepedett a társaság. Meglepetésünkre a partmentén vadkacsák úszkáltak a hideg vízben. Nagyon szép volt a panoráma a Rohácsi-völgy irányába! Miután szétnéztünk, a csapat elindult a Felső-Rohácsi-tóhoz. Ennek környéke már magasabb hegyi tájat idézett, sok volt a mohás, zuzmós szikla. A hőmérséklet is hûvősebbnek tünt, mint az előző tónál. Kissé fázósan mászkáltunk a tó körül, annak ellenére hogy sütött a nap. Itt ismét kék jelzéssel találkoztunk, a főgerinc Tri kopy 2154m-es csúcsáról vezet le a tóhoz, innentől kezdve mi is ezt a jelzést követtük a nap hátralevő részében.
Kis kapaszkodó után, elhagyva a legkisebb méretû tavacskát, megláttuk a Spálená dolinát.Erről a pontról az egész Rohácsi-völgy belátható volt. Lefelé tartott az ösvényünk, nemsokára beértünk a lúcfenyők övezetébe. A rohácsi 18m magas vízesés morajlását meghallva, letértünk a patakhoz. Nagyon szép látvány a vízesés, mivel elég nagy tömegû víz zúdul a mélybe! Negyedórát elbámészkodtunk, majd ösvényünkön mind meredekebben ereszkedtünk le az aszfaltúthoz. Kb az út felénél kötöttünk ki a menedékház és a parkoló közötti szakaszon. Innen fél óra alatt elértük a parkolót. Reggel a menedékháztól hárman visszafordultak, már várták megérkezésünket. Látványos volt a mai napi befejező túránk, tulajdonképpen még szerencsénk is volt, hogy a reggeli időjáráshoz képest elég sokszor kisütött a nap.
Ugyanazon az útvonalon buszoztunk vissza a kempingünkbe. Ezévi jutalomtúránk utolsó vacsorájának elfogyasztása után még elbeszélgettünk egy darabig. A csapolt sör jól esett, de volt aki az itteni nevezetes italt, a becherovkát kóstolgatta. Nem foglalkoztunk holmiaink összepakolásával, a hazautazásunk napjára nem szerveztünk semmilyen programot.
|
|
|
(A fényképeket Muskovics András készítette)