1999 Magas-Tátra, Szlovák paradicsom, Szepesi hegység, jutalomtúra
-Beszámoló-
1999. augusztus 17. Szlovák paradicsom
Útvonal: Podlesok (Z, 1010m) - Sucha Bela (Z, 1576m) - Glacka Cesta-Klastorisko (K, 2494m) - Hernád (K) - Tamásfalvi-kilátó (P, 1447m) - Cingov (1350m)Túratáv: ~16km
Emelkedő: ~800m
A tegnapi megerőltető csúcsmászás után a Szlovák paradicsom következett, melyben egy közepes erősségû túra került lebonyolításra. A Suchá Bela szurdok bejárására 16-an jelentkeztek, a rövidebb túrát a társaság másik fele választotta. Õk kihagyták a létrás szurdokot, a piroson felmentek Klastoriskoba, majd a kék jelzésen a Hernádhoz, a Tamásfalvi kilátó alá, majd a folyó mentén Cingovban fejezték be a túrájukat. Poprádon keresztül, Káposztásfalvát érintve jó félóra alatt elértük a Podlesok kempinget, ahonnan megkezdtük a túrát. A két csapat hamar szétvált, mi a zöld jelzésen, a kis patak mellett elindultunk felfelé a kanyonban.
A Sucha Bela kanyont teljes hosszában 1957 óta tették járhatóvá. Nem tartozik a legnehezebben járhatók közé, a hazai Rám-szakadékhoz viszonyítva alig nehezebben járható be. Ennek ellenére nagyon látványos, mindenképpen érdemes felkeresni. A sûrû fenyvest hamar elhagytuk, majd az itt szokásos fenyőtörzsekből kiképzett létrák következtek. Mind több sellő mellett vezet az út, a sziklák is mind nagyobbak. 25 perc múlva az indulásunktól a Tálak nevû vízesést értük el. A szurdok mind szûkebbé vált, a levegő hőmérsékletén és a páratartalmon is érezni lehetett ezt. Háromnegyed óra után elértünk egy dupla vízesést, ahol már csak vaslétrákon lehetett tovább folytatni az utat. Itt már volt vaslétra, vashíd, lánc, vastálca, ami a Szlovák paradicsom varázsa. A kis patak munkája során látványos medencéket hozott létre a hosszú évek során. Ezután újabb vízesés következett. A kanyon mind zordabb lett, elértük a látványos Szem-vízesést. Kb. 40 fokú létrán kell itt a víz mellett felkapaszkodni.A tetején vízvájta sziklalyukon kell átbújni a vízesés feletti szakaszhoz. Kanyargóssá válik a szurdok, de szemet gyönyörködtető. A szokásos fenyőtörzslétrák, vastálcák, vaslétrák után elértük a Kaszkád vízesés alját. A vaslétrán feljutva még vagy 100m szintet kellett leküzdeni a vadregényes szurdokban. Megszelidült a környék, vagy 2 órai szurdok mászás után felértünk a turista csomópontba, a Glacká úthoz.
Itt kipihentük az élményekkel teli, szurdokmászás fáradalmait. Az elhozott elemózsiánkból az elvesztett energia utánpótlása is megtörtént. Elég sok turista futott itt össze, a Kis-Kysel szurdok feljárójának is itt a vége. A füves tisztáson rengeteg jó turista is elfér, egymás zavarása nélkül. A pihenő után a Glacká úton elindultunk Klastorisko irányába. Nagyjából síkban vezetett a sárga jelzésünk, jobbára északi irányban, majd a lucfenyők között vezető földút először csak enyhén emelkedett . Kb. félóra után elértük a pirosat, mely keleti irányba már egyenesen Klastoriskoba vitt minket. Először enyhén emelkedett, majd elérve a 900m magasságot, 150m szintvesztéssel elértük Klastoriskot. Itt összefutottunk a rövidebb túrát tevő társainkkal, hosszabb pihenő céljából letelepedtünk az étterem padjaihoz, illetve a rét pázsitjára. Klastorisko jelentős turisztikai központ, sok jelzés fut itt össze. A története a tatárjárás idejére nyúlik vissza, annak idején nagyon sok környékbeli ember köszönhette életét ennek a nehezen megközelíthető helynek. A XIV-ik század elején karthauzi kolostor épült itt, jelenleg nagy erővel folynak az ásatások. Az eddig feltárt romok mutatják a hajdani kolostor nagyságát.
Klastorisko füves tisztását elhagyva a kék jelzés enyhén lejtett a Hernád irányába. Lefele menet jobb kézre a Kysel , illetve a Biely potok völgye volt látható, a hatalmas mészkőszirtjeivel. 2km után az út meredekebbé vált, szerpentinezve értük el a Biely potokot. A patak hídján átkelve a Biely potok munkájában gyönyörködhettünk, hatalmas üstöket vájt ki a rohanó patak a mészkősziklákból. Szusszantunk egyet a Hernád partján, majd ismét elhagyva társainkat, átkeltünk a vashídon. Kb. 160m-es szerpentin következett lúcfenyők árnyékában a zöld jelzésen, melyen felértünk a Tamásfalvi kilátóba. Nehéz leírni a látványt, a függőleges szikla alatt nem is látjuk a Hernádot. Szemben velünk a mélységben a Biely potok völgyének szája látható, ahonnan nem rég indultunk. A sziklán semmilyen korlát nem került elhelyezésre, a tériszonyban szenvedőknek nem ajánlatos kiállni a szélére. A Hernád áttörése innen szépen belátható a Szepesi medence egy részével, távolban a Lőcsei hegyek vonulata is látható. Természetesen elheveredtünk a sziklákon, ismét nagyon szép napsütéses időt fogtunk ki. Csapatunk fáradt volt már kissé, mivel több mint 20 perc telt el az első és az utolsók között, mire felértek a sziklára. Igazából időben voltunk, a mai végcél Cingov sem volt messzebb félóránál.
Miután beteltünk a panorámával, a csodás környékkel, a sárga jelzésen folytattuk a túrát. Több mint egy km-en keresztül a gerincen vízszintesen vezetett az ösvény, majd meredeken, majd 200m szintet vesztve értük el a Hernádot. Innen pár száz méterre volt a parkoló, ahol várt ránk az autóbuszunk. Az indulásig egy korsó sör is belefért az időnkbe. Nem volt nagyon fárasztó a mai napi túra, de utólag is elmondható, hogy látványos helyeken jártunk. Egy órán belül visszaértünk a kempingbe, vacsoráig még maradt annyi időnk, hogy rendbeszedjük magunkat. Másnapra a Magas-Tátra felkeresése a cél.
|
|
|
(A fényképeket Muskovics András készítette)