1999 Magas-Tátra, Szlovák paradicsom, Szepesi hegység, jutalomtúra
-Beszámoló-
1999 augusztus 16. Magas-Tátra
Útvonal: Csorba-tó (P, 1350m) - Poprádi-tó (K, 1494m) - Menguszfalvi-völgy (K) - Rysi alatti mened ékház (P, 2250m) - Rysi (S, 2499m) - Rysi alatti menedékház (P, 2250m) - Menguszfalvi-völgy (K) - Poprádi-tó (P, 1494m) - Szimbolikus temető (Z) - Csorba-tó (P, 1350m)Túratáv: ~15km
Emelkedő: ~1400m
A bemelegítő túránk után csúcsmászásra készültünk Irány a Magas-Tátra, annak is az egyik legmagasabb csúcsa, a 2499m magas Rysi, ahová még jelzett turistaútvonalon fel lehet jutni. Reggelink elfogyasztása után buszra szálltunk, Ótátrafüreden keresztül a Csorba-tóhoz igyekeztünk. Magas-Tátra egyik legfelkapottabb helye a környék, sok szállodát építettek itt, télen pedig pláne közkedvelt hely, síugró sánccal is rendelkezik. Aránylag könnyû innen elérni a Poprádi tavat, mely 1494m tengeszint feletti magasságban van. Innen pár száz méterre van a szimbolikus temető, ahol a Magas-Tátrában szerencsétlenül járt embereknek állítottak emléket. Az elektricska egyik vágállomása is itt van. A Solisko alatti menedékházhoz felvonóval is feljuthatunk, a Predné Solisko csúcsot a háztól kb. 500m szint leküzdése után érhetjük el. A csúcsról szép panoráma van az alatta levő Furkota és a Mlynická völgyre, na meg a déli irányban elterülő Csorba-tó környékére. A csapat ma háromfelé túrázott, a legkisebb túra a Poprádi-tóhoz vezetett, idáig kilencen jöttek fel, a Nagy-Hincó-tóhoz szintén kilencen mentek fel, 14-en a Rysi meghódítását tûztük ki célul.
A Poprádi-tóig együtt gyalogoltunk a Magisztrála piros jelzésén. A Mlynická-völgyből a Bástya-Sátán-Patria csúcsok koronázta gerinc alacsony végén, a Trigán 1480m magas kis csúcsán keresztül mentünk át a Menguszfalvi-völgybe. Ez a völgy a déliek közül csaknem a legnagyobb, majd 8km-es hosszúságával. Az északi részén szétválik két völgykatlanra, a nyugati cirkuszvölgy a Hinco-völgy, a keleti a Békástavak völgye. A Hinco-völgyet a főgerinc keretezi, a Kapor-csúccsal, a Cubrinával, a Menguszfalvi csúcsokkal, a Hinco toronnyal. Ebben a katlanban felkereshetjük a Kis- és a Nagy-Hinco-tavat. Ez utóbbi a szlovák oldal legnagyobb tengerszeme, a több mint 20 hektáros kiterjedésével, 53m-es mélységével.
A Poprádi-tó melletti szállodánál bevártuk egymást, de itt mindjárt el is váltak útjaink. A kistúrásoknak bőven volt idejük, ők még nyugodtan bámészkodhattak a tó partján, a szimbolikus temetőhöz csak pár száz métert kellett megtenniük. A másik két csoport a kék jelzésen elindult a Hinco tavak irányába. Egy darabig még lucfenyők között haladtunk, majd lassan elértük a gyalogfenyő csoportokat. A Békás-patak hídján átkelve a két csoport útjai elváltak. Mi a piroson folytattuk a túrát. Időközben páran vételeztünk kb. 20kg-os zsákokat, szénnel megtöltve, hogy ezzel is segítsük a Rysy alatti menedékház üzemeltetését. Ismét kereszteztük a patakot, majd erős szerpentinek következtek. Elhagytuk a törpefenyő övezetet, megkezdődött a sziklák birodalma. A kapaszkodó végén felértünk a Békás tavak teraszára. Itt pechemre elszakadt a hátizsákom szíja a szenes zsák súlya alatt, szerencsére volt nálam madzag, amivel megoldottam a problémát valamennyire. Így is megszenvedtem a felvitellel, a házig még kb. 250m szint volt hátra. Eléggé kietlen itt a táj, jobbra a Poprádi gerinc folytatásában a Vel'ké Kopky, a Cesky stít, Rysi, a Békástavi csúcsok, a Volovec koszorúzzák a Békástavi-völgyet. Megpihentünk a Nagy-Békás-tó mellett, majd elindultunk. A felső szerpentinek következtek, a végén ismét egy meredek terasszal. Egyik szakaszon kötél van kifeszítve, segíteni a bizonytalanabbul lépkedő túristákat, de igazán nincs szükség rá. Visszatekintve szépen lehetett követni az eddig megtett utunkat.
A 2250m magasan levő Rysi alatti menedékháznál leadtuk a szenes zsákjainkat, megkönnyebbültünk. Eléggé fárasztó ekkora többlet súllyal kapaszkodni a sziklákon. Jutalmul forró teát kaptunk a ház üzemeltetőitől. Ez a legmagasabban fekvő menedékház Szlovákiában. A Rysi meghódítására heten vállalkoztunk a többieknek elég volt mára a kapaszkodás. Felmentünk a Hunfalvy hágóba a meredek ösvényen. Szép kilátás adódott innen a Ceská dolinára, a Cesky stítre, a főgerincre, és természetesen a Békástavi völgyre. Innen már nem volt messze az elérendő csúcs, csak 160m szintet kellett letudni a Rysiig. Megszoktuk már a sziklákon való közlekedést, a hátralevő szakasz már nem okozott problémát a csúcsra feljövők számára. Végül felértünk a csúcsra, 2499m magasan voltunk.
A csúcson nincsen túlságosan sok hely, de a sziklákon sok ember elfér. Amint levegőhöz jutottunk, szétnéztünk a csúcsról. Csodálatos hely ez a Magas-Tátrában, a főgerinc egy része, meg a Magas-Táttra lengyelországi része is belátható innen. Ritka szerencsénk volt, a Morskie oko-ra szivárvány kiséretében láthattunk rá. A lengyel oldalról is feljöttek páran a csúcsra. Úgy tûnt, arról az oldalról még meredekebb a feljutás. A régebbi időben V. I. Lenin 1913 évi Rysi megmászására való tekintettel népvándorlás volt ezen a csúcson. Egy biztos, innen nyílik a legszebb kilátás a Magas-Tátra gerinceire. Nem volt rossz időnk fent, de a szél eléggé hûtőtte a levegőt. Kb. 20 percet tudtunk tartózkodni fent, le kellett jönnünk a csúcsról a hûvős időjárás miatt. Szerencsénk volt, a hûvös idő ellenére a panoráma kárpótolt minket a megtett szintekért, a fáradtságért. Visszafelé ugyanazon az úton jöttünk le, mint felfelé menet. A Rysi alatti menedékháznál rendeztük sorainkat, majd a már megismert úton elindultunk lefelé. Ezt már többször is írtam, lefelé legalább olyan fárasztó gyalogolni, mint felfelé. Sokan ezt nem tudják elképzelni, pedig csak ki kellene próbálniuk.
A Poprádi-tó mellett bevártuk egymást, mi is tervbe vettük a szimbolikus temető felkeresését. A sárga jelzésen minimális szint emelkedéssel hamar elértük a szimbolikus temető kis kápolnáját. Félórát szántunk az elhelyezett táblák elolvasására. Az Oszterva alatti sziklák alatt, a cirbolya fenyők között sajnos már több mint száz emberre kell emlékeznünk, akik itt, a Magas-Tátrában tragikus körülmények között haltak meg. A megemlékezés után a zöld jelzésen, majd a Magisztrála piros jelzésén visszatértünk a Csorba-tóhoz.Egy sör még belefért a mai napba, aztán visszabuszoztunk a kempingünkbe. A vacsora talán még jobban is esett mint máskor, elfáradt a társaság. A vacsora után sem tartott annyi ideig a beszélgetés mint máskor, mindenki igyekezett kipihenni a mai nap fáradalmait.
|
|
|
(A fényképeket Muskovics András készítette)