1990 Kis Fátra, Szlovákia
-Beszámoló- -Mellékletek-
1990 augusztus 18.
Útvonal: Vrátna-völgy, Tiesnavy (540m,
) - Sokolie (1170m, ) -sedlo Prislop (916m, ) - Baraniarky (1270m, ) - ®itné (1264m, 
) - Kraviarske (1360m, 
) - sedlo Bublen (1510m, 
) - Vel'ky Krivan (1709m, ) - Snilovské sedlo (1520m, ) - Bufet pod Chlebom (1415m, ) - ©utovská dolina () - ©utovo (450m, ) Túratáv: ~24km
Emelkedő: ~1770m
Idő: ~9½óra
Alternatív útvonal: Vel'ky Krivan (1709m,
) - Snilovské sedlo (1520m, ) - Bufet pod Chlebom (1415m, ) - ©utovská dolina () - ©utovo (450m, ) Túratáv: ~12km
Emelkedő: ~350m
Idő: ~4½óra
Szép, nehéz túrát terveztünk be a mai napra, bízva abban, hogy a megelőző napon kellően regenerálódhattunk. Heten indultunk neki a komoly kihívásnak. Hatan választották a közép túrát, ők a Vrátna-völgyben kétüléses felvonóval felmentek a Nagy-Kriván alá, majd a hosszú túra nyomvonalát követve, a Chleb alatti büfét, majd a Sutói vízesést érintve lementek ©utovóba. 16-an a ©utovó-i völgyben gyalogoltak a vízesésig, majd visszamentek a faluba. Négyen a kempingben maradtak a mai napon.
A hosszú túrások kiszálltak a Vrátna-völgy bejáratánál, kb. 600m tszf. magasságon. Innen indultunk el felfelé a sziklás rabló ösvényen. A Tiesnavy szikláin, igen meredekeken kellett felfelé kapaszkodni. Kissé párás időnk volt, alacsonyan voltak a felhők. A sziklák közül pár helyről igen szép panorámában volt részünk, sajnos a párás idő miatt csak korlátozott mértékben. Mikorra elértük a sárga jelzést, Terchová-t is megpillanthattuk alattunk. Mind a faluból, mind a Vrátna-völgyből a Jánosik napok zene foszlányait hallhattuk. A Podolina felé menő kék jelzésû turistaút le volt zárva valamilyen okból. Mi a sárga jelzésen mentünk tovább a gerincen. A Sokolie csúcs után előbb enyhén, majd meredeken ereszkedtünk lefelé a tegnapi esőtől csúszóssá vált ösvényen a Prislop nyereg felé. Elhaladtunk a kék jelzés mellett, mely levisz a Vrátna-völgybe. A völgyből továbbra sem láttunk sokat a párás, felhős időnek köszönhetően. Tíz percre megálltunk a nyeregben, majd elindultunk a Baraniarky felé. Kb. 350m szintet kellett letudnunk a sáros, csúszós ösvényen, tetejében ahol lapos sziklák voltak, azok is csúszóssá váltak. Igen rossz szakasz volt, keményen megizzasztott bennünket!
Az 1270m magas csúcs után ismét lefelé indultunk el a következő nyeregbe. 100m szintet elveszítettünk, majd felfelé a ®itné csúcsig újra letudtuk. Az út időközben kissé kényelmesebbé vált, füves területen haladtunk. Öt percet pihentünk itt, majd megint lefelé kezdtünk el gyalogolni. Ismét lejöttünk 100m-t a következő nyeregig. Nagyon belejöttünk a hullámvasútozásba, szinte felszaladtunk az 1360m magas Kraviarske csúcsra. Sajnos a kilátás továbbra is korlátozott volt, főleg a gerinc környékén volt sok felhő, de az alattunk levő Vrátna-völgybe sem láttunk be. Visszatekintve viszont látható volt a megtett utunk jó része. A csúcs után a már megszokott lemenetel következett, 80m szintvesztéssel. A Kraviarske mögötti nyeregben egy nagyobb magyar csoporttal találkoztunk, a kétüléses felvonóval jöttek fel a főgerincre. Fél km megtétele után elértük a sárga jelzést. 20m-re levő forrásból vizet vételeztünk. Közel volt a főgerinc, a térképpel ellentétben mi úgy döntöttünk, hogy rövidítjük az utat, jelzetlen úton megyünk föl a főgerincre. Bekerültünk a felhőbe, szeles, hûvös idő volt, negyedórai gyaloglással, ködben érkeztünk meg a 1510m tszf. magasságú Bublen nyeregbe.
Pihenés nélkül tovább haladtunk, most már a piros jelzésû főgerincen. A Pekelnik mellett, mely körül már elég sok szikla található, gyorsított menetben haladtunk el. Hamar elértük a 1709m magas Nagy-Krivánt, mely a hegység legmagasabb pontja. Nagyot csalatkoztunk a csúcsban, az egyik legszebb kilátópont a környéken, de mi gyakorlatilag semmit sem láttunk a felhők miatt! Annyira kellemetlen, hideg, szeles volt az idő, hogy 5 percnyi itt tartózkodás után lejöttünk a sziklákról. Megszaporáztuk a lépteinket, majd 200m szint elvesztése után a Snilovské nyeregben találtuk magunkat. Az út mellett rengeteg virágzó kék sisakvirágot láttunk. A zöld jelzésre tértünk át, hogy útba ejtsük a Chleb alatti büfét. A hegy ezen oldalán már sokkal tûrhetőbb volt az idő! A turistaút itt egy széles, kövekből kirakott "komoly" út volt. A Chleb oldalában több nagyméretû kőfolyás látható. Tanösvény volt ez a szakasz, 100m-ént tábla hívta fel az erre járók figyelmét a szigorúan védett terület ritkaságaira. Betértünk a büfébe, 20 percet pihentünk, söröztünk, készültünk a nagy lemenetelre.
A kék jelzés szintben haladt először, majd az Uplaz, Hromové közötti nyereg után kezdett csak komolyabban lejteni. Az út mellett 3-4 forrás mellett haladtunk el. Az egyik meglehetősen nagy volt, kb. 6m2-en ömlött kifelé a víz, a sziklák közül. Ezek a források már a Sutói patakot táplálták. Kb. 1 óra gyaloglás után értünk el két völgy találkozásához, ahol a híres Sutói vízesés található. Ez már az erdőhatár alatt van. A vízesésből fentről nem sok látszódik, de alulról felejthetetlen a 37m-es zuhatag, a Kis-Fátra legnagyobb vízesése. Megpihentünk, fényképeztük a vízesést. A Sutói völgyben igen kényelmes úton jöttünk lefelé a sziklákból kiépített ösvényen. A patak partján rengeteg virágot láttunk. Kb. 2 órába tellett, míg elértünk ©utovo közelébe. Kellemes meglepetésünkre az autóbusz már várt miránk a falu felett 500-re. A két másik csapatunk már a kempingben volt, időközben már elkészítették a vacsorát. A kempingünk a szomszéd falu felett volt, így hamar visszaértünk. A hosszútúrásoknak már csak a kész vacsorát kellett elfogyasztani. Ismét teljesítettünk egy nehéz túrát, kár, hogy az idő nem volt kegyesebb hozzánk.
|
|
|
(A diákat Muskovics András készítette)