1990 Kis Fátra, Szlovákia
-Beszámoló- -Mellékletek-
1990 augusztus 17.Szulyói sziklák
Útvonal: Hrièov Podhradie (310m,
) - Hrièovsky Hrad (450m, ) - Roháè (803m, ) - Brada (816m, ) - S'ulovsky Hrad (650m, 
) - S'ulov (400m, ) Túratáv: ~12km
Emelkedő: ~500m
A tegnapi fárasztó nap után, hogy felfrissüljön a társaság, pihenésképpen a Szulyói-sziklákat mentünk el megnézni. Az eredeti jutalomtúra terv szerint ez a programunk 18-ra volt betervezve. A megszokott időben indultunk el a kempingünkből, Zsolnát érintve jutottunk el Hricsóváraljára, a túra kiindulási pontjára. Két emberünk kivételével mindenki részt vett a mai pihetető túrán. A piros jelzést követtük, a faluból kiérve réteken keresztül értük el az erdőt. Az erdei úton kb. 100 métert emelkedve értünk el a vár alatti nyeregbe. Jobbra, meredek út vitt fel a romokhoz. A tatárjárás után IV. Béla királyi birtokok adományázásával segítette elő a várak építését. Ennek köszönhetően épült meg a XIII. század közepén, az 567m magas sziklaszirten, a kb. 25x25m-es alapterületû kicsiny, kora-középkori belsőtornyos vár. Uradalmi központként funkcionált, nagyon sok család volt birtokosa az évszázadok során. Podmaniczky Rafael rablólovag idején pénzhamisítás is folyt a várban, a XVI. század közepe táján. Utolsó lakói az Erdődy családhoz tartoztak, de a vár kényelmetlen volt számukra, az 1670-es években kiköltöztek belőle, sorsára hagyták. Hricsó vára ettől kezdve pusztuló rom. A rom falai elég magasan még ma is állnak, kivehető az alsó vár kapuja, a kaputorony, a palota, a lakóépület. A szûk hely miatt normál objektívvel nem nagyon lehet mutatós képet készíteni a romokról. Negyedórát szántunk a romok megtekintésére, majd visszamentünk a nyeregbe.
Tovább folytattuk utunkat a piros jelzésen. Erdőben gyalogoltunk, szépen, komótosan felfelé emelkedett az út, egy-egy irtáson keresztül, néha vízszintes szakasszal tarkítva, egészen a 803m magas Roháè csúcsig. Páran, a sárga jelzésen elsétáltunk a negyedóra távolságban levő kilátóhelyig. A kilátópontból csodálatos panorámában volt részünk, az egész Szulyói sziklavilágot és a katlant beláttuk innen. Igen látványos volt a szemközti sziklaoldal. Több helyről szép kilátás volt, lehetett fényképeket készíteni a bizarr sziklákról. A Szulyói vár alatti réten találkoztunk ismét a többiekkel. Lehetett itt lyukasztani, az Eisenach-Budapest EB útvonalnak itt van az egyik ellenőrző pontja. A réten kétfelé vált a társaság, heten a legmagasabban vezető zöld jelzésen gyalogoltunk tovább. A többiek a legkisebb energiát igénylő, pirossal jelzett utat választották. Nemsokára az elindulásunk után, több mint 100 lépcsőt kellett leküzdenünk, hogy feljussunk a Szulyói vár romjaihoz. Ilyen kicsi várat ezidáig még nem láttam! A tetejében jóformán semmi sem maradt belőle, egy-két szikla közötti részen az összefalazás maradt meg. Története nagyban hasonlít Hricsói várhoz. A tatárjárás után építették a 652m magas csúcsra, az igen látványos sziklavilág közepébe. 1730-ban még lakható volt, de a birtokosai leköltöztek az alatta felépített reneszánsz kastélyba. A vár sorsát az 1763-as tûzvész pecsételte meg. Azóta a vár falait az időjárás viszontagságai erősen megrongálták, manapság az idelátogatók nagy fantáziájára van szükség, hogy elképzeljék a hajdani kis menedékvárat. Pompás kilátás van viszont a romok közül! Igen meredek le- és felmenetelek voltak a további út során, a sziklák között. Végig sziklatornyok, különböző formájú sziklák között gyalogoltunk, egészen a mûút melletti turistaházig.
Hogy teljes legyen a mai napunk, elbuszoztunk a Vágbesztercéhez közeli Manini hasadékba. A szurdok 3km-re van a kisvárostól. A völgy elején levő kempingnél hagytuk az autóbuszunkat, a mûúton kb. 1,5km-t begyalogoltunk a szurdokba, majd vissza. Sok turista keresi fel a könnyen megközelíthető látványosságot, Szlovákia egyik legszûkebb kanyonját. Látványos sziklák között kanyarog a patak, és az aszfaltos út. A sziklák tekintélyes magasságúak, helyenként elérik a 400m magasságot. Értékes a faunája, flórája. Kissé emlékeztet a Szádelői völgyre. Mindenképp érdemes volt megtekinteni a szûk völgyet!
Hazafelé menet megálltunk másfél órára Zsolnán, akinek még volt koronája, hadd tudjon megszabadulni tőle. Estefelé nagy szél, zivatar volt a kempingünk környékén. Az egyik sátrunk nem bírta a megpróbáltatásokat, összedőlt. A zivatar alatt konyhasátrunkban viszont jó meleg volt, így itt megtartottuk Ica barátnőnk névnapját. Megköszöntése után még egy jót beszélgettünk az eltelt napokról.
|
|
|
(A diákat Muskovics András készítette)