1990 augusztus 16.
Útvonal: Terchová, Biely potok (520m, ) - Diery () - sedlo Ro¾utec (1200m, ) - Velký Ro¾utec (1610m, ) - sedlo Medzieholie (1186m, ) - Poludnovy Grún (1460m, ) - Steny (1572m, ) - Bufet pod Chlebom (1415m, ) - Èierta¾ (1101m, ) - Trusalová camping (500m, , )Frissen ébredtünk reggel, hétkor már az autóbuszon ültünk. Mára három útvonal közül választhattak a résztvevők. A hosszú túrára 18-an indultunk el, heten a közép túrát választották. Ez csak annyiban különbözött a hosszútól, hogy nem jöttek fel a Nagy-Rozsutecre, kikerülték a sziklás csúcsot. A rövid túrázók a Rozsutec nyeregből, a piros jelzésen lementek Zázrivá-ba. Terchová-ból, az étterem melletti parkolóból indítottuk a mai túrát. A kék jelzésen hamar elértük az Diery szakadékot. Három szakaszból áll a mély, keskeny, nagyesésû kanyonszerû szurdok. A Szlovák-paradicsomra emlékeztet az útvonal, a haladást pallók, létrák segítik. Hóolvadáskor, nagyobb esőzés esetén nehezen, télen egyáltalán nem járható. Nem volt túlságosan sok víz a patakban, de még így is látványosak voltak a vízesések, sellők. Szép lassan haladtunk felfelé, a sziklafalak is igen szépek. Az alsó szakasz után egy rétet kereszteztünk a következő szakasz előtt. A rétről lehet bemenni a Nový Diery harmadik szurdok szakaszba. A réten pásztorkunyhó is látható. A felső, Horný Diery szakaszban még több létrázás volt. A szurdok után, kb. másfél órai gyaloglás után érkeztünk meg a Rozsutec nyeregbe. A társaság jóformán észre sem vette, majd 700m szintet gyûrt le észrevétlenül. A nyereghez 30m-re forrás található, itt pótoltuk a veszteségeinket. Hosszú pihenőt tartottunk a füves területen, bevártunk mindenkit. Itt vált háromfelé a csapatunk.
Mi elindultunk felfelé, még 410m szintet kellett leküzdenünk. Jobbára a jelzés mindvégig a gerinc élén halad. A rövid erdős szakasz után a sziklákon, csúszós köveken kellett kapaszkodni. A velünk feljövő gyerekek nagyon élvezték a mászást. Menet közben nagyon sok fecske tárnicsot, száratlan bábakalácsot, osztrák tárnicskát láttunk. A fecske tárnics mostanában kezdett kinyílni. Fenn a csúcson kb. 15-en voltak rajtunk kívül. Kicsit párás volt az idő, de így is felejthetetlen panorámában volt részünk. A Kis-Rozsutec csak egy nagyobb sziklának nézett ki fentről. Az egész Kriváni-Fátrára és a környékére teljes a körpanoráma. Félórai pihenő után elindultunk lefelé. Két perc alatt lejutottunk a csúcs alatti kis nyeregbe, majd következett a nehezebb szakasz. A veszélyesebb helyeken, a felső szakaszon láncokkal, korlátokkal biztosították a lemenetelt. Ez az oldal meredekebb, mint a feljövetelünk! Áthaladva az erdős, cserjés szakaszon, lankás ösvényen érkeztünk meg a Medziholie nyeregbe. Itt is volt vízvételi lehetőség, a leégett turistaházhoz 60m-re található a forrás. A középtúrásaink nem vártak be minket, tovább mentek a főgerincen. Mi 20 perc után indultunk utánuk.
Mivel a levegő eléggé párás volt, meg már elég sok szintet is összehoztunk, úgy döntöttünk, kikerüljük a Stoh csúcsot. A Stoh oldalában, a sárga jelzésen jobbról történt a megkerülés, de nagyot csalódtunk. Az erdőben vezető út majd 200m többlet szintet jelentett, amire igazán nem számítottunk! Az erdei ösvény igen kellemetlen volt, többször kellett nagyokat fel és lelépni a lépcsőkön. A jelzésünk a Stoh mögötti nyereg előtt tért vissza a főgerinc piros jelzésére. Még egy 50m-es meredek szakasz kellett, hogy elérjük a nyerget. Pihenés nélkül tovább mentünk a Poludnovy Grún irányába a füves gerincen. Még a csúcs előtt utolértük a Ro¾utec-et kikerülő csapatunkat. Időközben mind több felhő gyûlt össze az égen, főleg a Nagy-Fátra sötétedett be teljesen, a mennydörgéseket ütemesen hallottuk abból az irányból. Sajnos a Vrátna-völgy Kis-Kriván-i oldala felől is baljós égi jelek mutatkoztak, emiatt szaporábbra fogtuk lépteinket.
Mikor eljutottunk a Steny környékére, már közelebbről is villámlott, dörgött. Emiatt az eredeti tervtől eltérően nem mentünk fel a Chleb-re, hanem az előtte lévő nyeregből lementünk a csúcs alatti büfébe. Közben eleredt a hideg eső, elég nagy befújásokkal fûszerezve. Mindenki igyekezett lefelé a csúszóssá vált földes ösvényen. Páran közelebb kerültek az anyaföldhöz, mint ahogy szerették volna. Mire leért az utolsó emberünk is, elállt az eső! Amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is hagyta a térséget. A büfében lehetett sört kapni, aki nem vacogott, az elfogyasztott egy korsóval. Miután rendeztük sorainkat, a zöld jelzésen elindultunk lefelé. Sípályán vezetett lefelé az ösvény, igen meredeken. Nagy szemû málnákat lehetett enni az út melletti bokrokról, már akinek kedve volt hozzányúlnia a vizes levelekhez. Az ereszkedésben igen szétzilálódott a csapat, kellemetlen volt a lejtmenetünk. Több jó minőségû út nem volt berajzolva az új M 1: 50 000-es léptékû térképünkön. A jelzésünk néhol hiányos volt, az irtásoknál különösen.
A sárga jelzés elérésétől kezdve megszelídült az út, kényelmesen, gyorsan tudtunk ettől kezdve haladni. Közeledve a kempingünkhöz, nagy kaszálók, erdőfoltok váltogatták egymást. Sok nyír volt ezen a részen. A tegnapi nap folyamán Gulyás Zoliék 2 medvét láttak errefelé. A kempingbe 10 percenként ért be egy-egy kis csapat. A nagy folyadék veszteséget mindenki a maga módján próbálta pótolni, ki sörrel, ki teával. Este nyolcra gondoltuk a visszaérkezést, de mi több mint egy órával ezelőtt érkeztünk meg. A gyerekeknek maradt idejük még játszani, éltek is a lehetőséggel.
|
(A diákat Muskovics András készítette)
© 2006-2024 természetbarátok.hu