A reggeli után buszra szálltunk a megszokott időben. A Tömösi-szoros, vagy másképpen a Predeál felé indultunk el. A mai túrnkkal a Nagy-Kő-havas nyugati felével ismerkedtünk meg. Kedvező időjárást prognosztizáltak a mai napra is. Igazuk lett az időjósoknak, szépen sikerült az utolsó túranapunk is. Hét óra körül már az E60-as műút egyik parkolójában állt meg a buszunk, Alsótömös és Felsőtömös között. Mindenki leszállt, a két csapat a vízesésig együtt haladt. Ez a két túrakiírás született meg a mai napra:
Útvonal: Felsőtömös (800 m, ) – Bánya-bérc () – Tamina-vízesés (1180 m, ) – Esztena tisztása (1640 m, ) - Nagy-kő-havas-tető (1843 m, , ) – Csűrkő-rét, EKE menedékház (1630 m, ) – Malomdomb (690 m, , )A Bánya-patak torkolatánál kezdtünk el gyalogolni a kék jelzésű turistaúton. A tájékoztató táblán 1,5 óra volt kiírva a Tamina-vízesésig, 2,5 óra a Nagy-Kő-havas csúcsáig. Egy naqgyobb táblán a medve veszélyre figyelmeztettek. Nagyfeszültségi vezeték alatt haladtunk egy darabig, majd elindultunk felfelé a fenyvesben, egy aránylag jól járt ösvényen. Kicsit fentebbről, mögöttünk feltűnt a Bucsecs keleti főgerince. Tisztán kivehető volt a Coştila 2490 m magas csúcsa, az ide épített katonai megfigyelőállomás tornyával. Jó iramot diktáltunk, 820-kor már a Tamina-vízesésnél voltunk. Sajnos, ez nincs olyan jól kiépítve mint a Hétlétrás-vízesés, pedig szépségében, vadságában felveszi vele a versenyt! Csak páran merészkedtünk le a vízesés aljához. Nagyon meredek, csúszós volt az ösvény. Közülünk is csak a Laci barátunk mászta végig a hasadékot, igaz alaposan elázott a fröcskölő víztől. A hasadékban a létrák pocsék, életveszélyes állapotban vannak, na meg hiányos is a létrasor. De még így is pazar a látvány!
25 percnyi mászás, nézelődés, fotózás után kétfelé vált a csapat. A rövidtúrások visszamentek a reggeli kiindulási pontunkra, a többiek elindultak tovább a Nagy-Kő-havas csúcsa felé. A fenyvesben időnként meredeken kellett kapaszkodnunk. 1015-kor értük el az erdőhatárt. Elhaladtunk egy esztena mellett. Uralkodóvá vált a legelő, mindenfelé ez volt körülöttünk. Ettől kezdve mind tökéletesebb panorámában volt részünk. Először a Bucsecs gerince tűnt elő. Innen már a Caraiman-keresztet is láttuk. Majd feltűnt a közelebbi Keresztény-havas. Távolabb, igaz kissé homályosan, de a Királykő főgerince is feltűnt. Utolsóként a Csukást is felismertük. 1120-kor a többség a csúcson üldögélt. Több mint félórát ücsörögtünk itt. Közben meg is ebédeltünk. 1200 órakor a már megjárt ösvényen haladtunk lefelé az EKE menedékházhoz, ahová félórai gyaloglás után meg is érkeztünk. Az elmúlt egy hétben immár harmadszor voltunk itt! Nagyon szép képek készültek, az időjárás ideális volt, a kék ég mellett bárányfelhők adták a tökéletes hátteret a havas szikláihoz. Kimentünk a Csűrkő sziklájára, ahonnan a Garcsin-völgy tekinthető át. Kivehettük az előző napi tévedésünk helyét. Körbevettek a nagy sziklák: Nagy-Kő-havas, Írottkő, Kis-Kő-havas. A Csürkő szikláin sokféle virág volt látható: szegfűfélék, harangvirágok, rezes hölgymál, ernyősök, fészkesvirágúak stb. A menedékház csacsiai békésen legelésztek, vagy porfürdőt vettek a szokott helyükön. A komondor is békésen nézelődött. Búcsút vettünk a menedékháztól, 1310-kor elindultunk lefelé a piros jelzésű családi úton. Volt köztünk olyan, aki egy hét alatt immár harmadszor jött le ezen az ösvényen.
Sok látnivaló nincs ezen az erdei szakaszon. Néha a tetszetős légyölő galócák állítottak meg minket pár percre. 1500 óra tájban kereszteztük a Sipoly-patakot. Innen már csak pár percre várakozott ránk az autóbuszunk. Hamar hazaérkeztünk. Szép túranapunk volt, levezető túrának tökéletes volt a mai útvonal. Vacsoráig bőven volt még időnk. Némelyek elkezdték pakolni a holmijaikat, másnap indulni fogunk hazafelé. A vendéglátóink az utolsó napon alaposan elkényeztettek bennünket a vacsorával. De így volt igazából az előző napokon is!
|
© 2006-2024 természetbarátok.hu